A nagy nyertesek
Ahogy a tévés produkciók meghaladni látszanak a mozifilmeket minőségben, hype-ban, mindenben, úgy a tévé legnagyobb gálája is lenyomta a mozi legnagyobb gáláját, legalábbis sokszínűségben mindenképpen: a 69. Emmy-gálán minden eddiginél sokszínűbb volt a jelölti kör, és ezt büszkén ki is emelték a megszólalók többször is. A legtöbb díjazott produkció súlyos társadalmi kérdésekre irányít reflektorfényt, úgy tűnik, Soha rosszabb trendeket. Csak a gála lett volna kevésbé dögunalmas.
A hollywoodi tévés szakma megadja a módját az ünneplésnek, az Emmyket külön gálán adják át a napközbeni és a főműsoridős produkcióknak, a háttérmunkásoknak, és így tovább. A logika kissé nehezen követhető, de így esett meg például, hogy ugyan A szolgálólány meséje stábja a vasárnap esti főműsoridős Primetime Emmy-díjátadón elhozott egy halom díjat, de a produkció szintén Emmy-díjas színésznője, Alexis Bledel, aki a sorozat egyik legfontosabb karakteréért kapott elismerést, nem kapta meg ugyanazt az ünneplést, mint nagyobb kategóriákban díjazott kollégái, minthogy a vendégszereplők Emmyjeit egy korábbi gálán adják át. Kár, mert Bledel alakítása az egyik legjobb volt az egész tévés szezonban, nem csak A szolgálólány meséjében, ami egyébként minimum az év sorozata, de én speciel a tévétörténet legjobb sorozata címtől sem riadnék vissza.
Kapott is a sorozat összesen nyolc Emmyt – legjobb dráma, legjobb női fő- és mellékszerep, legjobb drámai rendezés, forgatókönyv, vendégszereplő, operatőri munka, látványterv –, sokkal többet nem is kaphatott volna, mert ugyan volt ezen kívül még öt jelölése, de abból a kisebb, háttérszakmai jelölések mellett a fő kategóriákban csak egy olyan volt – a legjobb szereposztásé – amelyben nem önmagától kapott ki.
A legjobb női mellékszereplő és a legjobb rendezés kategóriában is két jelölése volt a sorozatnak, mindkettőben nyert az egyikkel: a Moira alakításáért jelölt Samira Wiley és a Lydia nővér alakításáért jelölt Ann Dowd közül utóbbi nyert, rendezésben pedig a pilotot jegyző Reed Moreno kapott díjat – ezzel egyébként több mint húsz év után az első nő, aki drámarendezői Emmyt nyert –, de egy másik epizóddal Kate Dennis is jelölt volt. A legjobb szereposztás díját meg teljesen jogosan csempészte el a Stranger Things, amely egyébként az Emmyk egyik nagy vesztese – de erről később.
A másik nagy nyertese a 69. Emmy-díjátadónak az HBO Hatalmas kis hazugságok című minisorozata, mely úgy hordta haza a díjakat, mintha muszáj lenne: tizenhat jelölésből nyolc díja lett, és itt is volt két olyan fő kategória, a legjobb női fő- és mellékszereplőé, amelyben a sorozat önmagával versenyben nyert. A legjobb női főszereplő végül Nicole Kidman lett Reese Witherspoonnal szemben, a legjobb női mellékszereplők között pedig Shailene Woodley is jelölt volt, ám végül Laura Dern hozta el a kategóriát. Emellett a sorozat elnyerte a legjobb casting kreatív Emmyjét, Alexander Skarsgård lett a legjobb férfi mellékszereplő a minisorozatok kategóriájában, de a rendezői díjat is lehozták Jean-Marc Vallée-val, és ez lett a legjobb minisorozat is.
