Amikor az interjút egyeztettük, azt mondta, a Köves Gábor szövetségi kapitánnyal kapcsolatos konfliktusról valótlan hírek is szárnyra kaptak, ezeket mindenképp tisztába kellene tenni. Kezdjük ezzel!
Azért muszáj erről beszélnünk, mert nem tetszik például az, hogy bizonyos megnyilvánulások alapján úgy tűnik, mintha Marci – a Köves Gáborral való összezördülés miatt – az én nyomásomra nem játszott volna a Davis Kupában a csehek ellen. Meg, hogy én több tízmilliós követelésekkel álltam elő a szövetségben, s emiatt nem hagytam játszani. Szögezzük le: Marci imád hazai pályán játszani a DK-ban, Magyarországért, magyar szurkolói előtt teniszezni. Imádja, hogy nemzeti hőssé vált tavaly az oroszok elleni meccsel, a feljutással, és egyáltalán az elmúlt két év teljesítményével. Imádja a népszerűséget, amit az elmúlt időszak hozott magával. Ezért senki sem gondolhatja komolyan, hogy azért fog mindettől megválni, mert az edzője az asztalt csapkodja a szövetségben több pénzt követelve, vagy konfliktusa van a kapitánnyal.
Akkor mi az igazság?
Összetett a probléma. Ha a kapitánnyal kapcsolatos dolgokról beszélünk, akkor Marci már februárban, a belgák elleni DK-találkozó idején jelezte nekem, hogy vannak fenntartásai Köves Gáborral kapcsolatban. Az első, vesztes meccsük után arra panaszkodott, hogy a kapitány folyamatosan beszél hozzá meccs alatt, a saját gondolatait sem tudja így rendezni, sokszor inkább feszültté válik ettől a pályán. Azt mondtam neki, hogy akkor erről beszélgetnie kell a kapitánnyal.
Miért nem ez volt az első? Marci konfliktuskerülő típus?
Inkább emészti magát. Ahogyan akkor is emésztette már magát, amikor az Év sportolója-gálán elhangzott Köves-beszédet meghallgatta, amelyben a kapitány róla egy szót sem ejtett. Miközben azért lássuk be, nélküle nem sikerült volna a DK-csapatnak a feljutás a világcsoportba, és az Év csapata-díjat sem kapta volna meg. A családjának is nagyon rosszul esett mindez. Szintén nehezményezte, ahogy barátját és csapattársát Nagy Pétert mellőzték a csapatból, aki pedig kulcsfontosságú mérkőzéseket nyert meg Marcival együtt az elmúlt években. Akkor azt mondtam neki, nem kell a konfliktus, engedje el ezeket a dolgokat. Szintén fontos előzménye a problémának Marci elhanyagolt sérülése a belgák elleni DK-meccs előtt. Hazajöttünk január végén az Australian Openről, s ahogy ez szokás, átadtam Marcit a DK-csapatnak. A válogatott a Nemzeti Edzésközpontban készült, hétfőn indult volna Belgiumba. Erre szombat éjjel jött tőle az sms, hogy a lábfeje komolyan elfertőződött, aludni sem tud már, annyira fáj neki. Megkérdeztem, ez hogy lehetséges, ez miért nem derült ki korábban? Nincs edzés a DK-mérkőzések előtt? Mondta, hogy Köves a televízióban szakért (Köves az Eurosport szakkommentátora – a szerk.), nem tartott edzést.
A kapitány hiányában nem volt gyakorlás ilyen létfontosságú meccsek előtt, és orvos se látta a játékosokat? Az embernek nehezére esik ezt elhinni, azt meg pláne, hogy ezen a szinten előfordulhat egy-egy sérülés elhanyagolása.
