Kultúra

Még mindig őrzi az erdőt a budai hegyek kalandos életű kőoroszlánja

Vincze Miklós
Vincze Miklós

újságíró. 2018. 01. 14. 17:00

Ismeretlen Budapest sorozatunk keretein belül ezúttal egy budai hegyoldalba indultunk, ahol megkerestük a város legfurcsább szobrát.
Korábban a témában:

Budapest tele van csodákkal, melyek mellett nap mint nap úgy sétálunk el, hogy észre sem vesszük őket. Épp ezért jött létre az Ismeretlen Budapest címet viselő, egy ideje már térképes nézetben is elérhető sorozatunk, amely nem csak felhívja a figyelmet a szépségekre, de be is mutatja őket.

A sokáig csak Pesten mozgó, de az elmúlt hetekben – többek közt a katonai repülést megváltoztató albertfalvai repülőgyár, vagy épp Mary Poppins kedvéért – Budára is átpillantó epizódok sorát ma egy újabb budai érdekességgel folytatjuk, mely sok tekintetben eltér a szokásos célpontjaiktól, hiszen nem egy forgalmas út mentén fekszik, sőt, még csak nem is épületről van szó.

A Hármashatár-hegy rögvonulatának részét képező Kecske-hegy ugyanis jókora meglepetést tartogat a túrázni vágyóknak:

egy oroszlán szobrát.

A 11-es busz végállomásától induló túrajelzések nyomán csak néhány száz métert kell sétálnunk az erdőben, hogy egy furcsa, nagymacskára hasonlító sziklatömb tűnjön fel az út mellett:

Fotó: Vincze Miklós / 24.hu

 

A hasonlóság nem véletlen: a hegy nyuati lejtőjén álló, alig több mint két méter magas dolomittömböt már a századfordulón Oroszlánkőként emlegettek, a közeli Látó-hegyen (korábban Guggerhegy néven volt ismert, itt rendezték az egykor divatos autós hegyi felfutóversenyek egyikét is) álló Árpád-kilátót (Friedrich Lóránt, 1929) építtető Glück Frigyes azonban úgy gondolta, a körülbelüli hasonlóság nem elég, a jókora kődarabnak igenis oroszlánná kell válnia.

Fotó: Vincze Miklós / 24.hu

 

Glück Frigyes (1858-1931)

Az apai örökségként már korán a Rákóczi úti Pannónia Szálloda (ma az ELTE egyik épülete) tulajdonosává vált Glück munkásságának köszönhetően nyitott meg az első pesti pincériskola, a János-hegyen álló Erzsébet-kilátó, de mecénásként, városatyaként, illetve a józsefvárosi jótékonysági egyesületekben számos ember életét tette szebbé és könnyebbé.

Felkérte tehát az oroszlánok terén komoly szakértőnek számító – az Országház főbejáratát őrző bronzoroszlánokat, illetve az ország első “felhőkarcolója” és az Anker-ház néhány díszét is alkotó – Markup Bélát (1873-1945), hogy saját költségén szabadítsa ki a kőből a tökéletes, “arccal a hegynek, háttal a lipótmezei tébolydának” álló oroszlánt.

in: Tolnai Világlapja, 1926. május 26.

 

A szobrász természetesen elfogadta a felkérést, majd elzarándokolt a később Glückről elnevezett turistaút közepére, hogy munkája nyomán 1926 tavaszára megszülethessen a város legfurcsább történetű szobra, melynek talapzatán a Nemzeti Hiszekegy első versszakát is olvashatták az erre járók:

Hiszek egy Istenben, / Hiszek egy hazában, / Hiszek egy isteni, örök igazságban, / Hiszek Magyarország feltámadásában. / Ámen.

in: Friss Ujság, 1933. október 14.

 

A Budapesti Hírlap Glück hetvenedik születésnapjának tiszteletére készített hosszú interjújában maga a megbízó mesélt a születés körülményeiről:

“De külön fejezet Glück Frigyes életében: Glück Frigyes, a műgyűjtő. A gasztronómia tudományának ritka értékes monumentumait gyüjtötte össze a maga nemében szinte páratlan könyvtárában. E mellett azonban minden művészetnek barátja, szobrai, festményei muzeális értékűek. De múzeumán kívül van egy hatalmas szobra, amelyet majdnem minden budapesti ember ismer és amely örökkétartó emléke lesz nevének.

– A jánoshegyi kilátótoronyról – meséli – jól lehet látni a guggerhegyi tisztást, amelyen a hatalmas sziklatömböt oroszlánkőnek nevezte el a néphagyomány. Sok fantázia kellett azonbna ahhoz, hogy e szikla szeszélyes vonalaiban valaki az oroszlán formájára ismerhessen. Megbíztam hát Markup Jenőt (ez bizonyára véletlen tévedés volt), a kiváló állatszobrászt, hogy faragja oroszlánná az oroszlánkövet. Igy keletkezett a guggerhegyi hatalmas oroszlánszobor, amelynek árnyékában, az általam odaállított kőpadokon szívesen pihennek meg a turisták.”

in: Uj Idők, 1926, p. 461

 

A mai felvételeken jól látszik azonban, hogy a padnak rég nyoma veszett (sőt, a helyére került darab is elég rossz állapotú, a kuka pedig már hiányzik), az oroszlán pedig sérült: feje immár felismerhetetlen, így egyedül a háta vonalát, illetve jobb hátsó lábát vehetjük ki az elemekkel harcoló dolomitban.

 A jobb hátsó láb / Fotó: Vincze Miklós / 24.hu

 

A változások okáról több legenda is kering: egyesek arra esküsznek, hogy a második világháború végén egyenesen a szovjetek robbantották le a fejét, mivel egyszerűen nem fértek el tőlük a járműveikkel, mások azonban arra, hogy a szovjetek egyszerűen csak célbalőttek rá egy, a németek által hátrahagyott páncélrombolóval.

Hogy mi az igazság? Ez jó eséllyel sosem derül majd ki, az azonban biztos, hogy a kőoroszlán megérdemli, hogy minél többen megismerjék – és egyszer talán újra régi fényében köszöntheti majd a futókat és túrázókat.

A friss fotók a szerző 2018. januári munkái, az archívokat, illetve a cikkidézeteket (Uj Idők, 1926, p.461; Friss Ujság, 1933. október 14.; Budapesti Hírlap, 1928. június 2.; Tolnai Világlapja, 1926. május 26.;) pedig az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével értük el.
vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.