Nagyvilág

2020 egy dologról fog szólni az Egyesült Államokban: Trump újraválasztásáról

Újraválasztják-e az Egyesült Államok elnökének Donald Trumpot? Ez a kérdés fogja uralni 2020-ban az amerikai politikai életet. Valószínű, hogy az amerikaiak többsége ellene szavaz majd a november 3-ai elnökválasztáson, de így volt ez legutóbb is, és könnyen lehet, hogy az elnökválasztási rendszer miatt újabb négy évig hivatalban maradhat.
Korábban a témában:

2016 novemberében az egész világ meglepve nézte, hogy sikerült az, amit korábban szinte mindenki lehetetlennek gondolt: Donald Trump megnyerte az amerikai elnökválasztást. Nem sokon múlt. Bár több mint 136 millió amerikai szavazott, és a demokrata Hillary Clinton majdnem hárommillióval több voksot kapott, az elektori rendszernek köszönhetően, és mert a fontos államokban győzött, az üzletemberből lett republikánus politikus ülhetett be a Fehér Házba.

A demokraták azóta semmit nem akarnak, csak azt, hogy ez még egyszer ne történhessen meg.

Ki lesz Trump ellenfele?

Azután, hogy 2016-ban Hillary Clinton gyakorlatilag kisajátította a demokrata előválasztást, és a pártvezetés segítségével elérte, hogy alig legyen kihívója, idén megszámolni is nehéz, hány jelölt szállt versenybe a Demokrata Párt elnökjelölti tisztségéért. Akadt olyan pillanat, amikor egyszerre majdnem harmincan küzdöttek a lehetőségért, hogy legyőzhessék Trumpot az elnökválasztáson, de a mezőny az év végére majdnem a felére csökkent, miután tizennégyen kiszálltak a versenyből, vagy felfüggesztették kampányukat.

A kiesettek között akadt pár meglepetés is. Olyan híres politikusokról van szó, mint New York polgármestere, Bill de Blasio, vagy a szintén New York-i Kirsten Gillibrand szenátor. A legnagyobb csalódást azonban nem ők okozták.

Az országos politikába rocksztárként berobbant egykori texasi képviselőt, Beto O’Rourke-t nagy és lelkes rajongótábor fogadta, amikor márciusban bejelentette indulását az előválasztáson. A rajtja irigylésre méltó volt, azonnal a harmadik legnépszerűbb jelölt lett, 24 óra alatt több pénzt adományoztak neki, mint bármelyik másik demokrata jelöltnek, a republikánusok pedig már azelőtt támadni kezdték, hogy bejelentette volna az indulását.

A texasi politikus azonban a saját bőrén tapasztalta meg, hogy az elnökválasztás sokkal komolyabb dolog, mint egy kongresszusi kampány. Hiába volt a sok pénz, a hírnév, a sajtó kiemelt figyelme és a sok érdeklődőt vonzó rendezvények, a kapkodva összerakott csapat nem tudta időben profivá változtatni a kampányát, ami a szervezetlenség hatására szétesett. November elsején be is jelentette, hogy vége.

Szintén sokan gondolták Kamala Harris kaliforniai szenátorról, hogy a végső győzelemre is esélyes. Kalifornia egykori főügyésze olyan harcosként adta el magát, aki képes lesz legyőzni Trumpot, és egy kis ideig úgy tűnt, hogy ezt a választók is elhiszik. Márciusban még a harmadik helyen állt, és egy nyári elnökválasztási vitán mutatott teljesítménye nagy lökést adott kampányának.

Kamala Harris. Fotó:Alex Wong/Getty Images

Azonban O’Rourke-hoz hasonlóan ő is saját kampányának áldozatává vált. Hiába ügyes politikus, nem a megfelelő embereket helyezte vezető pozíciókba (mint például testvérét, Maya Harrist), és folyamatosan a belső csatározások és a rossz döntései akadályozták. A szervezetlenség végül nála is végzetes lett, december 3-án bejelentette, hogy kiszáll a küzdelemből.

Made with Flourish

Kik az esélyesek?

Bár még mindig több mint tízen küzdenek a demokrata elnökjelölti címért, valójában csak négy politikusnak van esélye a győzelemre. És közülük is kiemelkedik Joe Biden.

