Hiszen a döntőben még jobb leszel, azaz kalkulálhatsz valami remek eredménnyel.
Aztán „ugyanez kékben“: ha novemberben betolsz egy 4:03-as időt 400 vegyesen, joggal várhatod, hogy decemberben már 4:01-nél tartasz majd.
Verrasztó Dávidnál mindez most valamiért nem működött. Hosszasan beszélgettem az édesapjával a színfalak mögött (Verrasztó Zoltán, egykori világbajnokunk egyszersmind Dávid edzője is).
Ő sem értette a történteket – úgy egyébként. Dávid persze javított reggeli idejéhez képest, de messze nem annyit, amennyit lehetett volna, ha úgy jön a 400 vegyes első felében, ahogy reggel is tette. Az előfutamban minden stimmelt: csapásszám, sebesség, könnyedség. Délután ebből semmi sem jött vissza: zilált mozgás, nem olyan jó technika, kevésbé hatékony úszás.
„A feje…“ – adta meg az egyértelmű okot a papa. Azaz hiába dolgozol becsülettel, intenzíven, alázattal, mint Dávid teszi időtlen idők óta – ha a legfontosabb pillanatban az agyad nem tudod beállítani a sorba, akkor nem hozod ki magadból a legtöbbet.
Nehéz megmondani, mi történt vele. Nem foghatjuk arra, hogy Cseh Laci jelenléte billenti meg a gondolatvilágát. Sanghajban Laci ugyebár nem jutott be a fináléba, Dávid ugyanakkor kiváló reggeli úszással lett döntős…
Zoli most mesélte el, hogy még a vb-rajt előtt úszatott a fiával egy speciális edzés-szettet, ami alapján igen jól lemérhető, sikerült-e a formaidőzítés, megfelelő-e az erőállapot.
Ez egy 8×100 méteres teszt, 1:30-as pihenőkkel, mind a négy úszásnemből két-két százas adag van. Dávid produkcióját végignézte John Urbanchek, az amerikai válogatott magyar származású edzője, aki elég régóta járja a világot a jenkikkel – és még most is van versenyzője a csapatban, Tyler Clary, aki Lochte mögött végül ezüstérmes lett 400 vegyesen.
Szóval Urbanchek megnézte Verrasztót, majd az elképedéstől szóhoz sem jutva, hovatovább pánikszerűen távozott. Az idők ugyanis azt üzenték: Clarynek szinte esélye sem lesz az ezüstre, Dávidnak egy ellenfele lehet, őfelsége, Ryan Lochte.
Ám a sanghaji döntőben Dávid hasonlóan kusza úszással beleveszett a mezőnybe…
Tény, érte már annyi, de annyi érzelmi és szakmai sokk a múltban, hogy azok után nehéz tiszta fejjel úszni. Becsülendő, hogy mostanra felhúzta magát a világelit közelébe – ám a végleges tagsághoz egy picit higgadtabb produkció kell a legfontosabb pillanatokban.
Aki egy vírusos hasmenés csúcsán 4:03-at úszik hetekkel korábban a stockholmi VK-viadalon, annak tényleg 4:01-et kellene jönnie december második hétvégéjén, pláne egy habkönnyű reggeli úszás után. Minimum. Ha nem még jobbat.
A 400 méteres férfi vegyesúszás döntője:
Azaz lehetett volna izgalmasabb is a finis – így viszont Cseh Laci rutinból hozta az aranyérmet, avagy a 400 vegyes Európában továbbra sem eladó, miénk az első-második hely még egy darabig.
És a végére még egy fontos dolog: figyeljék szombaton a férfi 100 gyors döntőjét. Lesz ott egy magyar srác, Takács Krisztián, meg egy másik, Kozma Dominik.
Takács Krisz a világ egyik leggyorsabb sprintere, sőt, az értők szerint maga az úszógyorsasága a legjobbakéval vetekszik – viszont a rajtja és a fordulója… Mindegy, erre visszatérünk nemsokára; a lényeg, nézzék árgus tekintettel. Szerintem el fog kerekedni a szemük.