A Black Mirror és a Saturday Night Live is nagyot ment, előbbi ugyan „csak” arányaiban: három jelölésből kettő díj is lett, a minisorozat/tévéfilm kategória legjobb forgatókönyvének és a legjobb tévéfilmnek járó díjat is elhozták. A Saturday Night Live épp fordítva, kilóra szépen termelt az elnökválasztási kampányt és Trump elnöklését kifigurázó epizódjaival, jelölés/díj arányban viszont már gyengébbek a számok: fő kategóriákban hat díj lett meg a tizennégy jelölésből. Azért családi ezüstnek már ez is épp elég, amellett, hogy ez lett a legjobb szórakoztató szkeccs-show, két vendégszínész, Melissa McCarthy és Dave Chapelle, és két mellékszereplő, Alec Baldwin és Kate McKinnon is kapott Emmyt és elhozták a kategória rendezői díját is. Az alelnök is évek óta biztos befutó, a főszereplő Julia Louis-Dreyfusnak ez sorozatban már a hatodik Emmyje, amit ezzel a sorozattal nyer, ami rekordnak számít, és maga a széria is gyakorlatilag, amióta létezik, azóta hozza el a komédia-Emmyket, így volt ez idén is. Donald Glover is duplázott a gálán az Atlantával: rendezőként és színészként is a legjobb lett a komédiasorozatok között.
…és a nagy kihagyottak
Fargo, Viszály, Westworld, Stranger Things – rengeteget beszéltünk főleg a két utóbbiról, az Emmy-gála ugyanakkor relatíve sikertelenül zárult ezen sorozatok számára. A Fargo a legnagyobb vesztes, tizenhat jelöléséből összesen egyetlen díjat sikerült elvinni, a zeneszerzőit, de a Viszály se járt jobban, a Fox antológiasorozatának, mely a történelem híres viszálykodásait vonultatja fel, tizennyolc jelölésből két kreatív díja lett.
A Westworld sem járt sokkal jobban, miután anno a Golden Globe-on kimaradt a szórásból, most az Emmyn is csúnyán alulmaradt: huszonkét jelölésből öt kisebb technikai díjat sikerült mindösszesen behúzni. A Stranger Things is hasonlóképpen járt, tizennyolc/öt a jelölés/díj arány, sajnos díjat a kisebb technikai kategóriák mellett csak a szereposztásra kapott.
RuPaul volt az év egyik nagy kérdőjele az Emmyn, a kilenc évada óriási sikerrel futó RuPaul’s Drag Race-t idén először jelölték a legjobb reality kategóriában, és a rajongók – köztük én is – nagyon várták, hogy összejöjjön a díj, RuPaul már elhozott tavaly egy díjat a legjobb reality-házigazda kategóriában. Ezt a kategóriát idén is nyerte, ugyanakkor a műsor maga továbbra sem kapta meg a neki rág kijáró elismerést, inkább a The Voice-nak adtak egy sokadik Emmyt.
Steven Colbert is kimaradt a szórásból bár ő hosztolta az eseményt, egyetlen díjat sem kapott a talk show-jával, szentelt is egy kis geget a témának a gála végefelé, melyben azon poénkodott, hogy a John Oliver-féle Last Week Tonight – a nyertes show – olyan minőségi, hogy csak heti egyet bírnak belőle összehozni. Robert De Nirót is sokan kirabolva vélik, minthogy az Oscar-díjas színész idén élete első Emmy-jelölését – amit a Hazugságok mágusa főszerepéért kapott – nem tudta díjra váltani.
A Netflix elképesztő pénzből készült sorozata, a The Crown is relatíve gyengén teljesített az elvárásokhoz képest: tizenhárom jelöléséből csak három díja lett, ebből csak egyetlen fő kategóriás: a legjobb férfi mellékszereplői díjat John Lithgow elhozta Churchill eljátszásáért. Apropó Netflix: nagy meglepetés volt az is, hogy a Stranger Thingsszel felfedezett Millie Bobby Brown helyett Ann Dowd nyerte el a legjobb női mellékszereplő díját, és a streaming-szolgáltató úgy összességében is gyengébben szerepelt, mint várták volna, kilencvenegy jelöléséből csak húszat tudott díjra váltani.
Hogy volt?
Maga a gála különösebb rendkívüli esemény nélkül zajlott, mondhatni enyhén unalmas volt – már amennyiben az nem számít rendkívülinek, hogy milyen elképesztő mennyiségű reklámszünet van. Stephen Colbert énekelve nyitotta meg a 69. Emmy-gálát, a nóta, mely szerint minden jobb a tévében – mint akár a valóságban, minden enyhe kínossága ellenére is olyan fülbemászó lett, hogy akár a gálán túl is sláger lehet, majd elsütött egy poént a jelen lévő sztárokról, akik ma biztosan nem ettek ma semmit, csak vizet ittak és gyanús fehér csíkokat szippantottak fel.
