Nagyvilág

Tényleg Moldovára fáj a foga Putyinnak?

Pierre Crom / Getty Images
Pierre Crom / Getty Images
Nem túlzás azt állítani, hogy Moldova a geopolitika áldozata. Az Ukrajna és Románia közé szorult, román-moldáv többségű, de részben még a szovjetizáció nyomait viselő, rendkívül szegény ország nagyon súlyos gazdasági és biztonsági helyzetben van. Az ország most új kormányfővel igyekszik kivergődni a kettős válságból – a biztonsági-belpolitikai és az energiaellátási-gazdasági krízisből.

Csütörtökön új kormányfőt választott a rendkívül kiélezett bel- és külpolitikai helyzetben lévő posztszovjet állam, a Moldovai Köztársaság parlamentje Dorin Recean személyében. A chisinaui (oroszul Kisinyov) honatyák néhány napja még a felettük átrepülő és Ukrajnába becsapódó orosz rakétákra lehettek figyelmesek. Nem véletlen, hogy a román Adevarul című lap úgy írt román többségű szomszédos államról, mint olyan országról, amelyik a „geopolitika áldozatává vált”. A 2,6 milliós lélekszámú ország Ukrajna és Románia közé ékelődött be, így valóban rendkívül kényes geopolitikai helyzetben van tavaly február 24-e óta, amikor az orosz csapatok megindultak Ukrajna ellen. A román-moldáv, illetve szláv nyelvű (ukrán és orosz) kisállam körül szinte izzik a levegő.

Moldovát azonban nemcsak a geopolitika sújtja, hanem a saját tehetetlen vezetése is. A magas infláció és az energiaválság miatt február 10-én lemondott a Natalia Gavrilita vezette kormány, amely 2021 óta irányította Moldovát. Az energiaellátást rendkívül súlyosan érinti az orosz gázszállítások kimaradozása, illetve az ukrán háború gazdasági hatása. Az eleve rendkívül alacsony GDP a tavalyi harmadik negyedévben 10 százaléknál is nagyobb mértékben zuhant 2021 hasonló időszakához képest. Moldovában is hatalmas mértékű az infláció – Magyarországhoz hasonlóan –, bár a moldovai adat januárban már csökkenőben volt, de így is csak 27 százalékra mérséklődött a decemberi 30 százalékról.

A mezőgazdasági termelés pedig – ez a fejletlen államokra jellemzően a GDP óriási hányadát teszi ki a posztszovjet utódállamban – tavaly 30 százalékkal zuhant.

Az ország képtelen munkát adni az embereknek, akiknek a jelentős része külföldre megy dolgozni. Így az a paradox helyzet állt elő, hogy miközben a foglalkoztatottság csupán 41–42 százalékos, a munkanélküliség is rendkívül alacsony, alig 2,5 százalékon áll a helyi statisztikai hivatal szerint.

Így a moldovai honatyáknak nem véletlenül eshetett a választása új kormányfőként Receanra, a nyugatbarát politikusra, akinek belbiztonsági és gazdasági tapasztalatai egyaránt vannak. Bár ő sem fogja tudni leszedni a levegőből az orosz rakétákat, azért elődeinél többet tehet az ország védelméért. Moldova egyébként pár hónapja légvédelmi rendszereket kért a nyugati államoktól, mert az orosz lövedékek már akkor sem először repültek át a légterén. Az ország, amely korábban nem sokat foglalkozott védelmi kérdésekkel, most nagyobb súlyt fektet a biztonságra, német, Piranha típusú páncélozott harcjárműveket is vettek, a 19 megvásárolt harceszközből három már januárban megérkezett.

Recean támogatja országának az EU-csatlakozását, amit az Ukrajna elleni tavaly februárban indított orosz invázió gyorsított fel. Moldova bő fél évvel ezelőtt tagjelölti státuszt kapott, de kérdéses, hogy mikor csatlakozhat az Európai Unióhoz. Az Európai Tanács, az EU legfőbb döntéshozó testülete így fogalmaz:

A Tanács akkor dönt majd a további lépésekről, ha Moldova teljesíti az uniós tagság iránti kérelméről az Európai Bizottság által készített véleményben foglalt feltételeket.

