Április végén önkormányzati választást tartottak Koszovó négy településén. A szavazás ötvenezer embert sem érintett, mégis szinte a fél világsajtó beszámolt róla. A Koszovóban kisebbségben lévő, ám a négy északi önkormányzat területén többségi szerbek nem vettek ugyanis részt a voksoláson: 45 095 választóból 1567-en jelentek meg az urnáknál (3,47 százalék), és ők is szinte mind albánok voltak.
A Koszovó egészét a fővárosból, Pristinából irányító albán elit kierőszakolta tehát a választásokat, de Szerbia elnöke, Aleksandar Vucic a szavazás után büszkén közölte: a koszovói szerbek 0,029 százaléka voksolt, ami történelmi eredmény, hiszen a második világháború óta nem fordult elő, hogy egy nemzet részvételi aránya ilyen alacsony legyen. Valójában szerb szempontból óriási kudarcnak is tekinthető az, hogy négy albánt választottak meg négy szerb többségű koszovói önkormányzat élére. A belgrádi politikus szerint ugyanakkor a szerbek kivételes egységet és fegyelmet mutattak, s hozzátette: ez történik, ha csak az „egyik oldalnak” tartanak választást.
A szavazás előtt tényleg fegyelmet mutattak a szerbek, hiszen csak egy kisebb demonstrációt tartottak amiatt, hogy súlyos provokáció érte őket április elején. Utóbb kiderült, hogy a koszovói (albán) rendőrség egyik tagja lőhetett rá egy ottani szerb taxisra a Leposavic és Mitrovica közötti úton. A rendőrt posztjáról azóta felfüggesztették (három másik társával együtt), és büntetőeljárás is indult. A taxis, Milan Jovanovic túlélte a támadást, visszaemlékezése szerint a különleges (koszovói albán) rendőri erők mellett hajtott el, amikor hátulról, minden figyelmeztetés nélkül utána lőttek.
A négy érintett szerb többségű önkormányzat: Észak-Mitrovica, Zubin Potok, Leposavic és Zvecan. A koszovói szerbek hivatalosan azért bojkottálták a voksolást, mert regionális autonómiát követelnek, de nyilvánvalóan legszívesebben Belgrádhoz, azaz Szerbiához tartoznának közvetlenül. A VOA (Amerika Hangja) megjegyzi, hogy a nyugati – EU-s – támogatással márciusban, az észak-macedóniai Ohridban, szóban kialkudott szerb-albán egyezség mondott most csődöt, hiszen nem váltak valóra azok az ígéretek, amiket a koszovói és a szerb kormány tett.
Ennek lényege az lett volna, hogy a koszovói szerbek több helyi autonómiáért, az „észak-koszovói szerb közösség” létrehozásáért cserében elfogadnák Pristina (a koszovói albánok) főhatalmát. Márciusban Ohridban nem is új egyezmény született, hanem egy azt megelőző, február 27-ei tárgyaláson kialakult, tizenegy pontból álló menetrend mielőbbi végrehajtásáról született valamiféle egyetértés.
Ez a menetrend borult most föl, amit egyébként is inkább csak az EU szorgalmazott, mintsem a vitatkozó felek. Az albánok ugyanis már eleve nem tartották be a szóbeli megállapodást, hiszen nem engedték létrehozni a szerb önkormányzatok regionális társulását Koszovó északi részén. Másrészt a mostani bojkott megmutatta: a szerbek sem tartják magukat igazán a menetrendhez, hiszen nem vettek részt a választáson. Vucic szerint akkor tartják majd magukat az ígéretükhöz, amikor az albánok is ezt teszik.
Az EU-közvetítés tehát nem sok eredménnyel járt az utóbbi években. Hiába próbálkozik Brüsszel, az USA támogatását élvező albánok ugyanis semmit sem tettek a szerb autonómiáért, a szerbek pedig – akik Moszkvával és Pekinggel igyekeznek kapcsolatokat építeni – továbbra sem vesznek részt a koszovói állam működtetésében, nem ismerik el az albán vezetésű Pristina uralmát a szerbek lakta területeken.
S mint látni fogjuk, az ohridi egyezség egy másik fontos pontját sem tartja be Belgrád, mert ellene szavazott a héten például annak, hogy az Európa Tanácsba (ET) felvegyék Koszovót. Az EU tehát még egy másik európai szervezetben, az emberjogi kérdésekkel foglalkozó ET-ben sem tudja érvényesíteni az általa szorgalmazott megállapodást.
Megfigyelők szerint Szerbiát és Pristinát egy esetleges EU-csatlakozással lehetne majd rávenni arra, hogy tartsák magukat az ohridi menetrendhez, s bár szavakban Szerbia az Európai Unió felé szeretne közeledni, a valóságban a belgrádi ellenzéki lap, a Danas szerint a Vucic elnök befolyása alatt álló kormányzat már rég letért az „európai útról”. Az EU pedig közvetíteni próbál ugyan, de maga az unió sem egységes: Magyarország például éppen a szerbeket támogatja Koszovóban és Boszniában is.
