Az Ausztrál Emberi Jogi Bizottság (AHRC) által készített jelentés 12 ajánlást tett öt kulcsmegállapítás köré, amelyekben többségében a fiatal, profi tornászok negatív tapasztalatait részletezték.
A jelentés feltárta a sportolók és az edzők közötti erőkülönbséget, a testszégyenítést (azaz valakinek a kinézete, testalkata, testsúlya vagy más testi tulajdonsága miatti kritikát) és a zaklatásokat, amelyek egy olyan környezetben alakulhattak ki, amelyben virágozhatott a bántalmazás.
Válaszul az Ausztrál Torna Szövetség azt írta, elnézést kér minden olyan sportolótól és családtagtól, aki bármilyen formában visszaélést tapasztalt.
„Bár az elmúlt években sok munkát végeztünk az oktatási és támogatási mechanizmusok javításán, a gyermekbiztonság terén egyértelműen még többet kell tenni” – áll az irányító testület közleményében.
Az AHRC jelentése nem vizsgált semmilyen konkrét visszaélést.
Ugyanakkor megállapította, hogy
- a jelenlegi edzői gyakorlatok visszaélések kockázatot jelentettek a sportolók számára
- a „minden áron győzelem” növelte a kockázatot, és a sportolók elhallgattatásához vezetett
- nem fordítottak kellő figyelmet a gyermekbántalmazások megelőzésére
- az „ideális testre” nevelés étkezési rendellenességek kialakulását eredményezte, amelyek gyakran a visszavonulás után is folytatódtak
- a sportág irányító testületei nem foglalkoztak megfelelően az atlétákkal való visszaélésekkel kapcsolatos panaszokkal, és a fiatal tornászokat – többnyire gyerekeket – nem védték meg
A szexuális diszkriminációért felelős miniszteri biztos, Kate Jenkins méltatta mindazok bátorságát és elszántságát, akik megosztották a tapasztalataikat.
Elmondta, a bizottság nem fogadja el, hogy az alapvető emberi jogok megsértése szükséges a sportsikerekhez.
Ellenkezőleg, a siker csak akkor lehetséges, ha a sportolók emberi jogait tiszteletben tartják és védik.
Az 57 sportoló bevonásával készített jelentés megállapította, hogy a sportágban továbbra is elfogadott, hogy egy női versenyző a pubertáskort megelőző években éri el csúcspontját. Vagyis a fiatal lányokat az élsport világába taszítják azt megelőzően, hogy fizikailag és érzelmileg felnőnének erre a feladatra.
„A bántalmazások mindvégig elterjedtek voltak. A kiskorúaknak napokig vagy hetekig nem volt szabad kommunikálniuk szüleikkel; az erősítést és a kondicionáló edzéseket gyakran büntetésként használták.
Elfogadott volt az ordibálás, a csúfolódás, a sportolókat rendszeresen arra kényszerítették, hogy sérülten is eddzenek és versenyezzenek
– mesélte az egyik interjúalany.
A jelentés megállapította, hogy a bántalmazás és a nyomás, különösen a fiatal lányoknál, oda vezetett, hogy sokukban a gyűlölet érzetét keltette a sport iránt.