Természetesen elhangzott némi froclizás arról, hogy a legtöbben egyébként is azért lehetnek jelen, mert a Trónok harca nem lehetett jelölt – minthogy az idei évad túl későn került műsorra. Majd Colbert komolyra fordította a szót, és pár szóban megköszönte mindazok áldozatos munkáját, akik az Államokat sújtó hurrikánokban segítették embertársaikat. A tévés piac jelen állásáról szólva kiemelte a streaming-szolgáltatók sikereit, mint például a Netflix kilencvenkét jelölését, ekkor még nem tudván, hogy a Netflix csúnyán alulmarad az elnyert díjak tekintetében, élcelődött kicsit az HBO hackerbotrányán, kiemelte a Rólunk szól (This Is Us) kiválóságát, és megtudhattuk azt is, hogy ez a mostani a legdiverzifikáltabb gála az Emmy-díjak történetében. Erre egyébként aztán később többen is utaltak, ha volt #OscarsSoWhite, akkor ez lehet most az#EmmysSoColorful.
Hosszú, a híroldalak mellett alighanem az elnöki Twitter-csatorna figyelmét is kihívó trumpozás után eljutottunk az első kategóriához. A Hatalmas kis hazugságok öt főszereplő színésznője – Reese Witherspoon, Nicole Kidman, Shailene Woodley, Laura Dern és Zoe Kravitz – a legjobb drámai sorozatbeli férfi mellékszereplő díjat adta át – éspedig John Lithgow-nak. A legjobb komédiasorozatbeli női mellékszereplő kategóriáját Kate McKinnon nyerte a Saturday Night Live-beli szereplésért, aki a szokásos köszönetek mellett Hillary Clintonnak ajánlotta díját.
Laura Dernnek nem sok ideje maradt a díjátadás után megmelegedni a székén, ő kapta ugyanis a legjobb női mellékszereplő minisorozat/tévéfilm kategória Emmy-díját. Az első rendezői díjat, éspedig a legjobb komédiasorozat-rendezőnek járó szobrot Donald Glover vitte haza az Atlantáért, majd a Saturday Night Live a legjobb szórakoztató show díját kapta meg. Ez után Steven Colbert egy Westworld-szkeccset vezetett elő, szerencsére a Colbert-robot minőségellenőrzése közben nem mutattak túl sokat a meztelenségéből. Visszatérve a díjazottakhoz a legjobb drámasorozat forgatókönyvíróját díjazták – nem túl nagy meglepetésre A szolgálólány meséje be is húzta első díját Bruce Miller szkriptjével.
A legjobb komédiasorozatban nyújtott férfi mellékszerepért Alec Baldwint díjazták, aki a Satruday Night Live-ban Donald Trumpot alakította, így színpadra lépve azzal kezdte, hogy tessék, az elnök úr végre megkapta az Emmyt, amit annyira akart.
Az Emmy-gála simán felveszi a versenyt a reklámszünetek hosszában és gyakoriságában az olyan nagytesókkal, mint a Golden Globe vagy az Oscar, ám szerencsére itt legalább az élő showelemek ritkábbak – egy kellemetlen zenés-táncos produkció után a minisorozatok rendezői díját Jean-Marc Vallée vitte el a Hatalmas kis hazugságokért. Az HBO sorozata nagyot ment az idei Emmyn, a rendezői díj után ugyanis Alexander Skarsgård is elhozott egy díjat a legjobb minisorozatos férfi mellékszereplők kategóriájában. Úgy tűnik, az HBO akkor is hasít, ha kivesszük a képletből a Trónok harcát, ami a kései évadkezdésnek köszönhetően idén nem lehetett ugyan jelölt, cserébe jövőre alighanem letarolja majd a piacot, és esélyesen 2019-ben is, az utolsó évaddal.