Hogy közben milyen a hangulat a Nyugat-Balkánon, azt a szerb elnök nyilatkozata illusztrálja. Aleksandar Vucic azt mondta: a koszovói szerbek egy „békés politikai felkelést” rendeztek az április végi választások bojkottjával, ezzel megváltoztatták a politikai realitásokat. Szerinte a koszovói szerbek a bojkottal megmutatták, méghozzá népszavazásos jelleggel, hogy valójában „melyik államban élnek”. De rögtön mentegetőzött is: „Ennek semmi köze hozzánk, hanem csak a Koszovóban élők akaratához.”
Ám Vucic az európai tárgyalásokat és az albánokkal (szóban, és nem túl nagy meggyőződéssel) kötött ohridi egyezséget sem zárja ki ténylegesen. A szerbiai ellenzék követelésének is teret engedhet ennek kapcsán. Mint bejelentette, a Koszovóról szóló, az Európai Unió által támogatott megállapodást akár referendumra is bocsáthatják. „Néhányan a legitimitásomat akarják tesztelni… Legyen hát referendum” – mondta Vucic. Ezzel arra célzott, hogy az ohridi menetrendet az ellenzék már rég népszavazásra bocsátotta volna, illetve rendkívüli parlamenti ülés összehívását is szeretnék Koszovó ügyéről.
Vucic üzent Pristinának is: szerinte a koszovói (albán) miniszterelnök, Albin Kurti nem érti az új realitást, mert ő úgy gondolja, hogy „néhány szavazattal és megszálló Gauleiterrel” uralkodni tud. Vucic ezzel a rosszízű német kifejezéssel nyilvánvalóan arra utalt, hogy a második világháborús náci megszállás idején az Adolf Hitler által meghódított területeket helytartók, azaz gauleiterek kormányozták. (Nagy-Albánia tényleg Hitler és Benito Mussolini idején jutott a legközelebb a megvalósuláshoz, amikor Koszovót Albániához csatolták. E kettő egyesítése egyébként Kurti koszovói albán miniszterelnök régi terve volt, de amióta hatalomra került, óvatosabban nyilatkozik – erről lásd keretes a cikk végén.)
Az április végi, értelmetlen koszovói választás láttán az EU is megszólalt. Az Európai Bizottság szóvivője, Peter Stano szerint a voksoláson való alacsony részvételi arány nem kínál hosszú távú megoldást Koszovó számára. Éppen ezért az Európai Bizottság mielőbbi tárgyalásokat, párbeszédet szorgalmaz a pristinai (albán) kormányzat és a helyi szerbek között. A valódi megoldás Stano szerint az lenne, ha a szerbek visszatérnének a helyi intézményekbe, és persze Pristinának is lehetővé kellene tennie a visszatérést. (A négy önkormányzatban azért kellett most választást tartani, mert a helyi szerb vezetők tavaly novemberben lemondtak tisztségükről – a helyükre most négy albánt választottak, kettőt a kormányzó Albin Kurti pártjából, kettőt pedig egy másik albán pártból.) Az EU szintén sürgeti a helyi hatóságokat, hogy mielőbb hozzák létre az „észak-koszovói szerb közösséget”. Ez nagyjából a szerb többségű önkormányzatokból álló, autonóm jellegű testület lenne a brüsszeli elképzelések szerint. Igaz, Stano is elismerte: nem sok minden történt ebben az ügyben mindeddig.
Albin Kurti május elején Brüsszelben például arról beszélt, hogy a Koszovói Szerb Önkormányzatok Közössége nem alakulhat meg úgy, ahogy azt Belgrád javasolja. Szerinte az a terv, amelyet Belgrád ismertetett, nem egyeztethető össze a koszovói alkotmánnyal, törvényellenes, és voltaképpen kisebbségellenes is. A koszovói miniszterelnök szerint a Koszovó Szerb Önkormányzatok Közösségének – amelynek más nevet is kell majd választani – nem területi alapon kell létrejönnie. – A Koszovóban élő szerbek mindannyian élhetnek a védelem, vagy a politikai, nemzetiségi, kulturális, szociális és gazdasági jogaik és céljaik elérése érdekében történő szabad egyesülés jogával. Az így létrejövő szervezet kapcsolatot tarthat az egyes önkormányzatokkal, de önmaga nem rendelkezhet önkormányzati jogokkal – vélte a koszovói kormányfő.
Ami a tárgyalásokat illeti, a kettős beszédet, ami amúgy is jellemző Vucicra, most is bevetette a szerb elnök. Azaz igyekezett az EU-val való tárgyalásos rendezést is szorgalmazni (legalábbis szóban): „Ragaszkodunk a valódi párbeszédhez. (…) Valódi párbeszédre van szükségünk az albánokkal és Európával.” Közben pedig bejelentette, hogy a szerb delegáció nemmel fog szavazni Koszovó tagságára az Európa Tanácsban (ET). Ez egyébként szintén az ohridi megállapodás megsértése volt, mivel időközben a szerbek tényleg leszavazták Pristina csatlakozását az ET-hez.
