Amikor a minap ránéztem a weboldaladra, az egyik legfrissebb bejegyzésednek a címében az állt, hogy „idén tanultál a legtöbbet magadról”. Hogyan értelmezzem ezt a gondolatot?
Szó sincs arról, hogy mindent ebben az évben tanultam meg, de valami most szakadt át bennem. Ma már tudom azt, hogy nem kell bizonyos dolgokon túlpörögni, még ha szerintem az lenne a világ legfontosabb döntése. Ha én megteszek mindent a sikerekért, akkor jól kell alakulnia a dolgoknak. Argentínában például nem értem ki az első szabadedzésre. Akkor gondoltam végig, hogy nincs értelme morfondírozni az egészen, úgysem tudok a helyzettel mit kezdeni. Lehiggadtam, s ezt követően nyugodtabban készültem a hétvégi versenyekre. Makaóban és Makaó után már éreztem, hogy ez az út vezethet el a végső sikerekhez.
Számos közönségtalálkozón jártál, jártatok a szezon befejezése óta. Milyen volt az érdeklődés?
Szerencsére sok rajongóm érdeklődik irántam. A találkozók pluszelfoglaltságot jelentenek, de megtanultam, hogy ez velejárója a dolognak. A szurkolók megérdemlik a törődést, ilyenkor tudok őszintén foglalkozni velük. Valakivel öt percet beszélek, vagy valaki kér egy közös képet, és elmegy. Hízelgő számomra, hogy egy-egy alkalommal több százan töltötték meg a termet.
Fotó: MTI
Mit gondolsz: mi a nagy népszerűséged oka?
– Azt tapasztalom, hogy itthon is sok embert érdekelnek a technikai sportok, és eredményeim által én is a figyelem középpontjában vagyok. A Hungaroringen rendezett verseny az év fénypontja számomra, népszerűségem is itt mérhető a leginkább. Nem is azért, mert a pálya vonalvezetése miatt itt lehetünk a legeredményesebbek, hanem azért, mert az a hangulat nagyon kevés máshoz fogható. A szurkolók szeretete itt nyilvánul meg a leginkább, s talán ebben az a plusz is szerepet játszik, hogy magyar csapat színeiben szereplő magyar versenyzőkért szoríthatnak.
Számítottál rá, hogy az utolsó versenyhétvége után hazaérkezésedkor tömeg vár majd a reptéren?
Ha őszinte szeretnék lenni, igen. Kaptam fülest, hogy számos televízió ott lesz majd, viszont azt azért nem gondoltam volna, hogy ilyen sok rajongó eljön majd gratulálni.
Ha azt mondom, Himesháza?
Azt felelem, az otthonom. Épp a napokban voltam Himesen, a nagybácsimnak volt születésnapja és nagyon jól éreztem magam. Sajnos ritkán találkozom a szüleimmel, de minden alkalmat kihasználok, hogy meglátogassam őket. Szeretek visszamenni a faluba. Azt a vidéket ismerem, ott az ember tényleg visszavonulhat a nagy nyüzsgés elől.
A számítógép mellől kerültél be az autósport világába. Mikor kezdtél el szimulátorozni?
Az autós játékokat mindig szerettem, a versenyszerű szimulátorozást 16-17 éves koromban kezdtem el. Az első pillanatban magával ragadott a feelingje, akkor ismertem fel, hogy jó olyan programokkal játszani, aminek valós fizikája van, de még jobb, ha csatlakozva másokhoz versenyezni tudunk egymás ellen. Utólag bevallom, akadtak elég elvetemült időszakaim, amikor napi hat-nyolc órát a gép előtt töltöttem úgy, hogy nem mentem be egyetemre.
Hogyan lettél szimulátoros játékosból a valódi pályán világbajnoki negyedik versenyző? Netán írtak a chaten, hogy élesben is kipróbálhatnád magad?
Nagy adag szerencsém volt, igaz jól kellett menni a szimulátoron. Ugyanazzal a játékkal játszottam, mint Wéber Gábor, aki akkor a Zengő Motorsportnál versenyzett. Ő ajánlott be többek közt engem is egy tesztnapra Zengő Zolihoz. A bemutatkozásom élesben nagyon jól sikerült.
Este pedig alá is írtad a szerződésed?
Dehogy! Sok idő eltelt, miután kerestek. A téli időszakban fogalmam sem volt, hogy lehet-e ebből valami, aztán februárban derült ki, hogy indulhatok a Suzuki Swift Kupán.
Fotó: MTI
Tudatosan szimulátoroztál sokat? Az volt a célod, hogy egyszer majd valaki felfigyel rád?
Csupán a versenyzéssel kapcsolatos vágyaimat elégítettem ki. Amikor játszottam, sosem gondoltam arra, hogy ennek folytatása lesz egy igazi versenyautóban.
Ma is játszol szimulátoron?
