A budapesti építészet szempontjából igen erősen indult a 2021-es év: tovább folytatódna a világörökségi területhez tartozó Várkert rakpart tetőlakásának túlépítése, bontás vár a magyar kártya szülőházaként, illetve Wichmann Tamás legendás kocsmájának épületeként elhíresült Kazinczy utca 55-re, rövidesen méretes társasház nyomja el a főváros legidősebb, folyamatosan működött húsboltját, eltűnik az 1793-ban alapított, néhány hete bezárt Márványmenyasszony egykori otthona, nemsokára pedig a BME két épületének helyén is egy modern óriás jelenhet meg.
A sor ezzel még nem ért véget: néhány órával ezelőtt az Artmagazin főszerkesztője, Topor Tünde által a Facebookon közzétett poszt szerint megindult a Magyar Tudományos Akadémiához tartozott Központi Kémiai Kutatóintézet bontása.
Az 1945 után született állami tervezőintézetek egyike, az IPARTERV mérnökei, Hóka László (1929-) és Szalay László tervei szerint 1958-1968 közt született épületegyüttes a szocializmus évtizedeiben született állami projektek egyik nívós példája, így védelme, sőt műemlékké nyilvánítása az elmúlt három évtized feladata lett volna. (Hóka László mellesleg a két világháború közti építészet zsenije, Molnár Farkas veje volt.)
A Pusztaszeri út mentén álló, részben kiugratott homlokzatú menzaépület, a hozzá kapcsolódó irodatömb, illetve a mögötte sorakozó épületek mind saját koruk kreativitását tükrözik, elvesztésükkel, vagy akár csak átformálásukkal pedig egy újabb darab tűnik el a kormány által az elmúlt években minden lehetséges eszközzel pusztítani kívánt – gondoljunk itt csak a Várnegyed szélén állt Országos Villamos Teherelosztóra (ép. Virág Csaba, 1974-1979), illetve a kecskeméti Kodály Intézet lebontani kívánt könyvtárára (ép. Kerényi József, 1973) – 1945-1989 közti időszak épített örökségéből, pedig azok is a magyar településének fontos, sőt szervesült részei.
A Magyar Tudományos Akadémia 1952-ben alapított Központi Kémiai Kutatóintézete tényleges működését 1954-től, Schay Géza (1900-1991) akadémikus igazgatói kinevezésétől számítjuk, helyettese – és egyben a szerves kémiai kutatások vezetője – pedig a később kémiai Nobel-díjjal is elismert, 1956-ban emigrált Oláh György (1927-2017) volt. A munkák a Hungária körúti Szerves Vegyipari és Műanyagipari Kutatóintézetben, illetve a Budapesti Műszaki Egyetem kampuszán folytak, néhány év alatt megszületett tehát az igény a laboratóriumok és irodaterek egy területre költöztetésére.
Így kerültek a figyelem középpontjába a harmincas években felparcellázott Pusztaszeri út menti, kihasználatlan területek, amelyek elég messze voltak a város szívétől ahhoz, hogy a radioaktív izotópokkal való kísérletek akár csak minimális veszélyt is jelentsenek a főváros lakóira.
Az 1958-ban indult munkák során előbb az igazgatósági, illetve a két laboratóriumi épület készült el, így a koncentrációban
kutatók jó része már 1963-től itt dolgozott, de az 1968-ban befejeződött munkák során végül öt, üvegfalú folyosóval egymáshoz kapcsolt épület jött létre, majd vált a hazai kémiai kutatások legfontosabb helyszínévé.
A falak közt emellett közel ezer szabadalom is született – köztük a hazai gyógyszergyártás új hatóanyagainak jó része –, de nemcsak az orvostudomány, hanem az ipar, illetve a mezőgazdaság is profitált az itt dolgozók életművéből. 1997-ben az egyszerűen csak Kémiai Kutatóközpont nevet felvett intézmény magába olvasztotta az Izotópkutató Intézetet, illetve a Szervetlen Kémiai Kutatólaboratóriumot, 2004-ben azonban öt részre vált szét.
A lilásszürke, gyöngyössolymosi kővel borított, úgynevezett száraz-alumíniumpanelekből született épületegyüttest 2012-ben kiürítették, az itt dolgozókat pedig a BME és az ELTE épületeinek is otthont adó lágymányosi kampusz Természettudományi Kutatóközpontjába költöztették, sőt, 2019-ben az MTA teljes kutatóhálózatát az Eötvös Loránd Kutatási Hálózathoz kapcsolták.
