A háború egyik legkevésbé várt húzása volt, amikor 2024. augusztus 6. hajnalán jól felfegyverzett és harcedzett ukrán egységek áttörtek az orosz határon, földig romboltak egy gyengén védett határállomást, és foglyok tucatjait, majd százait ejtették. Az előrenyomuló ukrán erőket végül csak a mélységben összevont különleges orosz erők tudták megállítani.
„A haditerv szerint Kurszkig kellett volna nyomulnunk, majd ott jobbra fordulni, és az oroszok hátába kerülni Harkiv megyében” – meséli a maximalista célkitűzéseket egy a támadásban részt vevő lövész.
Bár ezt nem sikerült végrehajtaniuk, az eredmény így is fájó monoklit hagyott Vlagyimir Putyin renoméján: a második világháború után először az orosz anyaföldet idegen ország katonáinak bakancsa taposta. 1200 négyzetkilométer és Szudzsa városa került ukrán ellenőrzés alá, aduászt adva Kijevnek a béketárgyalások előtt. Innentől, ha felmerült a kérdés, hogy megtarthatja-e Oroszország az elfoglalt területeit, számolni kellett azzal is, hogy ukrán kézen marad az orosz föld egy része. Ezért vált Moszkva prioritásává 2024 augusztusa óta a kiszögellés felszámolása, komoly erőforrásokat és szövetségese, Észak-Korea katonáit is igénybe véve. Az azóta eltelt kicsit több mint fél év alatt az egykori betörés felét sikerült felszabadítaniuk.
Az így kialakított katlan teljes területét elérik az orosz drónok, az egyetlen utánpótlási útvonalt (az R200-as autópályát) pedig olyan erősen lövik, hogy meg nem erősített beszámolók szerint minden harmadik autót találat ér, orosz ruletté változtatva minden próbálkozást.
