Hatalmas lehetőségek birtokosai a fiatal kínai férfiak, és egyre inkább azok lehetnek, ahogy elkezdenek érződni a mindenbe beavatkozó központi vezérlés kellemetlen mellékhatásai. Például a népesedés terén.
Néhány napja írtunk cikket Dongguanról, az iparvárosról, ahol egy átlagos pasinak 2 – 3 barátnője is van, akik nem csak azt nem bánják, hogy osztozniuk kell, de azt sem, hogy el kell tartaniuk a férfit. Azért alakult ez így, mert a hatalmas gyárak sokkal szívesebben alkalmaznak olcsóbb, női munkaerőt. A városba rengeteg fiatal, magányos lány áramlik, míg az állás nélkül maradt férfiak más vidékekre vándorolnak.
A másik, egyre súlyosabb probléma, az országos spermahiány. Jó minőségű spermára márpedig egyre nagyobb az igény, ahogy az állam egyre több családnak, többek között az idősebb házaspároknak is engedélyezi, hogy második gyermeket is vállaljanak. Csakhogy a potenciális spermadonoroknak, vagyis a 20 és 45 év közötti férfiaknak csak töredéke hajlandó adományozásra, a jelentkezőknek pedig csak fele alkalmas.
A több mint három és fél évtizeden át érvényben lévő „egykepolitika” miatt a lakosság lassan teljesen elöregszik, az ország pedig munkaerő nélkül marad.
A klinikák egyre nagyvonalúbb ajánlatokkal próbálják magukhoz édesgetni a férfiakat. Általában készpénzzel, a hálaösszeg akár 6500 jüanig (275 ezer forintig) is fölmehet, és több helyen bevetik a Kínában mindent vivő aduászt, a rózsa-arany iPhone-t.
Az ügy komolyságát mégis az mutatja meg legjobban, hogy már az állami propagandagépezet is beszállt a toborzásba. A hazafias érzelmekre alapozva, a központilag irányított média, spermaadásra ösztönző üzenetekkel bombázza a férfiakat.
„Mutasd meg az odaadásod, segíts megoldani a haza elöregedésének problémáját!”
Vagy még érzékletesebben:
„Itt az ideje, hogy egy kicsit visszaadj a társadalomnak!”
