Tavaly év elején derült ki: irodaházzá alakul a pesti belvárosban a régen mindennaposnak számító ipari épületek egyik utolsó túlélője, a Lehel téri csarnokkal szemben álló egykori Modiano-gyár.
A modernista struktúra történetét, illetve annak felújítására az elmúlt húsz évben tett törekvéseket bemutató hosszú cikkünk szerint a Modiano S. D. Szivarkapapír Rt. otthonaként, Szőke Imre (1879–1939) tervei nyomán 1931-re megszületett, rövidesen az ország legnagyobb ilyen jellegű üzemévé váló gyárat első tulajdonosa mindössze nyolc évig tartotta kézben.
Az olasz anyacég a második világháború kitörésének évében átadta azt a frissen alapított Magyar Szivarkapapír és Szivarkahüvelygyárnak, aminek legismertebb terméke, a Diadal azonnal piacvezetővé vált.
Az ígéretesen induló, a második világháború éveiben is sikeres céget az államosítások egyetlen tollvonással törölték ki a magyar ipartörténetből, otthona pedig a Rákosi-kor derekán a Nemzeti Gyárépítő Vállalat, majd a Dinamó Elektromotor és Gépgyár központjává vált. Alig néhány évvel később már a Kontakta neve állt a bejárat felett, de a gyár hatvan évvel ezelőtt, 1963-ban beolvadt a hat gyárból létrehozott Medicorba, ami rögtön itt hozta létre a székhelyét.
A modernista ipari épület eredeti arca az egymást követő átépítések és bővítések miatt lassan megváltozott, számos értékét és tömegarányait azonban megtartotta, így 1993-ban fővárosi védettséget kapott. Ezt a védelmet az időközben résztulajdonossá vált Postabank is tiszteletben tartotta, sőt, közelebb is hozták az állapotot az eredetihez, hiszen kiradíroztak egy utcafrontról is jól látható, Kádár-kori kiegészítést, valamint eltávolították a tipikusan Kádár-kori homlokzati elemeket.
A következő évtized azonban mélyrepülést hozott, hiszen a Postabank csődje után tulajdonossá váló Erste 2006-ban egy projektcégre, a V48 Ingatlan Kft.-re bízta a ház sorsát. A pénzintézet álmát rövidesen a gazdasági világválság húzta át, így feltűnt a színen a számos magyarországi iroda- és lakóházprojektet megvalósító Codic International, ami azóta is kézben tartja az ingatlant.
A Codic három tervcsomagot is készíttetett a tulajdonukra: a Zoom Studio 2008-ban, illetve a Tiba Építész Stúdió 2012-ben született rajzai nem indultak el a megvalósulás felé, ellentétben a DPi-ével, aminek első tervei 2020 szeptemberében, a második pedig 2021 júniusában kaptak zöld utat az építési hatóság rendszerében.
A két verzió közti lényegi különbséget a Váci út felőli előtető elhagyása, illetve az udvari homlokzatok olcsóbb anyagokból való megvalósításának vágya jelentette, a változások azonban nem írták felül a legfontosabb célokat:
amit a már meglévő épülettömegre ragasztandó négy új emelettel akarnak megvalósítani, így a struktúrának elvész az évtizedeken át meglévő, a Rákosi- és Kádár-érában sem bolygatott könnyedsége.
Másfél évvel ezelőtt arra is fény derült, hogy a tulajdonos kezdeményezte a védettség megszüntetését, jó eséllyel azért, hogy könnyebben, a homlokzat mögötti terek lebontásával, majd alápincézéssel alakíthassa ki a megfelelő számú parkolóhelyet. Ezt a törekvést a Fővárosi Közgyűlés végül nem támogatta, hiszen az a vonatkozó lista 13.1.56 számú sorában ma is szerepel.
A Modiano-projekt kézzelfogható munkálatai végül 2023. február 7-én indultak el, a beruházó pedig a kifüggesztett tábla szerint úgy gondolta, hogy 2025 végén már a látványtervekről ismerős végeredmény köszönti a környéken járókat. Erre ma is megvan a matematikai esély, az elmúlt hónapok történései azonban bonyolítják a helyzetet: az első bontómunkások megérkezése után alig egy hónappal később, március 6-án az önkormányzathoz máris a túlzó por- és zajterhelés miatt érkezett bejelentés, így a kerület ennek okán
- saját hatáskörében bírságot szabott ki a kivitelezőre,
- a közterület-felügyelet közigazgatási hatósági eljárást kezdeményezett,
- az utcai fasorban okozott kár miatt feljelentést tett,
majd azonnal kérte az építési jogkörök jó részét évek óta kézben tartó kormányhivataltól, hogy vizsgálják meg a munkák szabályosságát – írtuk meg korábban.