Én ezt az infót kaptam Marcitól. Richter Attila főtitkár, aki külföldön tartózkodott, a jelzésünkre azonnal intézkedett. Rögvest kórházba vitték Marcit, elindult a kezelés, aztán én kezdtem el vele az edzéseket – annak ellenére, hogy a DK-csapatnak van szövetségi kapitánya, másodedzője, menedzsere stb. –, mert a csapat közben elutazott. Nem lett volna szabad, hogy ez az egész megtörténjen. Belgiumból hazafele a repülőgépen az elnök, és a főtitkár úr, illetve Köves Gábor előtt elég sarkosan, keményen elmondtam a véleményemet, miszerint felháborító volt az ügy kezelése csak úgy, mint a Nagy Péterrel való bánásmód.
Mindebből persze csak a sérülés került nyilvánosságra, az nem, hogy miért alakult így a helyzet. A felelősséget itt soha senki nem vállalja semmiért. Ez miért van?
Mivel védekezett Köves, az elnök és a főtitkár?
Azzal, hogy Kisgyörgy Gergely, a DK-csapat edzője megtartotta az edzéseket akkor, amikor Köves pénteken, szombaton és vasárnap az Australian Opent szakértette, és nem ért rá a televíziós munka miatt. De a lényegről, a helyzet felelőtlen kezeléséről nem esett szó. Ez volt az első konfliktusom Gáborral. A következő meg akkor, amikor elkezdett lejárni az edzéseinkre, s különféle javaslatokat tett. Akkor elmondtam neki, hogy a Davis Kupa-meccsek előtt és alatt van feladata. Sem én, sem Marci nem kérte, hogy év közben is jöjjön és adjon tanácsokat. Ha erre lenne szükség, úgyis szólunk.
Erre ő?
Annyit mondott, hogy jó, jó, persze, semmi gond.
Átment az üzenet?
Nem foglalkoztunk ezzel tovább, nem akartunk feszültséget. Nem értettük azt sem, hogy miért állított kommentátori munkája közben olyan valótlanságokat – talán, hogy önmagát jobb színben tüntesse fel –, hogy ő mindig beszél Marcival az ATP-meccsei előtt, taktikai tanácsokat is ad neki, meg ilyenek. Aztán eljött a genfi verseny és megtudtuk. A Steve Johnson elleni elődöntő előtt Marci megmutatta nekem Köves Gábor hosszú sms-ét, melyben leírta, hogyan, milyen taktikával játsszon Marci. Meg is lett az eredménye. Marcinak 2:6, 0:3-as állásig teljes zavar volt a fejében, hiszen természetesen mi ketten is megbeszéltünk a mérkőzés előtt egy taktikát. Eléggé ismerem már, nincs szüksége ezer infóra, folyamatos ukázokra. Nem titkolom, 2:6, 0:3-nál elég durván bekiabáltam a pályára, hogy most már szedje össze magát és fegyelmezettebben teniszezzen. Nem szeretném, ha önfényezésnek tűnne, de onnantól teljesen megváltozott a játéka, és megnyerte az összecsapást, végül a tornát is. Nálam itt telt be a pohár. Úgy véltem, Gábor a folyamatos beavatkozásaival már akadályozza a munkánkat, az eredményeinket veszélyezteti. Ami viszont nagyon nem tetszett, hogy a szövetség, azután, hogy Marci eléjük tárta a Kövessel való konfliktusát, úgy kommunikált erről, mintha mit sem tudna az egészről. Miközben Richter Attila pontosan ismerte a probléma gyökerét, Genfben is ott volt személyesen hallott a történtekről, később Marci és Joó György, Marci menedzsere is beszélt vele a kialakult helyzetről.
Ebben az ügyben csak az nem világos, hogy ön miért nem beszélte meg őszintén az egészet Köves Gáborral?
A genfi verseny után előbb sms-ben írtam le neki nem finomkodva a véleményemet, majd telefonon is beszéltünk.
Ordibáltak egymással?
Nem, de elég feszült hangvételű beszélgetést folytattunk.
Ezúttal átment az üzenet?