Koszovó 2008-ban kiáltotta ki függetlenségét, a nemzetközi közösség nagy része pedig – élén az Egyesült Államokkal – gyorsan elismerte ezt. Magyarország korábban az USA-hoz és az EU többségéhez hasonlóan szintén elismerte Koszovót. Ám ezzel Az április végi ülésen azonban a magyar vokssal ellentétes döntés született, hiszen a 46 tagország többsége, harminchárom állam úgy döntött, hogy elindulhat Koszovó ET-csatlakozása. Pristina felvételi kérelmét így az Európa Tanács Parlamenti Közgyűléséhez továbbítják – írja a vajdasági Szabad Magyar Szó.
Így nemcsak Szerbiát támogatta egyébként Budapest, hanem az Orbán-kormány olyan államokkal került szinte egy platformra, mint Szlovákia (tartózkodott) vagy Románia, amely szintén ellenezte Koszovó felvételét. Ennek kapcsán csak megjegyezzük, hogy Pozsony – kimondva-kimondatlanul – éppen az állítólagos magyar szeparatizmus veszélyétől tart, nyilvánvalóan ezért nem ismeri el Koszovó függetlenségét.
Orbán Viktor nemzetközi elszigeteltségét azzal szokta ellensúlyozni, hogy nagyjából 2-3 havonta találkozik a szerb nacionalistával, Aleksandar Vuciccsal. Nem véletlen, hogy az osztrák köztévé, az ORF Europastudio című vasárnapi műsorában – melyet Paul Lendvai vezetett – Marie-Janine Calic, a müncheni Ludwig-Maximilians-Universität kelet- és délkelet-európai történelemmel foglalkozó professzora arról beszélt, hogy Brüsszelben tudják: ahhoz, hogy Belgráddal bármilyen politikai megoldásra jussanak, Budapesten át vezet az út, azaz Orbán Viktor közvetítésére szorulnak.
Ezt a gondolatmenetet egészítette ki Adelheid Wölfl, a Der Standard osztrák lap szarajevói (bosznia-hercegovinai) tudósítója a műsorban. Szerinte Brüsszelben eddig keveset foglalkoztak azzal, hogy az EU-tagországok közül azok nyertek az utóbbi időben teret a Nyugat-Balkánon, amelyek inkább gyengítették a demokráciát. Ezzel nyilvánvalóan Magyarországra célzott. Ugyanakkor ez szerinte Oroszország számára is fontos befolyási zóna. Wölfl kifejtette, hogy az orosz befolyás, illetve a Nyugat-Balkán jövője miatt fontos, hogy megóvják Ukrajna szuverenitását és helyreállítsák területi integritását, máskülönben a nyugat-balkáni államok szuverenitása és területi integritása is megkérdőjeleződhet.
A mostani választás előtt a koszovói albán miniszterelnök, Kurti azzal vádolta Belgrádot, hogy „megfélemlítő kampányt” vezényelt le azon koszovói szerbek körében, akik hajlandóak lettek volna részt venni a választásokon. Vucic azonban tagadta a vádakat, de megjegyezte a már említett „békés politikai felkelésre” való utalás mellett:
Tartok tőle, hogy ez csak a kezdete egy nagyobb politikai válságnak.
Albin Kurti persze ettől nem rémült meg, és gratulált a győzteseknek (köztük a saját pártja, az „Önrendelkezés” által jelölt két nyertesnek is), továbbá azt írta a Twitteren: „előre nézünk”, azaz az együttműködésre tekintenek előre a megválasztott albán polgármesterekkel. Sőt, albán hírek szerint most Kurti és a megválasztott új mitrovicai albán polgármester szimbolikus lépésre készül. Meg akarják nyitni azt a Ibri-hidat, amely a város északi (szerb) fele és déli (albán) részét kötné össze, de hosszú idő óta le van zárva.
Az albánok politikai térnyerése nemcsak Koszovóban látszik. Sőt: nemcsak Albániában és Koszovóban vannak immár albán politikusok hatalmon. Jelenleg az ortodox szláv többségű Montenegrót egyfajta politikai kompromisszum jegyében egy muzulmán albán irányítja miniszterelnökként. A 24.hu-n megírtuk ugyanakkor, hogy valójában nem ez számított Dritan Abazovic kormányfővé válásában, hanem hogy valójában egy szociáldemokrata és modernizációs programmal sikerült a montenegrói elit jelentős részét maga mögé állítania. Amióta pedig Orbán Viktor barátja, Nikola Gruevszki macedón vezető megbukott, és Magyarországra menekült, Észak-Macedóniában is kiegyeztek a korábbi ellenzék pártjai egymással. Az új hatalomba pedig beemelték az albán politikusokat is. Az észak-macedón lakosság egyharmada albán, s az ország külügyminisztere (Bujar Osmani) és parlamenti elnöke (Talat Xhaferi) is albán származású.
