Az Egynyári kaland annak idején egészen meglepett, így volt ezzel a közönség és szakma is: a közmédia végtelen büdzséjéből végre született egy sorozat, ami minden gyerekbetegségével együtt nézhető volt, szórakoztató, kedves, és még majdnem életszerűre is sikerült. Az alakítások rendben voltak, főleg a lányok esetében, bár köztük ott volt Döbrösi Laura, aki azóta már bizonyította párszor, hogy generációjának egyik kiemelkedő tehetsége. a minisorozat pontosan hozta azt, amit címében ígért, habkönnyű volt és kockázatmentes, mint egy balatoni tinirománc. Aztán most elkészült a második évad, és sajnos, erősen a mondásra emlékeztet: felmelegítve csak a töltött káposzta jó.
Az új évad kezdetén a kis csapat ismét a Balatonra tart, hogy ott töltse a nyarat, a gazdag kislány Dóra napozással és pasizással, a kevésbé szerencsés Zsófi és Bence diákmunkával, hogy a következő tanévben is legyen miből fizetni az egyetemi albérletet. Eredetileg az a terv, hogy a múlt nyári románcukat Dórával folytatandó, Péter is érkezik majd Füredre – ám a srác inkább fesztiválkörutat tervez a nyárra, csak épp erről Dórát felejtette el tájékoztatni. De nem ez az egyetlen dolog, ami nem a terv szerint alakul, ugyanis a tavalyi szállásadó Gábor szülei egész nyárra kiadták a kecót, és a Zsófit és Bencét foglalkoztató étterem is bezárt, így s A szálláshelyzetet Gábor oldja meg, amikor elcsípi Lucával, aki épp kirámolja a házat, ahol él, minthogy épp újra akarja tervezni az életét – így a lány kap az alkalmon, hogy hirtelen panziósnak álljon. Ő lesz tehát az új lány a Döbrösi Laura alakította Fanni helyett, míg a Vecsei Miklós alakította Péter helyére megérkezik Luca bátyja, bizonyos Levente – így lesz meg a három fiú, három lány leosztás ebben az évadban is.
Hogy aztán ők hogyan, merre kavarodnak össze, az már spoiler lenne, tessék érte megnézni a szériát, és előre szólok: türelem. Az első epizód ugyanis olyan döbbenetesen rossz, ami a rendre félresikerült magyar szappanopera-gyártás legmélyebb gödreit idézi. Szerencse, hogy a sajtó az első három epizódot nézhette meg előre, mert ha csak az első epizód alapján mondanék véleményt, abban nem lenne sok köszönet – a sorozat azonban a második részre már eléri az üzemi hőmérsékletet, és ha jó nem is lesz, legalább nem akarja a néző lendületből lerúgni a tévét, és egy életre elzárkózni a hasonló honi produkcióktól. Egyszerűen minden félrement az első epizódban, a hangulat művi,
Csak néhány példa a bugyuta eseményekből: az első jelenetek egyikében a srácok megállnak tankolni, a Zsófi-Bence páros megkérdezi Dórát, hogy segítsenek-e tankolni, aki magabiztosan nemet mond, mondván tudja, hogy kell – majd elakad a tankolásnak azon BRUTÁLIS nehézségénél, hogy piszkos lesz tőle a keze. Dráma. Szerencsére segítségére siet egy jóképű idegen, akivel aztán a Balatonnál ismét összefutnak, és az épp állószörföző – hisz minden harmincas férfi állószörfözéssel kezdi balatoni nyaralását – pasi után rohan egy nagy felfújt gumibuborékban, tudod, amiben úgy futni lehet a vízen. Reális, nemde? Értem én, hogy kell a marketing a balatoni strandszolgáltatásoknak, de ennyire? Az első epizód telve van hasonlóan abszurd szituációkkal, amivel alapesetben nem lenne gond, ha akkor már végig lenne víve: ha abszurdot és szürreálist akarunk, akkor legyen az, de ez a félresikerült keveredés szinte ordítja, hogy amit látunk, az programozói nyelven szólva bug, nem feature. Ez a tökéletes életszerűtlenség a későbbiekben is fel-felüti a fejét, ám sajnos a szándék ellenére ezek az események nem viccesek, hanem irritálóan kínosak, a bennük szereplőkön pedig nem tudunk nevetni, mert megtanultuk, hogy a nyomorultakon rendes ember nem röhög.
A fentiek jelentős része múlik az alakításokon: ezeket a viccesnek szánt bénázásokat többnyire Luca és Gábor karakterei követik el, ám a fura fiú – fura lány szerepbe mindkét színész (Walters Lili és Héricz Patrik) bicskája beletörik, Gábor karaktere öröklötten ilyen, már az első évadban is teljesen érthetetlen volt, és most is alig akad természetes mozdulatuk, a szövegeik pedig köszönőviszonyban sincsenek a realitással. Rejtély a dolog, mert a forgatókönyvet Zomborácz Virág írta, aki pedig bizonyította írói képességeit, saját elsőfilmjével, az Utóélettel is, de az Aranyélet briliáns sztoriján is dolgozott. Itt viszont valami félrement, a fenti két karakter helyzete a legsúlyosabb, de a többiek is kaptak időről időre paródiába illő történetszálakat – csak éppen érződik, hogy ez itt nem paródiának volt szánva, csak így sikerült.
Kár érte, mert amikor néha felcsillan egy-egy jól sikerült jelenet, akkor a széria egészen friss és szórakoztató, a Király Dániel – Dobos Evelin kettős jelenetei kimondottan klasszak. Olyan, mintha egy többszerzős, többrendezős szkeccsfilmet néznénk: nem állnak össze egységes egésszé az epizódok, a hangulat és a minőség ingadozik, megnehezítve az azonosulást, és a szórakoztatás is csak percekre valósul meg. Így az Egynyári kaland második évada olyan hangulatot hagy maga után, mint egy félresikerült, újrakezdett románc: a próbálkozást értékeli az ember, de azért jobb lett volna inkább az egykori szép dolgokra emlékezni.
Az Egynyári kaland második évada május 13-án este, 19:30-kor debütál a Duna TV-n, később pedig visszanézhető online.