Messze van még tehát a csatlakozás – az EU sokkal könnyebben adja meg a tagjelölti státuszt a háború óta, mint korábban, de a valódi tagságig Moldova és a szintén tagjelöltséggel „jutalmazott” Ukrajna előtt még hosszú út áll. Recean egyik feladata ennek a csatlakozási folyamatnak a felgyorsítása lesz, ugyanakkor ez kiélezheti az ország belső feszültségeit, a geopolitikát tekintve pedig nagyon komoly kockázatokkal járhat. Moldovának ugyanis van egy szakadár régiója, Transznyisztria, ahol oroszul beszélő, szláv nyelvű a többség.

Elena COVALENCO / AFP Dorin Recean

Bár a dnyeszterentúliak többsége ukrán származású, a szovjetizáció korábbi sajátosságai és az 1990 és 1992 között vívott moldovai belháborúk miatt az ottaniak többsége inkább a Kremlhez hű, a fizetőeszköz is a rubel.

Moldova és a szovjet múlt

Moldovában erős nyomokat hagyott a szovjetizáció, az emberek itt szinte mindannyian beszélnek oroszul, bár a többség román nyelvű. Ám nyelvüket a Szovjetunió fennállása idején moldávnak nevezték, és ma is csak 70 ezren tartják magukat „románnak” az országban. Moldáviában – még amikor szovjet tagköztársaság volt – helyi pártvezérként működött Sztálin idején a később Hruscsovot megpuccsoló Leonyid Brezsnyev. A Kreml urává előlépő szovjet politikus eredetileg ukrajnai születésű volt, de magát később inkább orosznak tüntette fel. 1964 és 1982 között, amíg Brezsnyev „uralkodott” a Szovjetunióban, a Kreml elitje elemzők szerint fontosabb két csoportra oszlott, a moldáv és a dnyepropetrovszki „maffiára” vagy „klánra”. Mindkét helyen volt első titkár Brezsnyev, így innen, a mai Moldovai Köztársaságból és az ukrajnai városból – melynek polgármestere nemrég Orbán Viktort illette elképesztő jelzőkkel – vitt magával embereket a moszkvai pártközpontba. Ők aztán egymással vívtak pozícióharcot a Kremlben, a brezsnyevi „pangás” idején.

Ugyanakkor elemzők szerint Oroszország formailag azért nem ismeri el és nem kebelezi be egyelőre Transznyisztriát, mert így megőrzi a befolyását az egész Moldovai Köztársaságban. Bár Transznyisztriát szigorúan ellenőrzött kvázi-határ, hivatalosan „biztonsági zóna” választja el Moldova többi területétől, az oroszok Transznyisztria létezésével már önmagában is destabilizálják a chisinaui kormányt.

Az sem véletlen, hogy amikor januárban megérkeztek Moldovába az első német gyártású, páncélozott Piranhák, akkor a dnyeszterentúli „külügyminiszter”, Vitalij Ignatyev aggodalmát fejezte ki.

A TASZSZ ennek kapcsán emlékeztet arra, hogy Moldova alkotmánya szerint semleges állam, „mégis” 68 százalékkal növelte tavaly a védelmi kiadásait. Orosz értesülések szerint az USA és az EU tagállamai is – katonai eszközök formájában – segítséget ígért Moldovának. Tűzfegyverek már érkeztek az oroszok szerint, most kommunikációs eszközök és drónok beszerzése várható.

