Sport

Wichmann Tamás: Már nem a gyógyulást, inkább a kínok végét várom

Korábban a témában:

Csütörtökön jelent meg a Pesti Hírlap első száma, amelyben szerepel egy nagyinterjú Wichmann Tamással, aki nemrégiben vette át a sportújságíró szövetség és a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) közös életműdíját. A 71 éves kilencszeres kenuvilágbajnok rákkal küzd, betegségéről azt mondta:

ugyan nem adta fel a küzdelmet, mert szeretne élni, de olyan kór támadta meg a szervezetét, amely ellen nincs orvosság, gyógymód és remény.

Wichmann Tamás életéről és pályafutásáról itt írtunk bővebben:

Wichmann Tamás: A cél, még meleg kézből átadni az örökséget
A kilencszeres világbajnok kenulegenda önarcképe a gyermekkori balesettől az edzőtábori gitározásokon és a Kazinczy utcai kocsmán át az unokákig.

Próbálja elképzelni, milyen lesz az utolsó pillanat, az életösztön, az élni akarás azonban nem hagyja ezt a fajta fantáziálást. Ő maga nem fél a haláltól, a családját viszont félti attól, hogyan dolgozzák majd fel az ő elvesztését.

Ha valaki sokáig szenved, akkor megváltásként éli meg a halált. Borzalmas, ellentmondásos mondat, igaz? Kevesen tudják, de nekem minden nap, sokszor minden pillanat maga a pokol. Olyan fájdalmaim vannak, hogy legszívesebben üvöltenék. Szedem a gyógyszereket, de az sem segít. Negyven kilót fogytam, most is kórházban vagyok, újabb kezelésre várok, de már nem a gyógyulást, inkább a kínok végét várom.

Megkérdezték, hisz-e a túlvilágban, amire azt felelte, hogy annyit kapunk a sorstól, ami a Földön jutott nekünk. Neki megadatott, hogy felejthetetlen élményekkel tudta megtölteni az életét, sikeres sportpályafutás mellett nyugodt, szeretettel teli magánélete volt. Nincs benne hiányérzet.

Harmincnyolc kemoterápiás kezelésen van túl, szedi a gyógyszereket és tisztességes orvosokkal, ápolókkal hozta össze a sors, azonban úgy érzi, az elmúlt hónapokban nem úgy foglalkoztak vele, ahogyan kellett volna.

A hat gyerekem és a hat unokám tart életben, nem a gyógyszeripar. Ha nem látják, ha egyedül vagyok, zokogok, mert nem akarom otthagyni őket

– mondta, hozzátéve, hogy ha akkor erős tudott lenni, amikor 35 év után bezárta legendás kocsmáját, akkor most is annak kell lennie, ha eljön a búcsú pillanata.

Kiemelt kép: Mohos Márton / 24.hu

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.