Bizonyos dolgokat elfogadott, másokat nem, így tettük le a telefont. Én úgy gondolom, Gábor túllépett a hatáskörén (A kapitánynak a DK-meccsekig terjed a hatásköre, az egyéni tornákra nem – a szerk.), de tartom, hogy a szövetségnek, és személyesen Richter Attila főtitkárnak óriási felelőssége volt abban, hogy a dolog idáig fajult, s nem ültette le előbb egymással szembe a feleket egy tisztázó beszélgetésre. Hozzáteszem, Marci nem ezért nem játszott a Davis Kupában, ez csak egy szelete a problémának. Az igazi ok, hogy a szövetség nem igazán foglalkozott az első számú teniszezője által felvetett problémákkal. Sőt, azt hallottuk vissza az elnökségi ülésről, hogy nehogy már Fucsovics diktáljon. Pedig erről szó sem volt. Felvetett gondokat, amiket lesöpörtek az asztalról.
Milyen gondokat vetett fel Fucsovics Márton?
Már a tavalyi, oroszok elleni győztes DK-meccsek után jelezte, hogy a csapat megérdemelne egy kis bónuszt azért az óriási tettért, hogy feljutott a világcsoportba.
A DK-díjazást, a bónuszok kérdését nem szabályozza a jogtulajdonos, a nemzetközi és a hazai szövetség szerződése?
Látja, ez az egyik legsúlyosabb probléma a szövetséggel, hogy szinte semmit nem szabályoz szerződés. Mindig, minden csak szóban hangzik el, legtöbbször ígérgetés formájában, semmire nincs egy konkrét tiszta írásbeli szerződés.
Önnek van bármiféle írásos megállapodása a szövetséggel?
Még munkaszerződésem sincs. Én legalábbis nem írtam alá semmit.
De akkor hogyan kapja a fizetését?
Utalják. Nyilván az adóbevallást is elkészítették.
Nem kifogásolta ezeket a totálisan rendezetlen viszonyokat?
Mindent kifogásoltam én a négy fal között. Például azt is, hogy összeférhetetlennek tartom azt, hogy a szövetség főtitkára Richter Attila, a főállása mellett képviselje Marcit menedzserként, miközben versenyigazgatója is az összes hazai rendezésű ATP- és WTA-versenynek és ki tudja, hány pozíciója, feladata van még.
Hogy lett a főtitkár a menedzser?
Marci nagyjából másfél éve jelezte, hogy csak a tenisszel szeretne foglalkozni és szeretne maga mellé egy főállású menedzsert vagy menedzsmentet, aki minden egyéb pályán kívüli terhet levesz a válláról. Ekkor kértem meg Richter Attilát, hogy segítsen ebben. De már akkor azt mondtam, és azóta is sokszor kértem, hogy üljön le Joó Gyurival, Marci korábbi menedzserével, mentorával és egyeztessenek, hogyan lehetne együttműködni. A lényeg, hogy minden feladatkör legyen tisztázva, írásban lefektetve. Persze szerződés erről sem köttetett, ahogy sok minden másról sem.
Miből állt Richter menedzseri tevékenysége?
A szövetség apparátusát is mozgatva szponzorokat keresett, a közösségi médiafelületeket kezelte, szervezte a sajtótájékoztatókat, az utazásokat. Rengetegszer kértem, hogy írásban is tisztázzák a viszonyokat. Ugyanis egyre követhetetlenebbé vált, melyik szponzor Marci támogatója és melyik a szövetségé. Arról nem is beszélve, hogy az egyéni szponzori szerződéseket nem Marci kötötte a szponzorral, hanem a Richter Attila tulajdonában álló cég szerződött a támogatóval. Marci mindig minden kérést teljesített anélkül, hogy tudta volna, milyen támogatót képvisel épp. Úgyis mondhatnám, kihasználták a jóhiszeműségét. Gondoljunk csak bele, micsoda összeférhetetlenség állt fenn;
Nyáron ellentmondásos hírek szivárogtak ki arról a beszélgetésről, amelyet Richter Attilával folytatott. Ezek némelyike szerint ön több tízmilliós plusz juttatásra és posztra tartott igény a szövetségben, emellett kérte, hogy Köves Gábort Bardóczky Kornél váltsa a kapitányi székben. Mi igaz ezekből?