Receanra tehát komoly feladatok hárulnak. Az új miniszterelnöknek a felkészültsége alapján van esélye a feladatokkal való megbirkózásra. A közgazdász végzettségű, moldovai és nyugati (belgiumi-amerikai) egyetemet is végzett, korábban FinTech-hel, illetve pénzügyi informatikával is foglalkozó Recean katonai és belbiztonsági tanácsadó volt korábban a szintén nyugatbarát Maia Sandu elnöknő mellett az elmúlt egy évben – pár nappal az Ukrajna elleni orosz invázió előtt foglalta el ezt a tisztséget. Bő egy évtizede pedig belügyminiszter lett, 2012 és 2015 között töltötte be ezt a posztot, az első civilként az országban.

Moldovát jelenleg a Cselekvés és Szolidaritás Pártja (PAS) nyugatbarát tömörülés irányítja, amelynek többsége van a 101 tagú parlamentben, ezért biztosra lehetett venni az új kormányfő megválasztását. Recean eddig nem pártpolitikusként vett részt a közéletben, de mostantól nyilvánvalóan a belpolitikai harcokkal is foglalkoznia kell, ami aligha lesz könnyű számára a megosztott országban.

Ukrajna az elmúlt napokban arra figyelmeztetett, hogy orosz titkosszolgálati akciók kezdődhetnek Moldovában, sőt akár puccskísérlet vagy orosz támadás célpontja is lehet az ország. Ezeket az információkat Moldova is megerősítette. Az államfő, Sandu is nyilatkozott erről, pontosabban arról, hogy Moszkva szeretné destabilizálni az országot, és akár erőszakkal is megdöntené a nyugatbarát moldovai vezetést. A Kreml persze azonnal cáfolt: Marija Zaharova orosz külügyi szóvivő mindezt alaptalannak minősítette, és visszautasította.

Yoan VALAT / POOL / AFP Maia Sandu

Sanduék természetesen nem hittek az oroszoknak, és biztos, ami biztos, pár napra lezárták az ország légterét. Az ismert moldovai (pontosabban transznyisztriai) focicsapat, a Sheriff Tiraspol csak zártkapus meccset játszhatott a Partizán Belgráddal – kikaptak a szerbektől –, de nem engedtek be egy montenegrói ökölvívó-csapatot sem az ország területére. Ugyanis nemcsak orosz, hanem szerb, montenegrói és más állampolgárok, provokátorok beszivárgásától is tartottak a chisinaui hatóságok.

Az oroszoktól való általános félelem nem alaptalan Moldovában. Erre Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) docense is rámutatott az ATV-ben néhány nappal ezelőtt. Kaiser utalt arra, hogy Lukasenka belarusz elnök tavaly elővigyázatlanul leleplezte az orosz hadicélokat, legalábbis egy olyan térkép előtt hadonászott egy mutatópálcával még az offenzíva kezdetén, amelyen hatalmas nyilak a Kreml támadási célpontjait mutatták. Akkor Moldávia felé is irányult egy ilyen nyíl. Ehhez hozzátehetjük: egy orosz tábornok is elszólta magát 2022-ben – szerinte is el akarták érni Transznyisztriát a Kreml csapatai.

Igaz, közben a célok módosultak, és Moszkva jelenleg a Donbasz teljes elfoglalására koncentrál. Ám nem kizárt, hogy a sokadik fordulat is bekövetkezik a tavaly február 24-e óta zajló háborúban. Egyes elemzők szerint Vlagyimir Putyin még nem tett le arról, hogy az összes volt szovjet tagköztársaságra kiterjeszti az uralmát.

Ez a fordulat azt jelentené, hogy a Kreml mégis össze akarja kapcsolni a formailag Moldova részét képező, de a gyakorlatban már évtizedek óta oroszbarát és orosz erők által ellenőrzött Transznyisztriát az ukránoktól elfoglalt Krímmel és Donbasszal. Az új moldáv kormányfő maga is vitázott az elmúlt napokban a politikai ellenfeleivel, és az ország védelmi képességeinek erősítése mellett foglalt állást. Recean tehát igyekszik szembeszállni az oroszbarát, a moldovai belpolitikát destabilizálni próbáló erőkkel.

