Egy héttel ezelőtt kiderült, hogy a Mathias Corvinus Collegium (MCC) alapítványa 31 helyett hirtelen a Libri Csoport 98,41 százalékos tulajdonosává vált, azóta pedig egymást érik az ezzel kapcsolatos reakciók: az MCC főigazgatója, Szalai Zoltán szerint ez szimplán csak egy stratégiai befektetés, mások azonban attól tartanak, hogy a G7 szerint talán pénzügyi nyomásnak köszönhetően gazdát váltó cég hirtelen egészen más arcát mutatja majd, átalakítva az eddigi színes kínálatát.
A témában nemrég az Írószövetség is megszólalt, ami a kiegyensúlyozott piaci működés lehetőségét látja a felvásárlásban – ellentétben a magyar irodalom számos fontos arcával, akik sorban tették közzé a gondolataikat a témában.
Így tett hétfőn a Berlinben élő, nyíltan meleg költő, Dunajcsik Mátyás is, aki a Facebookon bejelentette: idén ősszel a Librihez tartozó Jelenkor kiadónál jelent volna meg a 2006-2019 közti munkáit összefoglaló ÉG, amit
Az okokat a hirtelen bizonytalanná vált körülményekkel magyarázta:
Természetesen örültem volna neki, ha ez a végső búcsúm a magyar nyelvtől annál a kiadónál jelenhet meg, ami olyan sokat jelentett nekem sok éven át mind szakmailag, mind emberileg. Olyan szerzők társaságában és olyan kiadói szakemberek gondoskodása mellett, akiket nagyra tartok. Sajnos azonban a könyv megjelenésére még egy évig várnia kell a magyar olvasóknak, mivel a múlt héten nyilvánosságra került hírek után nem tudom tiszta lelkiismerettel elképzelni, hogy ez a könyvem a most már szinte teljes egészében a Matthias Corvinus Collegium (MCC) által tulajdonolt Libri Csoporton belül jelenjen meg.
Valószínű hogy idén szeptemberig az MCC bekebelezési folyamata nem érte volna el azt a szintet, ami az ÉG megjelenését veszélyeztette volna. Viszont egyrészt, ha valamit lehet tudni a diktatúrákról és úgy általában a hatalomról, az az, hogy minél nagyobb hatalma van valakinek, az adott szava annál kevesebbet ér. És a mostani tulajdonviszonyok mellett semmi, de semmi nem akadályozza meg az MCC-t abban, hogy holnap, fél év múlva, vagy három év múlva a kisajátítási offenzíva következő fokozatára kapcsoljon. Egy olyan fokozatra, ami talán már nem csak Nádas Péternek és Tompa Andreának lesz sok, de Margaret Atwoodnak és Salman Rushdie-nak is.
– írta, majd hozzáfűzte:
Másrészt, és ez talán a legfontosabb szempont, mostantól akkor is, ha egy olyan könyvet adnék ki a Jelenkornál, amiben mindössze az az egyetlen mondat lenne tízezerszer kinyomtatva, hogy “Orbán Viktor szüljön sünt”, és ez tízezer példányokban fogyna a Libri könyvesboltokban, a könyvből származó kiadói ÉS kereskedelmi bevétel a könyv tartalmától és üzenetétől függetlenül akkor is közvetlenül az MCC-t gazdagítaná.
Azt az MCC-t, ami a kiadványaival, képzéseivel és konferenciáival nem csak fullon tolja az orosz háborús propagandát és a nemzetközi alt-right idegen- és nőellenes szólamait, de többek között aktívan hozzájárul ahhoz is, hogy a hozzám hasonló szexuális kisebbségek évtizedek kemény munkájával kiharcolt jogait és elismertségét a politikai szélsőjobb fokozatosan leépítse, most éppen a közösségem egyik legjobban kiszolgáltatott csoportja, a transznemű testvéreim ellen hergelve a fasisztoid tömegeket. De ebből a gondosan táplált gyűlöletből a magamfajta mezei buziknak is bőven kijut a kormánypropaganda különböző orgánumaiban. Arról nem is beszélve, hogyan rombolja le és kebelezi be az MCC és a hozzá hasonló, kormányfinanszírozott magánalapítványok és egyéb mammutszervezetek a teljes magyar kulturális infrastruktúrát, a filmtől kezdve a színházon át az irodalmi folyóiratokig és írószervezetekig, most már a könyvkiadásra is rátenyerelve.
A liberális irodalom kiadásából finanszírozni az illiberális ideológiagyárat, na ez az igazi perverzió, nem az análszex meg az transzvesztita mesedélután.
A szerző persze tudja, hogy a könyvek nagy részét így is a Librikben fogják eladni, az általa Magyarországon fizetetett kevés adó pedig szintén közvetlenül a NER-t támogatja, épp úgy, ahogyan az Írók Boltjában vásárolt könyvek áfatartalma is, sőt, azzal is tisztában van, hogy
nemzetközi szinten is megesik, hogy liberális szemléletű, sikeres könyvkiadók mögött vállalhatatlan politikai nézetekkel rendelkező tulajdonosok állnak. Teljesen tisztának maradni lehetetlen, és egyéni döntéseket csak a bemocskolódás mértékéről lehet hozni. Nálam most jött el az a pont, amikor úgy érzem, ennyi sárral a bakancsomon már nem tudok az eddig járt úton továbbmenni.
Dunajcsik hozzáfúzte:
Tisztában vagyok vele, hogy amit most csinálok, az bizonyos értelemben luxus, amit sok Magyarországon élő, szintén a Jelenkornál kiadott írótársam nem engedhet meg magának. Nekem viszont a megélhetésem nem attól a pár száz eurótól függ, amit ez a verseskötet hozott volna, van egy stabil állásom és egzisztenciám itt Németországban, sőt egy épp nemrég beindult, német nyelvű irodalmi karrierem és azzal együtt új irodalmi hazám és baráti köröm is. Ez viszont azt is jelenti, hogy nekem nem állnak rendelkezésemre azok a kifogások, amik más kollégáimat a kompromisszumkötés felé terelik. Az ellenállás luxusáért én amúgy kemény árat fizettem: többek között a legnagyobb árat, amit magyar író fizethet, amikor feladtam az anyanyelvemet és nagyjából 2020 óta elsősorban németül folytattam az írást. Arról nem is beszélve, hogy anyámékat jó, ha évente kétszer látom élőben, a gyerekkori barátaimmal pedig leginkább itt Berlinben találkozom. A többségükkel egyébként főleg arról beszélünk általában, hogyan tudnának ők is ideköltözni.
A mostani tervek szerint az „ÉG – versek 2006-2019” című verseskötet 2024 őszén fog megjelenni a Symposion kiadónál, mégpedig jóval egyedibb formában – olvasható a posztban, ami ezekkel a mondatokkal zárul:
Addig is, az Istenek óvják Magyarországot, és a magyar irodalmat! Vigyázzatok magatokra, és egymásra. De közben azért tanuljatok meg németül is, biztos, ami biztos.