A kapitányi csere Marciban merült fel, s ezt közölte a főtitkárral, de olyanról szó sem volt, hogy feltételként szabta volna bármiért. Beszélgettek, Marci elmondta a szívfájdalmait, de ezek süket fülekre találtak.
Volt pénzügyi követelése a szövetséggel szemben, vagy sem?
Ha ezt a bizonyos beszélgetést felidézzük, akkor olyan dolgok fognak napvilágra kerülni, melyet eddig hiányoltak az emberek, vagyis a konkrétumok. De legyen! Ott és akkor minden problémát felvetettem, a Köves Gáborral történt konfliktustól a főtitkár menedzseri ténykedésének tisztázásán át a DK-díjazás kifizetésének elmaradásáig. Igen, mondhatni, számon kértem, miért nem került soha szóba a Davis Kupa meccsekért az nemzetközi szövetségtől (ITF) befolyt összeg kifizetése, aminek nagyságáról akkor már pontos információnk volt, ugyanis lekértük az ITF-től. Tudni kell, az ITF minden DK-találkozóért pénzt fizet a nemzeti szövetségnek. A rendező országnak többet, a vendégnek kevesebbet, a győztesnek többet, a vesztesnek kevesebbet. A teljes összeg harmadát kifejezetten a játékosok és a stáb pénzdíjaként utalja. Marci az oroszok elleni győzelem után vagy négyszer kapott egyértelmű szóbeli ígéretet a főtitkártól, hogy kifizetik a játékosoknak ezt az összeget mint DK-jutalom, ahogy nekem is megígérte Richter Attila, hogy siker esetén bónuszt kapok. A DK-játékosok azóta sem láttak egy vasat sem abból az egyébként hivatalos pénzdíjból.
Mivel indokolta, hogy nem tartotta be az ígéretét?
A válasz erre az volt azon az ominózus beszélgetésen, hogy a szövetségnek olyannyira nincs pénze, hogy még a főtitkár úrnak is tartozik a szervezet 23 millió forinttal. De kérdem én, hol van például a Davis Kupa-szereplésért befolyt összeg?
Tisztázzuk: Fucsovics Márton mekkora éves támogatást kap a szövetségtől?
Nem kap semekkora összeget. Térítés nélkül használhatta a Nemzeti Edzésközpontot, és annak minden szolgáltatását, pont, mint a többi válogatott teniszező, továbbá válogatott sportolóként a szövetség biztosította a felkészüléséhez szükséges feltételeket. Tehát fizette az edzője, vagyis az én fizetésemet. Annak ellenére a szövetségtől kaptam a fizetésemet, hogy az elején ragaszkodtam hozzá, nem szeretnék a szövetség alkalmazottja lenni.
Miért beszél múlt időben a fizetéséről?
A szintén szóbeli megállapodás alapján év végéig kellett volna kapnom a fizetést, de a mai napig nem érkezett meg a szeptember elején aktuális utalás, tehát augusztusra már nem kaptam fizetést. Semmilyen tájékoztatás nem érkezett az okáról, miért nem. Hab a tortán, hogy az ügy kirobbanása óta Marci szinte szóba sem állhat a szövetség által foglalkoztatott kondiedzőjével. Ennyit arról, hogy a szövetség törekszik a jó kapcsolatra és a játékosokkal való jó viszony és megfelelő körülmények helyreállítására.
Mit mutat a nemzetközi gyakorlat? Példának okáért Federer edzőjét is a svájci szövetség fizeti?
