Az elmúlt napokban felgyorsultak az események Afganisztánban. Amíg a múlt hét a reménykedés időszaka volt az amerikai erők kivonulása és a tálibokkal megkötött tűzszünet miatt, addig most úgy tűnik, aligha kerülhető el a káosz. Az országban is megjelent a koronavírus, szerdáig öt esetet regisztrálták északon, de várhatón folyamatosan emelkedik majd a fertőzöttek száma.
Másrészt viszont afgán menekültek és vendégmunkások élnek milliószámra külföldön, közülük mintegy kétmillióan a járványtól egyik leginkább sújtott szomszédban, Iránban.
Ha a koronavírus járvány nem lenne elég, hétfőn ismét tett egy lépést az ország egy következő polgárháború felé. Ekkor került sor a tavalyi elnökválasztás győztesének a beiktatására. Az országot 2014 óta vezető Asraf Gáni a szavazatok 50,4 százalékával nyert, ami hajszálvékony siker. Tekintve, hogy az eddigi összes afganisztáni választást súlyos visszaélések jellemezték, az ellenzék jelöltje, Abdullah Abdullah megtámadta az eredményeket a törvényes csatornákon. Miután az újraszámlálás is Gánit hozta ki győztesnek február elején, patthelyzet alakult ki.
Abdullahról tudni kell, hogy 2009 óta ez a harmadik elnökválasztás, amelyen indult és második lett, de egyre kisebb különbséggel kapott ki. Már a 2014-es választás utáni konfliktusokat is csak az USA közvetítésével lehetett megoldani, ám ezúttal ez sem volt elég. Hiába érkezett villámlátogatásra Michael Pompeo amerikai külügyminiszter, ő is tehetetlennek bizonyult. Hétfőn ugyanis nem egy, hanem két elnöki beiktatást tartottak Kabulban, Abdullah saját magát nyilvánította az ország elnökének Észak-Afganisztánban, és az egyik tartomány élére máris kinevezte az egyik saját emberét.
Újra kampánytéma lehet a csapatkivonás
A szimbolikus és a valódi hatalom centruma eddig sem esett egybe Afganisztánban, ám az elnöki hatalom ilyen látványos és nyílt megkérdőjelezése veszélyes helyzetet teremthet, épp a napokban megszületett amerikai-tálib megállapodás miatt. Emlékeztetőül: az egyezmény szerint az Egyesült Államok 14 hónapon belül kivonul Afganisztánból, és vele együtt távoznak a NATO-katonák, és minden idegen, aki eddig az USA miatt tartózkodott az országban. Cserébe a tálibok vállalták, hogy az USA ellenségeinek, azaz a terroristáknak a továbbiakban nem adnak menedéket. A megállapodásban egy szó sem esik a béke megteremtéséről, annak feltételeit a táliboknak az afgán kormánnyal kell majd letárgyalnia. Épp azzal, amelyik a hét elején kettészakadt.
Washington tartja magát a megállapodáshoz, az első amerikai katonák már el is hagyták Afganisztánt. A jelenlegi nagyjából 13 ezerről 135 napon belül 8600 főre csökkentik az országban tartózkodó amerikai katonák számát. A többiek a hátralevő kilenc és fél hónap alatt vonulnak majd ki. Az első körben megcélzott 8600 fő az a létszám, amely Donald Trump elnökségének kezdetekor, 2017 elején tartózkodott az ázsiai országban, így a 2020-as választáson már úgy indulhat harcba ismét az elnökségért, hogy nem lesz több katona Afganisztánban, mint amikor hivatalba lépett.
A teljes kivonulás lehetősége akár fontos kampánytéma is lehet Amerikában, hiszen Trump már 2016-ban is azt ígérte, hogy haza fogja hozni a katonákat.
Ismét érdemes megjegyezni, hogy az amerikai-tálib megállapodás nem tekinthető sem békemegállapodásnak, sem tűzszünetnek, bár gyakran mindkettőt rásütik a nemrég aláírt dokumentumra.
Emiatt is valószínű, hogy a harcok nem fognak megszűnni, továbbra is lesznek még összecsapások a felek között. A tálibok február 29-e után jelezték, hogy a jövőben csak az afgán hadsereg egységeire fognak koncentrálni a támadásaikkal, ami amerikai szempontból csak részsikerként értelmezhető, hiszen sok amerikai katona mentorálja az afgán egységeket, és ez különösen igaz a támadások többségét végrehajtó különleges műveleti erőkre.
A február 29. óta eltelt időszakban már voltak közvetlen összecsapások a felek között, pont ilyen szituációkban. Támadás érte az afgán hadsereget a tálibok részéről, majd az amerikai légierő bombázta meg a tálibokat, valószínűleg azért, hogy megmentsék az afgán katonákat.
Győzelem harc nélkül
Az elmúlt években a tálibok folyamatosan bizonyították, hogy jól szervezettek, egységesek és képesek rendet tartani, kormányozni az általuk uralt területeken. Ez komoly teljesítménynek számít, hiszen a mindenkori afgán kormány pont ezen a területen vallott kudarcot az évek során. Becslések szerint jelenleg az ország alig több mint felén uralkodik biztosan a kormány, a többi terület vagy fegyveres harcok színtere, vagy a tálibok kezén van. A mozgalom legalább 2-3 millió afgán ember életét kormányozza napi szinten.
Ha a jelenlegi afgán kormány valóban kettészakad, és Asráf Gáni, valamint Abullah Abdullah között feloldhatatlanná válik az ellentét, akkor az komolyan gyengíteni fogja az afgán vezetés ellenálló-képességét.
A jelenleg papíron több mint 300 ezres afgán biztonsági erő fizetését, felszerelését szinte teljes egészében nyugati segélyekből finanszírozzák. Ennek biztosításában az egyik előfeltétel, hogy legyen egy működőképes afgán kormány, amely átveszi a forrásokat, tervezi azok elköltését, elutalja havonta a fizetéseket és így tovább. Ha ezek hiányoznak, akkor a biztonsági erők vagy egyes részei könnyen dezintegrálódhatnak, esetleg egy vonzó politikai ajánlat mérlegelését követően át is állhatnak a tálibok oldalára.
Láttunk már ilyet a hidegháború végén, amikor a szovjet támogatás elapadását követően megrendült az erőszakszervezetek irányítóinak bizalma a politikai vezetésben, és egy pillanat alatt átálltak a különböző felkelőcsoportok oldalára – állig felfegyverezve. Egy ilyen forgatókönyv ezúttal sem zárható ki, és ha a jelenlegi amerikai diplomáciai-katonai mozgást vesszük alapul, elképzelhető, hogy az USA ezt is tudomásul is venné.
Kiemelt kép: Wakil Kohsar / AFP