Újabb reklámszünet után megkapta a neki járó reflektorfényt a zseniális RuPaul is, eljátszva magát az Emmy-szobrot is, már amennyire – gyakorlatilag saját magát alakította, de annál szórakoztatóbbat úgysem tud ajánlani a teljes tévé piac. A szkeccset a legjobb talk show-forgatókönyv díja követte, ezt a Last Week Tonight with John Oliver írócsapata kapta, a szobrot Oliver vette át, de színpadra állt a teljes írósereg is, akiknek, mint Oliver kiemelte, nemhogy könnyebb lenne a dolga, amiért ilyen őrült korban kell írniuk, hanem pont hogy nehezebb, mert az őrületnek, úgy tűnik, egyszerűen nincsen vége.
Az egyik legsúlyosabb kategória következett: a drámasorozatok női mellékszereplő kategóriájában olyan fergeteges alakítások versenyeztek, hogy nem igazán lehetett megjósolni, ki lesz végül a győztes, a díjat A szolgálólány meséjének Lydia nővérének szerepéért Ann Down kapta.
Az Emmy-jelölt produkciók rassz-, gender- és orientáció-beli sokszínűségét méltató kisfilm után a felnőtt és az ifjú Sheldon két főszereplője állt színpadra, hogy átadják a legjobb komédiasorozat forgatókönyvírói díját, melyet a Master of None-ért Aziz Ansari és Lena Waithe vett át, igen stílszerűen követve a kisfilmet, ugyanis előbbi indiai származású, utóbbi pedig leszbikus. Wiathe ki is emelte, hogy mennyire hálás azért, hogy egy indiai és egy queer alkotó ilyen díjat kaphatott.
A legjobb drámasorozat rendezői között is sok volt a brutálisan erős produkció, a díjat végül Reed Morano vitte el A szolgálólány meséjének nyitóepizódjáért. A sokkoló sorozatok jól mentek idén, a következő kategóriát, a legjobb minisorozat-forgatókönyvekét a Black Mirror nyerte Charlie Brooker szkriptjével. A többi nagy gálához hasonlóan az Emmyn is van megemlékezés a legutóbbi gála óta elhunyt alkotókról, itt a kisfilmet élő ének kísérte. A legjobb szórakoztató szkeccs-show írói díja következett, az Emmyt a Saturday Night Live-ért Don Roy King kapta, a legjobb szórakoztató talk show pedig a Last Week Tonight with John Oliver lett, ami már csak azért is remek dolog, mert Oliver köszönőbeszédei fergetegesen viccesek.
A komédiasorozatok legjobb színésze Donald Glover lett az Atlantával, amiért, ugye, már állt ugyanezen a színpadon, ugyanezen az estén, Glover kiemelte druszája, Trump szerepét abban, hogy ő nyert: szerinte az afro-amerikaiak elnyomása miatt kaphatta meg ezt a díjat. A kategória női verzióját Julia Louis-Dreyfus hozta el Az alelnökkel, és ez lett a legjobb komédiasorozat is. A minisorozat/tévéfilm kategória legjobb színésze Riz Ahmed lett az Aznap éjjelben nyújtott alakításával, de még nála is jobban örülhetett Nicole Kidman, aki a Hatalmas kis hazugságokért behúzta ugyanezen kategória színésznői díját, ezzel, hosszú évek siralmas alakításai után ismét kiemelkedő színésznők között említhető.
A legjobb minisorozat/tévéfilm kategórián a Black Mirror és a Hatalmas kis hazugságok osztozott, a legjobb tévéfilm a Black Mirror San Junipero című epizódja, a legjobb minisorozat pedig a Hatalmas kis hazugságok lett. Azért szerencsére a briliáns Rólunk szól is elhozott egy fontos díjat, a drámasorozatok legjobb színészének járó Emmyt Sterling K. Brown nyerte, a minden irányból tökéletes Elizabeth Moss pedig ugyanezen díj női verzióját hozta el A szolgálólány meséjével. A gála utolsó kategóriáját, a legjobb drámai sorozatét Oprah Winfrey adta át – ismét csak A szolgálólány meséjének. Nem nagy meglepetés, egyértelműen ez volt a legbriliánsabb sorozat a szezonban. A díjátadáshoz színpadra állt a sorozat alapjául szolgáló regény írója, Margaret Atwood is.
A díjat átvevő producer-író, Bruce Miller azzal zárta köszönőbeszédét: Jobb végszót nem is találhatott volna.