A tenisz profi sport. Az általános gyakorlat szerint a játékos a bevételeiből állja a költségeit, fizeti a stábja honoráriumát. Nekem is volt edzőm, és mindig közvetlenül vele állapodtam meg. Ezért azt javasoltam a szövetségnek, Marci velük állapodjon meg, kössön szerződést, aztán majd eldönti, hány fős stáb vegye körül, kit és mennyiért akar edzőnek. A szövetség viszont azt mondta, vagy így állapodunk meg, vagy sehogy. Minden porcikám ellenezte ezt, de a közös cél és Marci fejlődése érdekében belementem. Most már bánom, hogy nem voltam határozottabb.
Aktív játékos korában is ugyanilyen zavaros, szóbeli megállapodásokon álló viszonyok uralkodtak a magyar teniszsportban?
Dehogy. Ezredennyi költségvetésből gazdálkodott a szövetség, viszont mindent szerződésben rögzítettek; ki, milyen eredmény esetén, mennyi díjazást, bónuszt kap a Davis Kupa-találkozókért.
Van arról adat, hogy a DK-csapat az elmúlt évek sikereivel mekkora pénzt termelt a magyar szövetségnek?
Nem is tudom mi a jó szó, talán az, hogy a szövetség egyszerűen elhallgatta ezt az összeget. Az elmúlt két évben a DK-csapat a szlovákok, majd az oroszok elleni győzelemmel és a belgák elleni vereséggel végződött meccseken 352 ezer dollárt keresett, vagyis közel 100 millió forintot, amiből semmit nem kaptak a játékosok.
Azt mondta, a harmada érkezik címkézett pénzdíjként a szövetséghez, azaz 33 millió forintot kellene kifizetni a játékosoknak, edzőknek?
Nagyjából igen.
A DK-csapat többi tagja miért nem emeli fel a szavát a teljesítetlen ígéretek miatt?
Nem tudtak a DK-pénzről, fiatal, lelkes srácok, bíznak a szövetség szavában, és folyamatos ígéreteiben. A szövetség sakkban tartja a támogatások, pályázatok megítélésével, kifizetésével a játékosokat, klubokat. Folyamatosan jönnek nekünk az sms-ek különböző teniszezőktől, klubvezetőktől, szülőktől, hogy velünk vannak ebben az ügyben, de nem szólalhatnak fel, mert kiesnek a pikszisből.
A szövetség válasza erre a DK-pénzdíj kifizetésre az, hogy különböző formában elég szép támogatásban részesülnek a válogatott tagjai, ezért az IFT-től befolyt összeg is ennek a fedezetére megy.
Ezekben pedig rögzíteni kell, hogy Fucsovics Mártonnak egy évben meghatározott számú meccsen játszania kell a Davis Kupában, meg mondjuk, pályára kell lépnie a hazai ATP-versenyen. Plusz felhasználják reklámcélra az arcképét és részt vesz a teniszt népszerűsítő akciókban x alkalommal, segít a szponzorokat kiszolgálni y alkalommal. Ezért cserébe ennyi és ennyi pénzt fizetnek. De nincs ilyen megállapodás. Helyette például kötelezték arra, hogy az Australian Open és a Davis Kupa után dög fáradtan hazaesve játsszon a budapesti Challenger-versenyen, ahol, ha nyer, akkor sem lép előre a ranglistán. Meg is sérült, három hetet ki kellett hagynia. Én azért lettem fekete bárány a szövetségben, mert nem bólogattam, hanem minden problémát nyíltan felvetettem a múltban és hangot adtam a véleményemnek. Erre jön tőlük az a válasz, hogy Sávolt Attila, Fucsovics Márton meg Babos Tímea csomó támogatást kapott, mégis pénzéhes. Ez nettó rágalmazás.
Az elmondottak alapján úgy tűnik, Önök is kiestek a szövetség kegyéből. Se fizetés, se masszőr, se kondiedző és mivel az MTK városmajori komplexumában a BTC-n beszélgetünk, feltételezem, már a Nemzeti Tenisz Központbasem mehetnek.
