1997-ben nagy hatással volt a budapestiekre és a városba látogató turistákra, amikor a Dunán egyszer csak megpillantottak egy óriási „papírhajót”, Nádasdi Mihály szobrászművész alkotását.
A 13 méter hosszú, 15 tonnányi fémből készült hajón tizennégyen férnek el, és bár sokan elsősorban egy ötletes reklámhordozóként emlékezhetnek rá, a belsejében egy minigaléria is működött, ahol rendszeresen rendeztek képzőművészeti kiállításokat, főleg pályakezdő alkotók munkáiból.
A tizenöt év után Svájcból hazatelepülő tervező annak idején víziószerűen álmodta meg a projektet, majd pénzzé tette 250 négyzetméteres panzióját, hogy 16 éves lánya segítségével megépíthesse a Művészetek bárkáját, leginkább azzal a szándékkal, hogy előcsalogassa az emberekből a játékosságot – olvasható egy 1997-es Népszabadság-interjúban. Az olykor útra kelő, ám jobbára az Országházzal szemben lehorgonyzott hajót persze üzemeltetni is kellett, ezért lett a burkolata egyben hirdetési felület is, a költségek fedezésére.
Váratlan helyen bukkant fel
A papírhajó aztán jó pár évvel ezelőtt aztán eltűnt a Batthyány téri kikötőből, a minap pedig egy olvasónktól kapott szomorú képen láttuk viszont.
A hajó ahelyett, hogy kikötői látványosság vagy egy művészeti gyűjtemény kiemelt darabja lenne, jelenleg meglehetősen viharvert állapotban, járműroncsok között rozsdásodik a szárazföldön a tököli kompkikötő mellett.
A hajótörés
Mint megtudtuk, a hajó tulajdonjoga Nádasditól annak idején egy azóta már megszűnt, hitelekkel foglalkozó pénzintézethez, majd egy svájci bankhoz került. Ettől a banktól vásárolta meg 2012-ben Olasz Tibor, aki a 24.hu-nak elmondta: feltett szándéka volt, hogy helyrehozatja a hajót, és újra művészeti kiállítótérként kezdi használni.
Az új tulajdonosnak azonban nem volt szerencséje: rögtön az első útja után a hajót súlyos baleset érte.
Olasz Tibor a csepeli kikötőben rendelte meg a hajó kiemelését, hogy megkezdődhessenek a renoválási munkálatok, a daru vezetéke azonban elszakadt,
Tavaszra újjászületik
Ezután elindult egy öt éven át húzódó kártérítési eljárás, amely alatt érdemben nem lehetett hozzákezdeni a javításokhoz. A jogi procedúra a közelmúltban záródott le, azóta a nagyobb sérüléseket sikerült is helyre hozni, a hajó újra úszóképes, már csak a külsejét kell kipofozni, hogy ismét régi fényében tündököljön.
Olasz Tibor örömmel számolt be róla, hogy tervei szerint tavaszra – eredeti funkciójának megfelelően – újra hadrendbe állíthatják a papírhajót. Újraélesztésében nagy érdemei vannak a kompkikötőt üzemeltető Lerner Jánosnak is, aki a baleset után nemcsak a hajó elszállításában, majd a felújításában segített, hanem éveken át lehetővé tette annak tárolását is, egészen addig, amíg visszatérhet a vízre.
Kiemelt kép: Gonda Rudolf
