Az első árverések Magyarországon – 12 személyes ezüst étkészlet 60.000 koronáért
A liciten alapuló adásvételi eljárás, vagyis az árverés története legalább legalább Kr. e. 500-ig vezethető vissza. Magyarországon természetesen sokkal később, a XX. században lett a mindennapok része a különböző árucikkek tulajdonjogának ilyen jellegű cseréje, ami részben a kényszernek, részben a piaci viszonyok megváltozásának köszönhető.
Az első világháború, illetve Trianon után sokan kényszerültek értékeik eladására. Törvényi szabályozás hiányában azonban a legtöbben a feketepiacon vagy éppen külföldi kereskedőknél próbáltak megválni műtárgyaiktól. 1920. február 21-én hozták létre a Magyar Állami Zálogházak szervezetén belül az Állami Árverési Csarnokot, amely azon túl, hogy lehetőséget adott az immár szigorú szabályok alapján történő műtárgyértékesítésre, lehetővé tette, hogy a kiállításokon a nagyközönség megismerje a hazai alkotásokot is. Az év első felében úgynevezett Nemzeti Vagyonmentő Vásárokat szerveztek, ahol széles termékkörben értékesítettek használati és művészeti igényű tárgyakat egyaránt. Az első művészeti árverést 1920. október 8-án rendezték meg, ezeket pedig napi aukciók követték egészen október 15-ig. A korabeli újságok hírt adtak egy 12 személyes ezüst étkészletről, amely 60.000 koronáért kelt el, de Székely Bertalan Cigánylány című képéért is 50.000 koronát adtak. A 20-as évek leghíresebb árverése a tönkrement bankár, Krausz Simon gyűjteményének aukcionálása volt, ahol Munkácsy-, Szinyei– és Benczúr-festmények keltek el.
Hatalmas kínálat a válság éveiben
A világválság hatására a 30-as években hatalmas mennyiségű műtárgy került a piacra, és az ékszerek kereskedelme került előtérbe. A vásárlók elmaradásával az árak is egyre nyomottabbá váltak. Olyan nemesi családok is, mint például az Andrássyak különböző okok miatt megválni kényszerültek évszázadokon át gyarapított gyűjteményeiktől.
Komoly korlátozások a háború éveiben
1943 végéig folyamatosak voltak az árverések, de a forgalom lassan visszaesett. A háború közeledtével korlátozták, majd beszüntették az arany-, később az ezüsttárgyak értékesítését. A gyűjtők jellemzően külföldre menekítették, de voltak, akik otthonukban tartották vagy múzeumban helyezték letétbe, esetleg a Postatakarékpénztár raktáraiba adták be megőrzésre gyűjteményüket. A békeidők első árverésére a forint 1946-os bevezetése után kerülhetett sor, ezeken legfőképpen a ki nem váltott zálogtárgyak kerültek eladásra. A használati tárgyak napi árverése mellett évente négy-öt művészeti aukciót rendeztek.
1950-es évek: leszámolás a műkereskedelemmel
A társadalmi viszonyok átrendeződése a műkereskedelem két háború közötti nagy korszakát zárta le. Az új rezsim igyekezett ellehetetleníteni a műgyűjtést és vele a műkereskedelmet. 1950-től nem tartottak művészeti árveréseket, azok csak a forradalom után, 1957-ben indulhattak újra. A műbírálatot ekkor is a múzeumokszakértői végezték, akik kiválogatták a „köz” számára fontos tárgyakat, és védetté nyilvánították őket. Az első aukciót október 1-7. között az Iparművészeti Múzeum üvegcsarnokában tartották. Ez utóbbin több mint 1400 műtárgy szerepelt 2,5 millió forint értékben.
1960-as évek, enyhülés és felélénkülés
AZ évtizedben a festmények uralták az eladásokat, aminek oka a lakberendezési vásárlások erősödése volt. Számos helyszínen, az Iparművészeti Múzeumban, a Városligeti Ipari Vásár területén, a Budapesti Műszaki Egyetem Nagytermében is tartottak árveréseket, de az évtized végén a kiállítások és az aukciók is átkerültek a Magyar Optikai Művek (MOM) székházába. Kiemelkedő eseménynek számított az 1968 decemberében már a MOM-ban megrendezett Jubileumi aukció. A politikai enyhülés következtében ezt az időszakot a nyugati nyitás, a műtárgyforgalom élénkülése és a világpiaci árakhoz való közeledés jellemezte.
