A századelő leghatásosabb reklámfelülete nem a ma mindent elöntő óriásplakát, hanem a számolócédula volt, hiszen a boltok pénztárosai egykor nem számológéppel vagy pénztárgéppel, hanem egy apró fecnin számolták ki a fizetendő összeget.
A papírdaraboknak azonban csak az egyik oldalára volt szükség, így a másikon helyet kaphatott az üzlet, vagy mozi saját reklámja, vagy az ott kapható márkák egyikéé – egy élelmiszerboltban például az egészséges élvezeti cikként hirdetett nikotincsökkentett Nikotex cigarettáké. A cédulákat minden korosztály gyűjtötte, így nem csak pillanatnyi benyomást tehettek a vásárlók tömegére, hanem folyamatosan szem előtt voltak, sarkallva az embereket arra, hogy kipróbálják a hirdetett termékeket vagy szolgáltatásokat.
A kávéházak, mozik, élelmiszermárkák, illetve divatáruházak mellett azonban a mára már jórészt eltűnt ruhatisztítók is ezt a módot ragadták meg arra, hogy állandó ügyfélkört szerezzenek maguknak. Az apró rajzok sokszor faék egyszerűségűek voltak, és csak a cég címét, illetve nevét tartalmazták, de természetesen voltak olyan üzletek, melyek fontosnak tartották a minél figyelemfelkeltőbb – és sokszor egyben iszonyú szürreális – grafikákkal való hirdetést. Most bemutatunk néhányat a legjobbak közül.
A jól karbantartott utak, illetve járdák hiánya nem csak ma, de száz évvel ezelőtt is komoly gondot okozott a főváros lakóinak – a Óbudán, a Belváros több pontján, illetve Pécsett is működő Kehrling cég egy ruháját épp sárfoltokkal összekenő nőt ábrázol, aki tudja, hogy erre is van megoldás: a kép sarkában ugyanis már látszik, ahogyan kitsztított, hófehér ruháját veszi át a néhány nappal később azt kiszállító fiútól
Weisz Teréz miskolci gőzmosójába a kép szerint egy elegáns egyenruhás férfi szállítja a koszos ingeket és blúzokat – afelől azonban egyáltalán nem vagyunk meggyőződve, hogy ez a valóságban is így történt
A kassai kelmefestő, Bradovka Gyula reklámja első látásra érthetetlen, ugyanis egy emberi végtagokkal rendelkező, hátsóján koszos ruhát viselő, tintatartón ülő szörnyet ábrázol
A besztercebányai Kemény Dávid nem épp burkoltan rasszista húrokat penget, de a szolgálónak legalább nem saját magának kell elvégeznie a munkát, hiszen jól láthatóan a tisztítót ajánlja a munkára
Korántsem ez volt az egyetlen grafika, ami Kemény üzletét próbálta fellendíteni, hiszen ugyanebben a korban jelent meg a furcsán vörös foltokkal teli ruhájú, majd tisztított felöltőjének rendkívül örülő úriembert bemutató darab is
Megérkezett a pizzafutár – gondolhatnánk a lenti képre nézve, pedig csak a budapesti Reicher István-féle vállalat inasa szállítja házhoz az elkészült ruhákat
A pesti oldalt jól lefedő Kovács Endre-féle mosoda reklámja némiképp hasonló az előző darabhoz, de itt egy magát csúnyán leöntött kislánynak játszótársa ajánlja figyelmébe a tisztító szolgáltatásait
Van, amikor már csak a varázslat segít – tartja a Bajcsy-Zsilinszky úton (akkor Vilmos császár út), illetve a közeli Erzsébet téren működött Flora
Az északnyugati országrész több városában is feltűnő Csermák (telefonszám: 500, csak így egyszerűen) reklámjától a sci-fi világa sem áll távol: hiszen mit keres egy fül nélküli, jó eséllyel egyre vörösebb vízzel teli, fül nélküli bogrács az űr közepén, és hogyan mos benne egy kedves fickó?
A Szatmárnémetiben működő Kristály cédulája kortársainál jóval visszafogottabb stílust képvisel: egy keménykalapot viselő, elegáns férfi látható rajta, mellette egy elegáns ruhákat, illetve sétapálcákat árusító bolt kirakatával
A vegytisztítók és gőzmosodák sokszor műfestőként is működtek: erre kitűnő példa a kassai Haltenberger Béla cégének hirdetése, melyen egy öltönyre vett hálóköntöst viselő férfi vizsgál épp egy vörös kelmét
És ettől a szürrealitás terén a fekete folyadékba mártott macskás darabjuk sem marad el:
