Az Európa-bajnokság nem igazán sikerült a londoni olimpián aranyérmes párosnak (5. helyen végeztek), de Duisburgban újra az egyik fő esélyesei az 1000 méteres versenyszámnak. Dombi Rudit kérdeztük.
„Most már kicsit izgulok, túl vagyunk a nagy felkészülésen. Még azért kell egy kicsit frissülni, remélem, ez a pár nap elég lesz ehhez, ami a versenyig hátravan” – mondta az Építők Margitszigeti Kajak Club emblematikus versenyzője.
Izgulós vagy?
Nem, de leegyszerűsítve a dolgot: feszültség van már bennem. Fejben már ott járok, ilyenkor mondjuk a vezetésre is jobban kell figyelni, az ember magába befordulva, de mégis magán kívül közlekedik, gondolkodik. Ezt hívhatják egészséges drukknak.
Furcsa volt a hétfői csapatbemutatón, hogy Baráth Etele szövetségi elnök azt mondta, a duisburgi világbajnokság a riói felkészülés egyik állomása, az eredmény nem feltétlenül fontos. Mit gondolsz erről?
Ha azt vesszük, tényleg egy állomás Rio felé. Az olimpia utáni év mindig más, mozgalmas, kicsit kusza is, nem tudni, mi a helyzet. Itt kezd kibontakozni az, mi lesz majd talán három év múlva. Ezzel lehet egy kicsit előrevetítette az eredmények kiszámíthatatlanságát. De biztos, hogy ő is bízik a jó eredményekben, mint ahogy mi is.
Minden úgy zajlott a felkészülés alatt, ahogy terveztétek?
Igen, bár nekem volt egy izomhúzódásom. Lehet, csak megerőltettem, túl lelkes voltam az edzéseken. Igazából ez csak egy napot vett el a felkészülésből, elhanyagolható, figyelnem kellett persze rá.
Megváltozott a mezőny kajak 2-es 1000 méteren?
Vannak régi és új egységek. Elég kiegyenlített a mezőny, nagyon magas szinten folyik ebben a számban a versenyzés. Ez nem a mi fényezésünk, hanem a komoly szakmai munkát jelzi nemzetközileg. Húzós lesz, az ausztrálok új egységgel jönnek, az oroszok nagyon nagyot léptek előre, a csehek is feljöttek, és az új német egység is meghatározó lehet.
Dombi Rudolf (elöl) és Kökény Roland
Fotó: MTI
Dombi Rudolf és Kökény Roland edzőjét, Szilárdi Katalint is megkérdeztük arról, mi a véleménye a szövetség elnökének felvezetéséről, miszerint a magyar csapat számára ez a világbajnokság elsősorban egy felkészülési állomás.
„Mindig szerencsés, ha a vezetők, az edzők nem raknak plusz terhet az elvárásaikkal a versenyzőkre” – véli Dombiék felkészítője. „Most szélesítettük azoknak a körét, akik kijöhetnek a vb-re. Több embernek van lehetősége arra, hogy ne hagyja abba eredménytelenség híján a versenyzést, továbbra is legyenek támogatói, kapja a Gerevich-ösztöndíjat. Három évvel az olimpia előtt fontos az, hogy minél nagyobb csapattal dolgozzunk, és ebből alakul majd ki a legütőképesebb riói csapat, ez egy helyes gondolkodás a szakmai bizottság részéről.”
Ami a Dombi-Kökény páros állapotát illeti:
„A feszültség szükséges ahhoz, hogy a megfelelő időpillanatban tudjanak majd robbanni, nem baj, ha feszültek most. Kemény lesz nagyon a mezőny, úgy láttam, mind hazai, mind nemzetközi szinten komoly fejlődés történt az előző évhez képest. A hazai időeredményeken is látszott ez, a második válogatóra csúcsformába kellett hozni a versenyzőimet, mert ha nem így történt volna, nem lett volna elég a kvalifikációhoz.
Szorongattak minket a fiatalabbak. Ott aztán olyan időt mentek, amivel most nyerni tudnának a világbajnokságon. Ha azt a július közepi formát megint ki tudjuk hozni, akkor azzal jó eredményt tudnak elérni. Az a kérdés, hogy sikerült-e a csúcsformát előhozni. 3:08.00-val meg lehet nyerni a vb-t, és képesek is rá, bennük van, remélem, hogy mentálisan is rajta lesznek. 98 százalékosan meg tudtuk csinálni azt, amit elterveztünk. Szeretjük a duisburgi pályát, mert nem befolyásolja a szélirány olyan mértékben, mint mondjuk Szegeden, ahol a 2011-es vb-n a balos szembeszél nagyon szétszórta a mezőnyt” – foglalta össze az esélyeket Szilárdi Katalin.
