A főváros épített örökségének kevesek által ismert, vagy épp a teljes megsemmisülés fenyegette darabjait bemutató sorozatunkban, a kétszáznál is több epizóddal is rendelkező Ismeretlen Budapestben már megismerkedhettünk néhány, magas kerítések, erdők, vagy épp falak mögé bújt szépséggel: a rolleren suhanó kőmedvével, Vörösmarty lányának szellemével, a középkori Európa legnagyobb, egykor a Várnegyedben állt zsinagógájának nyomaival, vagy a budai hegyek futóira és túrázóira vigyázó kőoroszlánnal, maradtak fenn azonban olyan épületek is, melyeket teljes egészében falak takarnak el – ilyen például a belváros legrejtettebb temploma, a II. János Pál pápa tér szomszédságában álló Szent Rita Plébánia.
A tér sarkán álló, falán Budapest német megszállásának hónapjaiban született, kimondottan őszinte feliratot is viselő Tűzoltóparancsnokság mellett a Kun utcába betérve ugyan sokaknak feltűnhet a régi templomkapukra emlékeztető, apró harangot is magában rejtő kapuzat, a rácsok közt benézve azonban a legtöbben máris elvesztik az érdeklődésüket, hiszen ott csak egy kívülről egyszerűnek tűnő épület áll.
Kár, hiszen az udvarban lévő épület az erzsébetvárosi római katolikus egyházközségből Mindszenty József bíboros, hercegprímás és esztergomi érsek által 1946-ban kihasított Kun utcai plébánia otthona, akik az épület tőszomszédságában lévő, egykor a Kalocsai Iskolanővérek házaként ismert épület óvodakápolnájában tartották meg első alkalmaikat.
A Szent István-bazilika egykori segédlelkésze, dr. Galambos János irányította közösség az országban először a lehetetlen ügyek szentjeként is tisztelt Szent Ritát választotta pártfogójául, számukra azonban nem létezett lehetetlen: a II. világháború pusztítása okozta szegénységet a környékbelieket ellátó Népkonyhával igyekezett enyhíteni, a következő évben pedig a főváros engedélyezte számukra a Kun utca 5. szám alatt egykor működött Központi javítóműhely gumijavítója és az azt körülvevő apró, a közelmúltig ócskavastelepnek és szikvízüzemnek otthont adott épületek használatát, hiszen a terület tulajdonosa a háború után nem foglalta el újra a szétlőtt, belövésekkel tarkított műhelyépületet. A bontások végeztével, illetve a központi épület megerősítésével és átépítésével végül még ugyanabban az évben, 1947 októberére elkészült a négyszög alapú teremből álló szükségtemplom, valamint a Fájdalmas Szűzanya-kápolna.
A templom képe az utca felől / fotó: Vincze Miklós / 24.hu
Az államosítás nem volt mindent elsöprő hatással a hívekre, noha a szükségtemplom helyett igazi templom építésének álma évtizedekre semmivé foszlott.
A kolostorboltozatot kapott gumijavító műhely, a templom első miséző tere / fotó: Vincze Miklós/24.hu
Az épület és a közösség építését ettől függetlenül persze egyetlen pillanatra sem adták fel: néhány héttel az egypártrendszer 1948-as létrejötte után Szent Rita-ereklyét kaptak, majd még ugyanabban az évben megszületett a kerítés, a kapu és a templomtértől függönnyel elválasztott kultúrházi szárny (a színpad oltárra való cseréjével ma itt tartják a miséket) is.
A hálaadó táblákkal teli előtérben lévő Szent Rita-szobor / fotó: Vincze Miklós/24.hu
1951-ben került az előtérbe a Sugár Gyula faszobrász által faragott Szent Rita-szobor, 1953-ban a templomtér színes üvegablakjai, a köztes évben pedig az épület legnagyobb értéke:
fotó: Vincze Miklós / 24.hu
A templom 1963-1969 közt nyerte el mai képét: a szükséges tetőfelújítások és állagmegóvás mellett Darvas László építész tágította a kápolna belső terét, az addig lapos mennyezetet pedig egyszerű, de a teremnek mégis templomi jelleget kölcsönző kolostorboltozattal váltotta fel.
A rendszerváltás után jelent meg a miséknek ma otthont adó új épületrészben Fusz György szobrászművész óriási, kerámiából készült feszülete (1990), de az 1992-es plébániatemplomi rangra emelés óta pedig az épület minden része megújult.
A miséknek ma otthont adó egykori kultúrterem / fotó: Vincze Miklós/24.hu
Az életnagyságú feszület / fotó: Szent Rita Plébánia
2007-ben, a megnyitás hatvanadik évfordulójára a templom új, Szent Rita életét ábrázoló, Fecske Orsolya szociális testvér által tervezett üvegablakokat kapott, azóta pedig a hét minden napján nyitott ajtókkal nyújt lelki felüdülést a környéken élő, nyugodt elmélkedésre vágyó katolikusok számára.
fotók: Vincze Miklós / 24.hu
A gyülekezet lélekszáma a megnyitása óta lassan csökken, ami a környéken lévő templomok magas számának, illetve nyilvánvalóan a fiatalok körében egyértelműen kevésbé népszerű vallásosságnak tudható be. Mindezek ellenére a közösség ma is népes, a Rita-napi (május 22.) szentmisékre ma is a Kárpát-medence minden pontjáról érkeznek emberek. Ekkor pedig a padsorok mellett az apró udvarra kihelyezett padok is megtelnek emberekkel, így akár ötszázan is hallgathatják az Igét.