Tavaly a nemzetközi sajtó az Ilan Shor pártját támogató agresszív tüntetőkről számolt be, akik a chisinaui kormányt próbálták gyengíteni, de idén már több politikai irányzat is a nyugatbarát kabinet ellen fordult. A moldovai-izraeli Shor hátterében sokan Putyint sejtik, miközben a pénzügyi visszaélésekkel vádolt politikus-vállalkozó időközben Izraelben keresett menedéket. Shor 2019-ben menekült el Moldovából, mert azzal gyanúsították, hogy egymilliárd dollárt tüntetett el egy bankból, ami az akkori moldovai GDP nyolcadát tette ki.

Daniel MIHAILESCU / AFP Ilan Shor

További belső feszültséget kelthet a nemzetközi konfliktusok kiéleződésekor, hogy a Moldovai Köztársaság déli részén belső autonómiát élvező török nyelvű gagauzok nem támogatják a chisinaui vezetést, egészen pontosan csak három százalékuk bízik a kormányzatban – 92 százalékuk Moszkvában látja a reményt, 40 százalékuk pedig Törökországban. Igaz, ezt a Kremlhez közelálló orosz lap, a Nyezaviszimaja Gazeta írta, amely szerint a gagauzok attól félnek, hogy Sandu egy „második ukrán frontot” nyitna Moldovában. A román Adevarul ugyanakkor az orosz propagandát kommentálva megemlíti, hogy a gagauzok a saját autonóm vezetőikben sem bíznak, tehát nem meglepő, hogy nem igazán tudnak mit kezdeni a chisinaui kormánnyal sem. A gagauzok azonban sem az EU-csatlakozást, sem Moldova Romániával való egyesítését nem támogatják, ezt az Adevarul is elismeri.

Transznyisztria nemcsak Moldovát, de Ukrajnát is fenyegeti

Moldova keleti, szláv többségű része, Transznyisztria 1992 óta gyakorlatilag önállóan kormányozza magát. Az orosz befolyás alatt álló szakadár államot, senki sem ismeri el, de kiválóan alkalmas a zavarkeltésre. Az ott lévő orosz 1500–2500 fős „békefenntartó” haderő révén Putyin nyomást gyakorolhat az egész térségre. A transznyisztriai orosz csapatok még Ukrajna számára is veszélyesek lehetnek, mert innen hátba lehetne támadni Odesszát, a nagy ukrán kikötővárost. Elemzők szerint, ha sikerült volna – a vélt vagy valós orosz haditerveknek megfelelően – a Kreml csapatainak a háború elején Odesszánál partra szállniuk, vagy a várost szárazföldön megközelíteniük, akkor a transznyisztriai orosz erők is támadásba lendülhettek volna.

A bukaresti lap szerint egyébként még mindig Vlagyimir Putyin a legnépszerűbb külföldi vezető Moldovában, de egyre csökken a támogatottsága. Ráadásul a moldávok 70 százaléka a hadsereg erősítését szeretné – ami az új miniszterelnök egyik legfőbb törekvése is. Putyin számára az Európa-párti chisinaui vezetés megbuktatása fontos lenne azért is, mert így komoly „pofont” adhatna Brüsszelnek, amely Ukrajna mellé állt az orosz–ukrán konfliktusban.

Romániában egyébként jelentős olyan politikai erők is vannak (például a szélsőséges AUR párt), amelyek a Moldovával való egyesülést látnák szívesen. Ám a hivatalos bukaresti politika nem képviseli ezt a törekvést. Klaus Iohannis román államfő elítélte ugyan a chisinaui vezetés destabilizálására irányuló törekvéseket, de nem beszél a két ország egyesítéséről. Az viszont biztos, hogy Románia támogatja Moldova stabilitását és függetlenségét, illetve EU-csatlakozását – kérdés, hogy ebből mikor lesz valóság.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik