Van otthon TV-je?
Igen, persze.
Hogyan tévézik?
Többnyire a háttérben cincog. A szó szoros értelmében, ugyanis előttem az internet, ahol éppen akciózom. És, amikor valami felkelti a figyelmemet, odamegyek és megállok egy pillanatra, a készülékre tekintve.
Melyek a kedvenc műsorai? Van kedvenc tévés műfaja, személyisége?
A híradó és az amerikai krimisorozatok. A híradókat megnézem több itthoni csatornán, néha a BBC-n, a CNN-en és egy spanyol nyelvű csatornán is. Amíg a kínai CCTV-t tudtam nézni – oda is kapcsolgattam. A krimisorozatokat már kezdem hanyagolni, mert sok az ismétlés. Amikor több időm volt, belenézegettem a délutáni, latin-amerikai sorozatokba, mert gyönyörűen sminkelik a színészeket, jó a fodrászok munkája és tetszik a hangulata. Sok fogadást is nyertem, mert mindig kitaláltam: mi történik majd a következő epizódokban. Néha örömmel nézem a nagyon régi magyar játékfilmeket és az amerikaiakat is. Megtörténik, hogy a Barátok közt egy-egy epizódjánál felejtem magam.
Nagy facebook-rajongó. Milyen szerepe van most az internetnek az életében?
„Rajongója” nem vagyok semminek, senkinek, hiszen a rajongás az kritikátlan, szűretlen érzelem. Ám tény, hogy a kelleténél jóval több időt töltök a facebookon, mert nagyon sok érdekes dolgot találok. Azonkívül lenyűgöz az a lehetőség, hogy az egyik pillanatban egy argentin művésszel levelezgetek spanyolul, majd kínai ismerősnek válaszolok valamit Guangzhouba kínaiul, és a következő pillanatban meglátom, hogy a közvetlen rokongyerekek mivel foglalkoznak éppen. És néhány nagyon kedves honfitársam ír nekem az ország különböző városaiból, ahova nemigen jutok el, viszont látom, érzem, hogy nagyon rokonszenves emberek.
Műsorát, a Púdert annak idején nagyon sokan szerették. Milyen viszonyban van most az egykori társszereplőkkel, Bánsági Ildikóval és Hegyi Barbarával, hogyan emlékszik a műsorra?
A Púder hét évig volt az MTV műsorán – hét tévéelnök cserélődött ez alatt, és nemcsak az ötletet vittem, de a műsor jellegét, a szereplőket. A díszletet kellet kitalálnom, megterveznem, valamint minden egyes epizód témáját megírnom forgatókönyvben, és az általam kiválasztott állandó szereplőkkel, valamint a vendégszereplőkkel a felvételek előtt próbáltam, egyeztettem, hogy felvételkor valóban úgy tűnjön, mintha ott, a helyszínen született volna minden, mintegy improvizációként. Tehát előre szerkesztettem a műsort, majd a kedvenc munkatársammal, a nagytehetségű Dósa Zoltánnal következett a montírozás – általában este tíztől – hajnalig. Zolival több sorozatot készítettünk együtt.
A színésznőktől és a színészektől mindig bizalmat és segítséget kaptam. Barbara és Ildikó pedig mellettem volt a hét év alatt – mindent tudtunk egymásról, és ezzel a „tudással” soha nem éltünk vissza.
Barbarával mind a mai napig barátokként tekintünk egymásra, s bármikor találkozunk – ahogy Barbara mondta legutóbb – mintha tegnap váltunk volna el: ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Tudjuk, hogy mindig számíthatunk egymásra. Ezt én is így érzem. Ildikóhoz is komoly barátság kötött, és ha hozzám fordulna – rám számíthat. Ám vele ez a barátság egy ideje sajnos „szünetel”, ugyanis csalódást okoztam neki azzal, hogy válásakor én nem váltam. Nem váltam el a férjétől, akit kiváló, rendkívül értékes embernek ismertem meg, és jó barátom.
Bátyja, Baló György szintén legendás tévés. Milyen gyakran beszélnek? Szakmai dolgokról is esik ilyenkor szó? Bátyja segítette-e valaha a karrierjét?
A bátyámmal minden családi ünnepen találkozunk, beszélgetünk. Néha telefonon is. Kétszer pedig el tudtam csalni egyórás séta-beszélgetésre. „Szakmai dolgokról” pedig sohasem esik szó közöttünk. A „karrieremet” nem segítette, nem is tudta volna, hiszen teljesen más területen szorgoskodtam-szorgoskodom, és egészen másképpen, mint ahogyan azt ő rendkívüli tudással, óriási tehetséggel tette és teszi.
Hat éve csak ritkán tűnik fel valamelyik csatornán. Elege lett a médiából?
2005 óta nincs műsorom a televízióban. Nem is kerestem meg senkit műsorötletekkel. Nem lett elegem a médiából, csupán nem tudok azonosulni a „mindenáron képernyőn” módszerekkel. Ráadásul én mindig új kihívásra vágyom – azt pedig meg is találom.
Haragszik valakire?
Néha bosszús vagyok saját magam miatt. Mert egy bizonyos életkorban a hiszékenység már butaság. És nem mindig tudom levonni a megfelelő tanulságot, de nem adom fel.
Volt-e és ki, akinek mindig is meg akart felelni?
Igen. Elsősorban a saját elképzeléseimnek, és azoknak a legközelebbi munka- és csapattársaimnak, akik követnek, tehát bíznak bennem, nyitottak irányomban, segítenek.
Tudjuk, hogy hívták egy csomó műsorba a kereskedelmi tévék, mégsem vállalta el. Miért?
A megtisztelő ajánlatokra azért nem mondtam igent, mert azok szereplésekre szóltak, s nem élő műsorra, hanem utólag szerkesztettre. Amit ugye, már nem tudok kontrollálni. És, mivel egyszer igen kiszolgáltatott, rossz helyzetbe kerültem emiatt – az emléke bennem él. Az élő műsorokba azonban elmentem-elmegyek az RTL klubba és a TV2-be is: – többek között – Kárász Róbert, Azurák Csaba, D.Tóth András, Süle László mindig számíthatnak rám a jövőben is – velük igazán örömmel találkoztam.
Milyen műsorban szerepelne most?
Jó, érdekes, szórakoztató, izgalmas műsorokban. Olyanokban, amelyek adnak valamit a nézőknek. Egy gesztust, egy gondolatot vagy akár egy mondatot; amit ha „elvisznek”, lelkileg megerősödnek vagy „csak” kikapcsolódnak.
Mi a véleménye a magyar kereskedelmi televíziózásról? És a közszolgálati tévéről?
Nincs véleményem, hiszen ahhoz rendszeresen kellene néznem, követnem a műsoraikat…
A You Tube-on valaki összeállítást készített „legjobb tévéműsorainak” főcímeiből. Milyen érzés végignézni?
Richard Gere, Omar Sharif, Gregory Peck, David Hemmings, Jack Lemmon, Neil Simon, Anthony Perkins… Több mint kétszáz világsztárral, világhírű művésszel készítettem nagyinterjút, s talán ötvennel közülük a televíziónak… Amikor a HBO egyik producere, Karen Davis látta a Hollywoodi interjúk portréfilmsorozatomat, azt mondta, hogy Amerikában piros szőnyeggel fogadnának egy ilyen sorozat láttán. Meg is hívott, hogy készítsek nekik egy epizódot a „Behind the Scene” sorozatukba, mert neki nem sikerült megszólaltatni Maximilian Schellt és Robert Duvallt a Sztálin című film forgatása közben. Örültem, hogy én tudtam nagyinterjút készíteni velük…
Min dolgozik most?
Nagy projektre készülök, amelynek a most készülő könyvem a nyitánya. Tavaszra kell megírnom a regényszerű történetet, amelynek a mai Bruce Lee a főhőse. Az ő megrázó, megindító és ugyanakkor heroikus élettörténetén keresztül megismerhető a keleti, azaz a kínai gondolkodásmód és kultúra egy szelete, valamint az, hogy miként tudjuk mi ezt itt, Magyarországon a mindennapok harcművészeteként az életünkbe építeni. Hogyan tudunk kapcsolatot teremteni a miénktől oly eltérő kultúrával, s annak képviselőivel? Miként tudunk jobb minőségű életet teremteni magunknak most, a mai világban? A tervek szerint aztán, e könyv alapján magyar-kínai koprodukciós játékfilm vagy tévéfilmsorozat készülhet…