Mégis hogy gondolja bárki, hogy akár Marci, akár én oda tudunk menni edzeni arra a helyszínre, ahol azok az emberek dolgoznak nap mint nap, akik meghurcoltak minket az elmúlt hetekben? Köszönjük a BTC-nek ezúton is a szíves fogadtatást és az edzéslehetőséget.
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Az ideiglenes teniszstadion-építési lázról mi a véleménye?
Természetesen óriási dolog, hogy a kormány jóvoltából, az állami forrásoknak köszönhetően minden eddiginél több központi forrásból gazdálkodhat a szövetség. Éppen ezért életbevágóan fontos, hogy ezt mire költi el a magyar tenisz, milyen szakmai szempontok, vagy esetleg érdekek alapján. Ez hatalmas felelősség.
Persze, nyilván akad, akinek ez tökéletes megoldás így. Ellenben én biztos vagyok benne, hogy más helyszínen, de akár meglévő klubok fejlesztésével is már régen tökéletes állandó helyszínt lehetett volna építeni az ideiglenes mobil stadionokra költött pénz töredékéből. Így legalább a ráfordított összeg biztosan a magyar teniszben marad, még ha magánkézben lévő klub is lenne, az, amelynek fejlődik az infrastruktúrája. Jó példa erre a hétvégi csehek elleni DK-meccs, amit sikerült egy bevásárlóközpont parkolójában megrendezni, arra hivatkozva, hogy 4000 férőhelyes lelátó kell. Érdekes, hogy Svájcnak megengedte az ITF, hogy egy 2600 férőhelyes csarnokban fogadja a svédeket. Nem kellene mindenkit hülyének nézni…
Nincs fizetés, nincs párbeszéd, nem tűnik úgy, hogy lenne bárki, aki össze tudja békíteni a feleket. Miként fest most az önök jövője?
Pár napja azt olvastam valahol, hogy az elnök úr zárt ajtók mögött folytatná a tárgyalást a játékosokkal, csak meg kell tudnia, mik az igényeik.
Marci és Babos Timi a magyar tenisz zászlóshajói, ha ők nem lennének, a szövetség sem lenne olyan pozícióban, akár anyagi, akár presztízs szempontból, mint amilyenben most van. Egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy idáig fajuljon a helyzet. A tenisz egyéni sport, és bár a siker a teniszezőké, azt tapasztalják, hogy az ő győzelmeikkel itthon mások villognak. Ez nem normális állapot, nem motiválja, sőt, lassan inkább visszafogja a sportolókat, mert Magyarországnak és maguknak szeretnének dicsőséget hozni, nem a szövetségnek. Azt is fontos kiemelni, hogy ez már régen nem csupán Fucsovics Márton és Babos Tímea küzdelme, nem Sávolt Attila akar puccsot, hogy elnök vagy főtitkár legyen. Itt komoly szakmai-erkölcsi-anyagi problémahalmaz merült fel a szövetség kapcsán, mely az egész magyar teniszt érinti, de ezt már elsősorban nem a mi feladatunk megoldani.
Tanítványa teljesítményére mennyire nyomta rá a bélyegét a szövetséggel való kommunikációs harc?
Gondoljon bele: vajon milyen érzés lehetett számára úgy készülni a Djokovic elleni US Open mérkőzésre, hogy a problémás ügyeket feltáró Facebook-posztja után a szövetség dolgozóitól számon kérő, leforrázó sms-eket és e-maileket kellett olvasnia? Ilyen idegállapotban játszott, vett el játszmát a világ egyik legjobbja, a későbbi győztes ellen. Én sem tudtam, mi várható tőle ilyen helyzetben. Mivel a legjobbjához közeli teljesítménnyel rukkolt elő, úgy gondolom, inkább erőt merített a történtekből. Erőt és tartást adott neki, hogy kiállt magáért, és végre a nyilvánosság előtt is felfedte az emésztő gondokat.
Hihetetlen, hogy a sportág belviszálya mennyire háttérbe szorítja a lényeget, a teniszt. Beszéljünk arról is, milyen taktikával lehet pályára küldeni egy játékost a mostani bombaformáját mutató Novak Djokovic ellen?