A Magyar Tudományos Akadémia végül hat évvel ezelőtt vált meg a fél évszázadon át szolgált Pusztaszeri úti pavilonoktól, melyek egy nyilvános árverésen, 2,7 milliárd forintért (ez mindössze 172 ezer forintos négyzetméterárat jelent) a Magyar Nemzeti Bank által életre hívott Pallas Athéné Domus Innovationis Alapítvány tulajdonába kerültek.
A 2015. január 15-én aláírt szerződésről, illetve az alapítvány más vásárlásairól készült vizsgálati jelentés szerint a kikiáltási áron vásárolt ingatlannal az MNB egy
A dokumentum hozzáteszi:
Az ingatlan előnye, hogy a budapesti Rózsadombon, 15 658 m2 területen, kiemelkedően rangos helyen található. Forgalmi értéke magas. Funkcióváltással méltó helye lehet a hazai és nemzetközi innovációs jellegű kutatásoknak, fejlesztéseknek. A főépület és a labor-épületek szerkezetileg jó állapotban vannak, az átalakításnak számos lehetőséget kínálnak. Hátrány, hogy az átalakításokhoz az alapítványnak jelentős összegeket kell előteremtenie. Hátrány az is, hogy a beépítettség maximuma 10 % lehet. A jelenlegi beépítettség ennél magasabb fokú, és ha bontásra kerül sor, a szerzett jog elveszhet.
A vásárlás után alig fél évvel, 2015. augusztus 6-án a tulajdonos az épületekben kialakítandó K+F és Innovációs intézet létrehozásának előkészítésére vonatkozó átfogó szakmai koncepció elkészítésére 30,05 millió forintos szerződést kötött a FRANK Digital Kommunikációs Tanácsadó és Szolgáltató Kft-vel, ami teljesítette a megrendelést – derül ki egy 2018-ban elérhetővé vált dokumentumból. Nem ez volt az egyetlen szerződés a témában, hiszen az Index egy 2017 februárjában született cikke szerint a PADI 15 millió forintért szerződött egy másik céggel, az Innoticával is, hogy fejlesszék tovább a hasznosítási koncepciót, sőt néhány workshopot is szervezzenek ehhez. Mindezek fényében úgy tűnt, hogy az MNB nem számol teljes bontással, a Pusztaszeri út 59-67. jövőbeli hasznosítási célja nem vált ismertté.
Gazdáról gazdára
Az épületegyüttes 2018 januárjában a Domus Innovationis jogutódjához, a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítványhoz került, ahonnan 2019 novemberében a Seven House Ingatlanhasznosító Kft-hez vándorolt tovább.
A Seven House néhány héttel korábban még a Magyar Nemzeti Bank megmaradt alapítványát kezelő Optima Befektetési Ingatlanhasznosító és Szolgáltató Zrt. tulajdonát képezte, majd a Garda Ingatlanfejlesztő Ingatlanbefektetési Alaphoz került – olvasható a Menedzsment Fórumon, ami az azóta történtekről is beszámolt.
A Garda a cikk szerint két ütemben, alig három és fél hónapos különbséggel talált új gazdára: előbb a Capstone Befektetési Alapkezelő Zrt. – aminek jogelődjét, a Primestone-t a korábban a letelepedési kötvény-üzletben is érdekelt magánbefektető, Földvári Gábor tartotta kézben – vette át,
A kétlépcsős megoldás Földvári szerint nem volt indokolatlan: a Garda összértéke ugyanis 100 millió euró fölé nőtt, így kezelése túl sok humán-erőforrást vett volna igénybe, másrészt pedig több fejlesztés előtt állt, mint amivel a Capstone elbírt volna.
A tulajdonjog ezután már nem változott, a földhivatali adatlapon azonban azóta is feltűntek új bejegyzések: 2020 júniusában egy 3 milliárd forintos jelzáloggal való terhelésről szóló bejegyzés jelent meg, október 1-jén pedig – egy önkormányzati rendeletnek köszönhetően – a II. kerületi önkormányzatnak elővásárlási joga keletkezett az ingatlanon.
Mi lesz az épületekkel?
A munkák megindulását a cikkünk elején bemutatott fotók bizonyítják, bontási, illetve építési engedélyről azonban az Építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokat Támogató elektronikus Dokumentációs Rendszer (ÉTDR) nem tartalmaz bejegyzéseket, így sem a munkák időtartama, sem azok célja nem ismert.
