A múlt hét, de talán egy hosszabb időszakot is meghatározó tévés történése nem a BL-döntő népszerűsége (8. hely, 1,07 millió néző) vagy a Csillag születik visszaesése (első hely, de csak 1,5 millió össznéző) volt, hanem az RTL Klub új sorozatának, A gyanú árnyékában-nak a kiváló indítása és szereplése: 2. hely, 1,37 milló néző (a szerdai epizódé), illetve 6. hely, 453 ezer néző a 18-49-es korosztályban. A sorozat műfaja dokureality-sorozat, ami annyit takar, hogy fikciós történeteket adnak elő kvázidokumentarista stílusban (értsd mintha egy Fókusz-összeállítást néznénk) amatőr szereplők. A műsor először furán hat, de eddig jól működik: az amatőr szereplőknek nem kell hatalmas színészi teljesítményt lerakni az asztalra, és amit mutatnak, azt jól csinálják – lényegében magukat adják. A történetek pedig olyan konfliktusok köré épülnek, amelyek tényleg mindenkivel megtörténhetnének.
A másik oldalról azt lehet felróni a műsornak, hogy a valóságot a tévében látott bulvárműsoros formátumba csomagolva tálalja, de ez elnézhető a legfőbb erény tekintetében: a nézők végre olyan embereket látnak, mint ők maguk, itt még a Barátok közt elviselhető stilizáltsága is hiányzik (nem is beszélve a Jóban Rosszban műanyag világáról). Egyelőre jó arányokban láthatjuk a dokumentarizmust, a fikciót, a nézők egy kerek történetet kapnak, amely mindig szolgál valami megfontolandóval (figyeljünk oda a feleségünkre/férjünkre stb.), de a didaxis sem túl sok – nagyjából ez a titka a műsornak.
A nézők örülnek, hogy nem modellek, sármos papkarakterek, melodramatikus, túljátszott helyzetek, életidegen díszletek között kéne az életüket felismerniük, hanem ott és úgy, ahol az valójában van – kövéren, kiszőkítetten, kopaszodván, ráncosan.
Az ilyen popkukturális, tömegkulturális termékek pedig ezerszer fontosabbak, mint bármilyen nagypolitikai akarat a népnevelésre, mert ezek a sorozatok alakítják a közhangulatot, az emberek mindennapi beszédtémáit.
Ha már itt tartunk, jegyezzük meg, hogy a tavasszal látott új RTL Klub-os műsorok (1 perc és nyersz, Legyen Ön is Milliomos! (Friderikusszal), illetve A gyanú árnyékában) nem támasztják alá a kereskedelmi tévékkel szemben gyakran elhangzó “bulváros, gagyi, öncélú sztárkultuszt építő, hamis” jelzőket. Ezekben a műsorokban a mindennapok embere normális, hétköznapi valójában jelenik meg, sikereket, kudarcokat él meg, emberszámba van véve. Nincs Mónika Show és a benne megjelenő médiagenya, a szerencsétleneket kihasználó mentalitás is ritkább. (Ez nem jelenti persze azt, hogy az RTL Klub hirtelen a Reneszánsz Humanista Egyesülés Hobbitévéjévé vált volna.)
Ugyanakkor a(z amúgy ilyen, normális műsorok létrehozásáért létező) köztévé mit képes felmutatni? Pártpropagandát, Marslakókat, erőltetett sorozatokat, átideologizált műsorokat.
Ideje átgondolni a médiával kapcsolatos alapvetéseinket.