Barack Obama egykori alelnökét a párt főleg fiatalokból álló progresszív szárnya egész évben kritizálta, már jóval azelőtt, hogy hivatalosan bejelentette indulását. Szerintük Biden túl öreg, nem érti a mostani demokrata szavazókat, akik vérfrissítésre, jelentős reformokra és egy újítóra vágynak, nem a Biden-féle politikára, ami visszatérést ígér az Obama-időszakhoz, pártos harcok helyett pedig kompromisszumkötést és párbeszédet a republikánusokkal.

A Demokrata Párt szavazói azonban, úgy tűnik, pont arra vágynak, amit Biden nyújt. A közvélemény-kutatásokban június óta kis kilengésekkel ugyan, de 30 százalékos támogatottsággal vezeti a demokrata mezőnyt, miközben ellenfelei csak párszor tudták megközelíteni. Ezt nagyban köszönheti annak, hogy messze ő a legnépszerűbb a fekete szavazók körében, és annak, hogy őt tartják leginkább esélyesnek arra, hogy meg tudja verni Trumpot.

Joe Biden. Fotó:Win McNamee/Getty Images

Biden előválasztási kampányára csak két jelölt igazán veszélyes: Bernie Sanders vermonti, valamint Elizabeth Warren massachusetts-i szenátor. Mindketten a Demokrata Párt progresszív balszárnyának kedvencei, akik mélyreható reformokat ígérnek, küzdelmet a szupergazdagok és nagy hatalmú vállalatok ellen a kisemberek védelmében, valamint a Wall Street pénzügyi cégeinek megregulázását. És főleg egy állami társadalombiztosítási rendszer bevezetését, amivel véget vethetnek az egészségügyi biztosítók nyerészkedésének.

O’Rourke és Harris kampányával szemben ők jól szervezett választási harcot folytatnak, de így sem sikerült megfogniuk Bident az országos felmérésekben. Warren ugyan egyszer holtversenybe került Obama egykori alelnökével, ám utána visszaesett, és december közepére már csak a harmadik helyen állt Sanders mögött.

Velük már csak az előválasztás legnagyobb meglepetése, Pete Buttigieg, az Indiana állambeli South Bend kisváros polgármestere tartja az iramot, aki ugyanazokért a mérsékelt, a fiatal demokratáknál konzervatívabb értékrendet valló választókért küzd, mint Biden. A vállaltan homoszexuális fiatal politikus októberben kezdett el egyre feljebb kapaszkodni a közvélemény-kutatásokban, de komoly, ledolgozhatatlannak tűnő hátránya van a kisebbségek, főleg a feketék körében.

Made with Flourish

Mikor derül ki, hogy ki lesz Trump demokrata kihívója?

A Demokrata Párt február elején kezdi meg az előválasztásokat. Minden államban külön szavazásokat tartanak, ezek június első hetéig tartanak. A hagyományoknak megfelelően először Iowa államban (február 3.), majd New Hampshire-ben (február 11.) dönthetnek a demokrata választók, hogy kit szeretnének elnökjelöltjüknek.

A két szavazás után várhatóan megfogyatkozik a mezőny: akik itt nem tudnak az élbolyban végezni, azoknak gyakorlatilag véget is ér az elnökválasztási kampány. Akik viszont győznek, azoknak nagy lökést adhat egy jó szereplés, ami végigkísérheti őket a több hónapon át tartó procedúra alatt.

A december eleji felmérések szerint a négy nagy esélyes (Biden, Buttigieg, Sanders és Warren) egyike nyerheti meg Iowát és New Hampshire-t, ahol egyedül Biden engedheti meg magának a rosszabb szereplést. Számára mentőövnek ott van ugyanis a február 22-én szavazó Nevada, és a február 29-én választó Dél-Karolina, ahol a kisebbségi szavazatokra támaszkodva esélyesnek számít.

Ezek után március 3-án tartják a „szuperkeddet”, amikor egyszerre 15 államban szavaznak a demokraták, és hozzájuk csatlakoznak még aznap a külföldön élő demokrata választók is. Ezt követően már biztosan csak pár jelölt marad versenyben, és várhatóan lesz valaki, aki egyértelműen vezető pozícióba kerül. Az utolsó előválasztást június 6-án tartják.

Az elnökjelölt személyéről hivatalosan a július 13-tól 16-ig tartó demokrata elnökjelölő gyűlésen, a konvención döntenek a különböző államokból érkező delegáltak, akik az előválasztások eredményei alapján adják le szavazataikat. Mire ide jut a folyamat, egy jelölt már feltehetően összegyűjtött annyi delegáltat (1990-et) az előválasztás alatt, hogy a gyűlés csak formalitás lesz. Ha nincs egy ilyen jelölt sem, akkor a helyszínen választanak elnökjelöltet, amire azonban több mint fél évszázada nem volt példa.

