Az elmúlt száz év hazai építészetének védtelen, de színvonalas tagjai az elmúlt években egyre nagyobb tempóban tűntek el a városból, vagy épp alakultak át felismerhetetlenül. Ezt a folyamatot lassítja a főváros januárban indított programja, aminek keretében főleg az 1945 utáni struktúrák kaptak védelmet: ezeket a városvezetés engedélye nélkül nem gyúrhatják át, illetve bonthatják le. A védelmet egy februári döntéssel már tucatnyi épületre kiterjesztették – így a Várnegyed 1945 utáni lakóházaira, a Déli pályaudvarra, a Várban álló Hiltonra, illetve a budai oldal több társasházára –, a védeni kívánt értékek sora azonban túl hosszú ahhoz, hogy mindegyikük gyorsan sorra kerüljön.
A város lakói által is bővíthető lista pontos tartalma nem ismert, így nem tudni azt sem, hogy mely épületeknél indult meg az értékek vizsgálata, és melyek azok, amelyeket a Fővárosi Önkormányzat nem tart érdemesnek a védelemre, az azonban egyértelmű, hogy a modern örökség különböző elemei eközben is elindulhatnak az átalakulás felé, vagy a Szentháromság téri egykori diplomataházhoz hasonlóan akár porrá is válhatnak.
Előbbi sors vár most a II. kerületi rendőrkapitányságnak, illetve a II. és III. kerületi ügyészségnek is otthont adó Rómer Flóris utca 6-8-ra is, aminek energetikai fejlesztésére február 18-án írtak ki közbeszerzést.
A Rákosi-korban létrehozott állami tervezőintézetek egyikeként, nevéhez híven már a kezdetekben is az ország legfontosabb középületeit – így a Népstadiont, a Műegyetem új épületeit, illetve a Budavári Palota helyreállítási terveit – adó Középülettervező Vállalat (KÖZTI), majd az IPARTERV, és az Általános Épülettervező Vállalat (ÁÉTV) műtermében dolgozó Scultéty János (1925-2010) tervei szerint 1963-ra elkészült óriás valójában két különálló, egymáshoz csak egy karcsú, alacsony összekötő taggal kapcsolódó, domboldalba kapaszkodó épület, ami arcával kora modern építőművészetének számos érdekességét tükrözi:
mind-mind olyan részletek, amelyeket az akkor az európai építészet élvonalához tartozó magyar építészet remekeként védeni kellene.
Az első Mesteriskola (1953-1956) diákjaként elképesztő tehetségű tervezők, így Callmeyer Ferenc (1928-2020), Mikolás Tibor (1924-2014), Zalaváry Lajos (1923-2018), vagy épp Jánossy György (1923-1998) mellett edződött Scultéty neve ma kevéssé ismert, pedig a Parlamenttel szemben álló Pontház (Németh Pállal és Szilágyi Jenővel, 1948-1949) mellett a meglepően bonyolult Gyöngyösi Ércelőkészítő (1952-1955, ezért Ybl-díjat is kapott) mellett a Zánkai Úttörőváros, a győri Adyváros, illetve a nyíregyházi (1965-1967) és vásárosnaményi (1964-1966) kórház megszületéséből is kivette a részét.
Örökre megváltozó arc
A jövőre hatvanéves középület az elmúlt évtizedekben szemmel láthatóan megtartotta a külső jegyeit, energetikai szempontból azonban az idő nyilvánvalóan eljárt felette: a falak, illetve a tető hőszigetelő képessége nem felel már meg a modern elvárásoknak, a nyílászárók egy része pedig rosszul záródik, így télen kiszökik a hideg, nyáron pedig nehezen tartható élhető szinten a belső hőmérséklet.
Ennek fényében nem meglepő, hogy a BRFK által kiírt nyílt nyílt eljárás célja az egyre égetőbb problémák megoldása, aminek részeként
is sor kerül majd.
A munkálatokra szánt összeget a kiírás nem tartalmazza, az azonban biztosnak tűnik, hogy a homlokzat képe a kilenc hónaposra tervezett munkák során gyökeresen megváltozik majd, hiszen az ablakokat nyilvánvalóan modern műanyagtokos darabokra cserélik, a nyers téglafalakon pedig ásványgyapot szigetelés jelenik majd meg.
Ezek nyilvánvalóan fontos, a dolgozók komfortfokozatának növelése mellett az épület fenntartási költségeit nagy mértékben csökkentő munkák, a változás miatt olyan változás állhat be, amik következtében épp azok a részletek tűnnek el, amik miatt az építészszakma a hatvanas évek egyik jól sikerült középületeként tekint rá.
A Kígyóölő
A változások a nyerstéglával burkolt óriás tövében álló, annál két évvel idősebb Kígyóölőt természetesen nem érintik majd, így a Laborcz Ferenc (1908-1971) munkájaként 1961-ben megszülett, másfélszeres életnagyságú (260 cm) bronzszobor továbbra is az utca mentén áll majd.
A Képzőművészeti Főiskola elvégzése (1941) után egy évet Rómában töltő, pályája kezdeti éveiben fával dolgozó szobrász (1908-1971) karrierje röviddel Budapest ostroma után indult: egy faszobrával a Művészeti Tanács nagydíját nyerte el, majd a szocializmus évtizedeinek ünnepelt szobrászává vált, különböző méretű alkotásai pedig minden olyan nemzetközi kiállításon szerepeltek, ahol a magyar állam a hazai művészet krémjét akarta bemutatni.
Az 1957-ben Munkácsy-díjjal kitüntetett művész munkái ma főként Dunaújvárosban, Miskolcon, Debrecenben, Pécsett és Budapesten állnak – közülük a legismertebb az élete utolsó hónapjaiban készült Gellért-hegyi kelta Eraviszkusz-emlékmű (1970).
A jogosítványt csak hatvanévesen szerző Laborcz életének egy autóbaleset vetett véget: 1971-ben egy villamos elé hajtott, az ütközést pedig nem élte túl.
A fővárosi védettség megléte esetén ez a helyzet nem lenne ennyire egyszerű, hiszen akkor minden nagy változást a városvezetésnek kellene engedélyeznie, nagyobb eséllyel születne meg tehát az ideális, de nyilvánvalóan drágább megoldás:
amik miatt az épület képe egyáltalán nem változna, így nem jutna a Kresz Géza utcai irodaház sorsára:
A közbeszerzés határidejeként elsőként kitűzött március 18-i dátumot 15-én két héttel eltolták, így a beérkező ajánlatokat április 8-án bontják majd fel, ekkor pedig fény derül majd a – kapu mögötti tereket jól ismerő forrásaink szerint belső felújítást is igénylő – ház várható jövőjére.