A hatóság építésfelügyeleti osztálya március 8-án hatósági ellenőrzést tartott, majd
bár azt kikötötte, hogy a szükséges óvintézkedések megtétele után a megkezdett folyamat természetesen folytatódhat – jeleztük egy következő cikkünkben.
A bontási területet március 23-án újra munkások népesítették be, a bontandó részek pedig sorra tűntek el a városképből. Ez nem ment azonban gond nélkül, hiszen az elmúlt hetekben a projektterülettel határos lakóházak egyike, a Röntgen utca 5. több lakójával és társasházkezelőjével, a kormányhivatallal, az önkormányzattal, illetve a beruházó Codic-kal való üzenetváltásaink, beszélgetéseink és egyeztetéseink során fény derült arra, hogy a helyzet rövidesen szürreális irányt vett, a felek pedig eddig még jól láthatóan nem jutottak közös nevezőre.
A szerkesztőségünkhöz beérkező információk szerint a munkák után úgy folytatódtak, mintha mi sem történt volna, így a XIII. Kerületi Közterület-Felügyelet munkatársai május 2-án ismét felkeresték a helyszínt, majd két nappal később közigazgatási hatósági eljárást kezdeményeztek – mindkét esetben azért, mert
ami anélkül is nyilvánvaló volt, hogy levegőtisztasági mérésre nem rendelkeznek hatáskörrel.
A kerület a témában november elején írt első levelében közölte, hogy több szabálysértés nem történt, ezt pedig a kormányhivatal is megerősítette.
Rövidesen aztán fény derült arra, hogy a szomszédban élők a nyár folyamán
majd szeptember végén a kivitelezők mindenféle előjel nélkül levonultak a területről, magára hagyva a félig lebontott egykori gyárat.
A kerület következő megkeresésünkkor már emlékezett arra, hogy a környéken nagy zaj volt, sőt, egy lakossági bejelentés miatt a kerületi zajügyelet július 28-án tájékoztató jellegű mérést is végzett, aminek eredménye egyértelművé tette, hogy a zajkibocsátás túllépte a határértéket,
– írták, majd jelezték, hogy újabb bejelentést azóta nem kaptak az ügyben.
A problémák ezzel nem értek véget, hiszen a bontási munkák során a Rákosi-érában született bővítés is porrá vált, így a Röntgen utca 5. tűzfala vakolat nélkül maradt. A kialakult helyzet nem tűrt halasztást, hiszen beköszöntött az ősz, és látszott, hogyha nem sikerül minél gyorsabban legalább szigetelést felhelyezni, vagy legalább újravakolni a csupasz téglákat, akkor
Az ügyben az egykori Modiano-gyárat 2008-ban megvásárló Codic eleinte készségesnek tűnt – tudtuk meg egy szomszédtól, a helyzet azonban csak nem akart dűlőre jutni. A lapunknak nyilatkozó lakók szerint végül egy közelben élő építészt kértek fel arra, hogy a befektető szerint hatmillióba kerülő szigetelőréteget valamivel olcsóbban tervezze meg, majd segítse a megvalósulását. Ennek a tervnek az első fele valósággá is vált, hiszen papíron rövidesen született egy ötmilliós megoldás, valósággá azonban azóta sem vált, mivel a beruházó úgy gondolta, hogy tűzveszélyt hordoz. A Röntgen utcai épület tűzfala azóta is csupaszon áll, így a fejlemények miatt november közepén újra megkerestük a már említett feleket.
Az önkormányzat szinte azonnal jelezte, hogy az ügyben a kormányhivatal az illetékes, hiszen a különböző előírásokat, valamint a tulajdonos vállalásait a bontási engedély rögzíti. Ezzel a hatóság is egyetértett, hiszen elmondta:
így a beruházó azokat csak önszántából, mintegy a szomszédoknak való kedves segítségnyújtásként válthatja valóra.
Az ingatlan társasházkezelője – aminek ez egyáltalán nem lenne a feladata, így valójában messze túlteljesíti a kötelezőt – hozzátette: az elmúlt hónapokban folyó tárgyalások máig sem zárultak le, így nyilvánvalóan nem marad más hátra, mint remélni azt, hogy a helyzet mindenki számára kedvező véget ér majd.
A fenti információk tudatában újra megkerestük a Codicot, a cég azonban november 20. óta nem reagált azokra, sőt, korábbi levelükben is mindössze annyit árultak el, hogy