Biztos, hogy Trump lesz a republikánus elnökjelölt?

Hacsak nem történik meg az, ami az általánosan elfogadott álláspont szerint lehetetlen, és Donald Trumpot a republikánus többségű szenátus nem fogja eltávolítani az elnöki székből az impeachment részeként, akkor egészen biztosan ő is lesz a párt elnökjelöltje. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek kihívói, csak azt, hogy esélytelenek.

Egyrészről Trump rendkívül népszerű a republikánus szavazók körében, másrészt a párt igyekszik is mindent megtenni azért, hogy biztosítsa a helyét. Leginkább azzal, hogy több államban is eltörölték az előválasztást, közölve, hogy az teljesen felesleges, még akkor is, ha van két jelölt, aki szembeszállna vele. December közepéig hét állam jelezte, hogy nem tartanak előválasztás, de hozzájuk még több csatlakozhat.

Trump ellen három republikánus politikus jelentette be indulását, de egyikük, Mark Stanford egykori dél-karolinai kormányzó két hónappal később fel is adta a küzdelmet. Így csak Bill Weld, Massachusetts egykori kormányzója, aki 2016-ban a Libertárius Párt alelnökjelöltje volt, valamint Joe Walsh rádiós műsorvezető, Illinois állam egykori republikánus kongresszusi képviselője áll Trumppal szemben. Nagy meglepetés lenne, ha bármelyiküknek sikerülne megszorongatni.

Bill Weld. Fotó: Nic Antaya for The Boston Globe via Getty Images

Trump újra nyerhet?

Egy hivatalban lévő amerikai elnök újraválasztási esélyeit semmi mutatja jobba az amerikai gazdaság helyzeténél. Ha biztatóak a mutatók, a tőzsde jól áll és a munkanélküliség alacsony, akkor az általánosan elfogadott szabály szerint az elnököt újra fogják választani. Ezt nézve Trumpnak sima győzelemre kellene készülnie. Trump azonban minden, csak nem egy szokványos elnök, és ez esélyein is meglátszik: kemény küzdelem elé néz.

Az országos közvélemény-kutatások szerint a négy legesélyesebb demokrata elnökjelöltre is többen szavaznának most, mint Trumpra, akinek elnöki munkájával az amerikaiak több mint 50 százaléka elégedetlen. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy Trump esélytelen. Hiszen 2016-ban is úgy nyert, hogy kevesebben szavaztak rá, mint Clintonra, de jobb elosztásban.

Az elnökválasztási rendszer lényege röviden összefoglalva:

  • Minden állam külön dönt arról, kit választanak elnöknek.
  • Az államoknak a népesség alapján meghatározott elektori szavazata van. A legtöbb Kaliforniának (55) és Texasnak (38), a legkevesebb Wyomingnak (3) és Montanának (3).
  • Aki a legtöbb szavazatot kapja az adott államban, megkapja az összes elektori szavazatot.
  • Az nyer, aki 270 elektori szavazatot tudhat magáénak.

2016-ban Trump 306, Clinton 232 elektori szavazatot kapott, ami elsőre magabiztos győzelemnek tűnik, de valójában csak egy vékony hajszálon múlt, hogy nem Clinton az elnök: három államon, és kevesebb, mint 80 ezer szavazaton. Trump ugyanis alig több mint 44 ezer szavazattal győzött Pennsylvaniában, kevesebb, mint 23 ezer szavazattal Wisconsinban és alig több mint tízezer szavazattal Michiganben. Ez a három állam (az alábbi térképen barna színnel jelölve) 46 elektori szavazatot hozott Trumpnak, ami pont elég volt ahhoz, hogy ő legyen a győztes.

2020 egy dologról fog szólni az Egyesült Államokban: Trump újraválasztásáról 6
Click the map to create your own at 270toWin.com

A demokrata elnökjelöltnek így elég ezt a három államot hoznia azok mellett, amit Clinton négy évvel korábban megnyert, hogy legyőzze Trumpot. Ami nem lehetetlen: 2012-ben Obama mindegyikben magabiztos győzött. Joe Biden pont arra alapozza kampányát, hogy ezekben a konzervatívabb államokban neki van a legnagyobb esélye megszólítani a választókat, akik idegenkednének egy progresszív jelölt megválasztásától.

Kiemelt kép: Bastiaan Slabbers/NurPhoto/ Getty Images

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.