Azt kértem Marcitól, hogy legyen agresszív, bátor. Az Australian Openen a Federer elleni meccsen hiányoltam a kellő kezdeményezést tőle, most kértem, hogy figyeljen oda erre.
Ez például több hálójátékot, szerva-röptézést jelentett volna?
Többek között. Persze Djokovic ellen nem lehet fejetlenül felrohangálni a hálóhoz. Agresszív, ugyanakkor felszabadult játékra sarkalltam, és hogy élvezze a mérkőzést. Erre a mérhetetlen hőségre azért nem lehetett számítani. Egy-egy cserénél azt lehetett látni, hogy Djokovic is alig tud felállni a székéből, olyan meleg volt. Kiabáltam Marcinak a harmadik szett közepén, sulykoltam bele, hogy ő bírja jobban fizikailag, most kell megnyomni. 1-1-es szettállásnál, Marci 3-1-es vezetésénél két breaklabda kínálkozott a 4-1-hez. Ha az meglett volna, elképzelhető, hogy másképp alakul minden, s bár biztosan öt szettbe torkollik a mérkőzés, de lehettek volna még érdekes csavarok.
Hogy is történt pontosan az a Fucsovics-Djokovics jégfürdőzés a US Openen?
Csak utólag értesültem az egészről. A tízperces hőségszünet (heat rule) kezdetével – Djokovic 2-1-es szettelőnyénél – lerohantam a stadionban az öltözőkhöz, hogy váltsunk pár szót. Mivel nem játszottunk még olyan meccset, ahol volt heat rule, nem tudtam, hogy be se mehetek hozzá az öltözőbe. Azért annyit mondtam neki, hogy zuhanyozzon egyet és jöttem is ki. Utóbb tudtam meg, hogy jégfürdőztek. Ez nem tett jót Marcinak, hiszen szinte soha nem használja. Nem is engedtem volna meg neki, ha tudok róla. De szó sincs arról, hogy emiatt veszített. Inkább azért, mert most még nincs olyan kondiban, hogy egy ilyen világklasszis ellen 36 fokban végig olyan magas szinten tudjon teniszezni, mint a meccs elején.
Minden meccsnek van tanulsága. A Djokovic elleninek mi volt?
Ezt a sportot győzelemre játsszák, nem igazán szeretem a szépen helytállt kifejezést, ezért ennek a meccsnek is egyértelműen az a tanulsága, hogy rengeteget lehet és kell még fizikailag is fejlődnie Marcinak. 2019-re az a cél, hogy erre képes legyen.
Nyolcaddöntő Grand Slam-főtáblán, ATP-250-es tornagyőzelem, és top-40-es tagság. Ezek Fucsovics Márton idei mérföldkövei. Minden előzetes terv teljesült, vagy van bármiben hiányérzete?
Az első top-100-as év azért trükkös tud lenni. Ezért az egyetlen fő célkitűzésünk az lehetett, hogy megszilárdítsa a helyét a top-100-ban. Így, hogy stabilan az első ötvenben tudott lenni, ATP-tornát nyert, GS-nyolcaddöntőt játszott, minden szinten túlteljesítette az elvárásokat. A legszebb álmainkban sem szerepeltek ezek az eredmények.
Ezek után milyen elvárásokat támaszt 2019-re?
Ranglistás helyben nem gondolkodom. Ha Marci nem esik ki abból az edzés és versenyritmusból, amit másfél éve csinál, és persze nem sérül meg, akkor akár még 8-10 évet a top-100-ban vagy top-50-ben tud játszani. A fizikai állapotán szeretnénk javítani, hogy Djokovic, Federer szintű ellenfelekkel szemben is tudja tartani a tempót. A kezdeményező játékról már beszéltünk, emellett az adogatás az az elem, amelyben nem sikerült előrelépni és ez fájó pont nekem, mint edző. Muszáj lesz javulni ebben is.