Igen. Ha tudom, hogy új pálya van, akkor szinte kivétel nélkül letöltöm valamelyik játékhoz, és kipróbálom. Az is gyakori, hogy videomegosztókon megkeresek különböző belső kamerás felvételeket egy versenyhelyszínre.
Izgulsz a versenyek előtt?
Nagyon. Ez a legfeszültebb időszak, mondjuk egy órával a futam vagy az időmérő előtt.
És ezt az időt hogyan töltöd el?
Lehetőleg egyedül. A szeretteim is tudják, hogy nem célszerű ilyenkor pátyolgatni engem, mert egyszerűen szükségem van arra, hogy magam legyek és elgondolkodjam, mi történik majd a következő órákban.
Az idei szezonod volt eddig magasan a legjobb a WTCC-ben. Ilyenre számítottál az idény elején?
Nehéz volt megmondani, mire leszek képes. Új szabályok születtek, az erőviszonyokat nem lehetett felmérni. Óvatos elvárásokat fogalmaztam meg, aztán amikor látszott az első versenyen Marokkóban, hogy a Citroen utolérhetetlen, átértékeltem mindent. Ha akkor kérdeztél volna, akkor talán az lett volna a válaszom, hogy jó lenne az első 6-8 között végezni.
És a következő szezonra mi a célkitűzés?
Kíváncsi vagyok, hogy a téli teszteken mennyit javul majd az autó. Látva az elmúlt hetek fejleményeit, nagy esélyt adok annak, hogy sokkal kisebb lesz a különbség idén a Honda és a Citroen között.
Fotó: MTI
Nem titok, hogy megkeresett a Honda, versenyezz az ő színeikben.
Sokan tényként írják le, de ez ilyen egyértelműen az én számból nem hangzott el.
Tehát maradsz a Zengő Motosrportnál?
Vannak tárgyalások, vannak lehetőségek a 2015-ös évre, de ezek egyelőre nem tartoznak a nyilvánosságra. Szerencsére jó helyzetben vagyok, hiszen jövőre is ott a lehetőség, hogy versenyezzek, és hogy szakmailag előrelépjek, vagy akár előrelépjünk a Zengő Motorsporttal.
Mikor belecsöppentél a túraautózás világába, hogyan élted meg, hogy már nemcsak virtuálisan kell „utaznod”, hanem mondjuk repülővel, s adott esetben Dél-Amerikába vagy éppen a Távol-Keletre?
Az első két évben sokszor beleszaladtam abba a hibába, hogy akkorra álltam át, akkora éreztem magam fittnek, mikor már jönni kellett haza. Ehhez is sikerült hozzászoknom. Tudom, hogy mi a napi rutin, amit követni kell. Sok szép helyre eljutok, amire nem lenne lehetőségem, ha nem versenyeznék. Nagyra értékelem ezt az élettől kapott nagy ajándékot.
Mi volt a legrosszabb élményed eddigi karriered során?
Amikor elrontottam valamit. Tudom, hogy rengetegen dolgoznak a közös sikerért, és sajnos sok olyan pillanat volt, amikor azt éreztem, hogy én vagyok ennek az elrontója. Aztán ráeszméltem, hogy ez is hozzátartozik az élethez. Közhelynek hangozhat, de tényleg a hibákból tanulhatunk a legtöbbet.
Mi az a cél, amivel pályafutásod végén elégedett lennél?
A világbajnoki cím. Töretlenül szeretnék továbbfejlődni, úgy, ahogy az elmúlt években. Nem akarok nagy nyomást helyezni magamra, de az alapvető elvárás önmagammal szemben, hogy a lehetőségeimből kihozzam a maximumot. Hogy ez elég lesz-e a világbajnoki címhez, címekhez, azt majd az élet eldönti.
Van példaképed?
Szerencsés helyzetben vagyok, mert a jelenlegi Forma-1-es versenyzők nagy részével már találkoztam. Nem úgy kell elképzelni, hogy beültünk valahova és ittunk egy sört, de a lehetőségeimhez képest már sokakkal megismerkedtem. Van sok versenyző, akinek elismerem a képességeit, de nem úgy ülök le a TV elé, mint 15 évvel ezelőtt, hogy volt egy kedvencem.
Akkor ki volt a kedvenced?
A 90-es évek elején Ayrton Sennát szerettem a legjobban, majd jött Schumacher, Hakkinen és Kimi Raikkönen. Az ember mindig tud rajongani valakiért, én most azt a periódusomat élem, hogy elismerem, ha valakinek jól megy a versenyzés.
Kinek az elismerése esett eddig a legjobban?
Sebastian Loeb gratulált az elsők között az idei makaói záróeseményen. Tíz percet beszélgettünk, ráadásul ő keresett meg. Egy ilyen kaliberű világklasszistól nagyon jólesett az elismerés.