1970-es és 1980-as évek: ismét divat a gyűjtés és már kinyílik a világ
Évente már három festményaukciót szerveztek, és a kereslet most először tolódott el a 20. század felé. A festmények a kikiáltási ár többszöröséért keltek el. Munkácsy Mihály Virágok kék vázában című képét a 40.000 forintos kikiáltási árhoz képest több mint kétszeres áron, 100.000 forintért vásárolták meg. Ebben az időszakban ismét felélénkült a műtárgyak iránti érdeklődés, ráadásul külföldről is.
A festményaukciók sikere tovább folytatódott, de elindultak a különböző műtárgy-csoportok szerinti kamaraaukciók is. Az árverések forgalma évente 16-22 millió forint között mozgott. 1985-ben újraindították a művészeti aukciókat is, s ezt követően évente két alkalommal rendeztek ékszer-, műtárgy-, bútor és szőnyegárverést is.
A rendszerváltás utáni időszak
Már működnek a belvárosi régiségboltok és aukciósházak. A műtárgypiac élénkülésével jelentős áremelkedést lehetett tapasztalni, sok, addig rejtőzködő műtárgy került ismét reflektorfénybe, és ennek megfelelően hatalmas leütési árakkal zártak az aukciók, amelyek a társadalmi elit fontos eseményeivé váltak. A 2000-es évek első felében a tematikus árverésekről a hangsúly fokozatosan a vegyes profilú művészeti árverésekre helyeződött. A Kortárs aukció 2000-ben indult útjára, és 2003-ig évente egyszer rendezték meg. Ezek az évek számos árverési rekordot hoztak, 2004-ben például egy art deco Cartier melltűért 11,5 millió forintot fizettek, 2008-ban Vaszary János: Nő enteriőrben című olajfestménye 44 millió forintért kelt el.
2010-es évek, új rekordok
A válság évei után, az évtized második felében ismét sűrűsödtek az árverések. A nagy művészeti aukciók mellett a kisebb kamaraárverések is egyre népszerűbbé váltak. Az új kínálatban már fotó-, plakát-, és nagysikerű óraárverések szerepeltek, és visszatértek a kortárs árverések is. Az érdeklődés élénkülésével a nagy aukciók 2015-től ismét visszakerültek a MOM Kulturális Központba. Új rekordokat hozott a 2016-os 69. Művészeti aukció is, ahol Zsolnay Miklós kandallóját 26,4 millió forintért, Czóbel Béla elveszettnek hitt Körhintáját pedig 43,2 millió forintért adták el.
A következő művészeti árverésen a török Diyarbakirli Tahsin 56,4 millió forintot érő festménye volt az első, amely hazáján kívül döntött életműrekordot. A fellendülést jól szemlélteti, hogy 2018-ban, 14 év után dőlt meg az ékszerrekord.
2021, az új évszázad
Az aukciók 100 éves történetét és fejlődését mindig a világ nagy eseményei alakították: a gazdasági válság, a világháború, az államosítás, a forradalom, vagy a rendszerváltás mind hatással voltak a cég működésére.
A 2020-as év és a pandémia ismét új helyzet elé állította a BÁV Aukciósházat: a korlátozó intézkedések miatt az elmúlt egy évben a műtárgypiacon az értékesítési csatornák teljesen átalakultak, az aukciók az online térben zajlottak, és az árverésekhez köthető kiállítások nem, vagy csak korlátozottan voltak láthatók. 2021 nyarán a korlátozások feloldásával, és a BÁV fennállásának 100. évfordulóját ünneplő, a tervek szerint végre személyes részvétellel zajló június végi Centenáriumi aukcióval pedig egy újabb fejezet kezdődik az Aukciósház történetében.
Szponzorált tartalom
A cikk a BÁV támogatásával készült.
