Nagyobb eséllyel halunk meg otthon az ágyról leesve, mint egy repülőn

Egyelőre semmilyen lehetőséget nem lehet kizárni a csütörtökön lezuhant, Párizsból Egyiptomba tartó EgyptAir géppel kapcsolatban – mondta a 24.hu-nak Háy György pilóta, repülésbiztonsági szakember. Azzal egyetért, hogy bizonyos térségek kockázatosabbak, mint mások: egészen más lett volna, ha Egyiptomból szállt volna fel a gép, mint Párizsból, ahol – különösen a terrorcselekmények után – rendkívül szigorú ellenőrzési procedúrán esnek át az utasok, és vélhetően a gép technikai ellenőrzése is alaposabb. Ez minden felszállás előtt megtörténik, ám nagyon ritka esetben elképzelhető, hogy ennek ellenére probléma lépjen fel.

Lehet, hogy szándékosan kapcsolták ki a gép jeladóit, amik a radaron láthatóvá tették. Technikai hiba is előidézhet ilyet, ha az elektromos hálózat tönkremegy; erre azonban a legcsekélyebb a valószínűség, mivel biztonsági okokból több ilyen hálózat is található a gépen.

A szakértő szerint egyelőre képtelenség megmondani, mi történhetett:

Több százezer forgatókönyv képzelhető el, a fekete doboz megtalálásával szűkül majd a kör. Olyan ez, mint a bűnügyi nyomozás: az elején még bárki lehet a gyilkos, aztán egyre több mindenkinek van alibije.

Mekkora az esélye, hogy megtörténjen velünk?

Háy azt mondja:

nem hogy rosszabbodna, javul azoknak a statisztikai esélye a balesetmentes utazásra, akik ma szállnak repülőgépre. Az utak száma már csak a fapados gépek elterjedése miatt is emelkedik, a balesetek száma pedig összességében csökken.

Fontos, hogy a fapados járatok is épp olyan biztonságosak, mint a nagy gépek. Ugyanaz a hatóság felügyeli őket, ugyanazok az előírások vonatkoznak rájuk is. Számottevő különbség csak a magángépek és az utasszállítók baleseti aránya közt van.

A szakember szerint a halálozási statisztikákat csupán az húzza feljebb, hogy mostanában több nagy befogadóképességű repülőgép is érintett volt a tragédiákban (például az eltűnt maláj gép, egy Boeing 777-es). Tévedés az is, hogy a terrorcselekmények újkeletűek lennének a repülés világában: példának az algériai háborút hozza fel az 50-es, 60-as években, aminek során szintén történtek robbantások. Az ilyen cselekmények száma hullámzik az évtizedek során. Nem állíthatjuk, hogy csak napjainkban szaporodtak volna meg – hangsúlyozza.

A Telegraph cikke szerint az esély arra, hogy légi balesetben haljunk meg, egy a 14 millióhoz: ha életünk végéig minden nap repülőre szállunk, még akkor is kevesebb, mint 1 százalék. Ez azt jelenti, hogy nagyobb eséllyel csap belénk a villám vagy támad ránk cápa a nyaralás során, és hétszer valószínűbb, hogy otthon az ágyról leesve halunk meg.

A Plain Crash Info weboldal 20 év alatt gyűjtött légi baleseti statisztikái szerint még a zuhanás túlélésére is átlagosan 28 százalék az esélyünk, a kényszerleszállást pedig még nagyobb, 53 százalékos valószínűséggel úszhatjuk meg ép bőrrel. A Bureau of Aircraft Accidents Archives, a repülési balesetek globális adatbázisa szerint 2016-ban eddig 249, míg 2015-ben összesen 898 életet követeltek a repülőbalesetek. Ezek a számok eltörpülnek a leghalálosabb évekhez képest: 1945-ben például 4593-an vesztették életüket repülés közben. Habár évről évre van némi ingadozás, általánosságban elmondható, hogy minden évtizeddel csökken a szerencsétlenségek száma.

Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy minden újonnan kifejlesztett repülőgép-modell biztonságosabb az előzőnél: jobb a design, hatékonyabb a komputeres vezérlés, ellenállóbbak a megépítéshez felhasznált anyagok. Egy-egy balesetet követően utólag a hatóságok gyakran elrendelik, hogy az azonos típusú gépek konstrukcióját megváltoztassák, ha valamilyen elemük nem bizonyul biztonságosnak.

Minden egyes baleset tanít valami újat a repülőgép-tervezőknek is: az ezeket okozó tényezőket kiküszöbölve tovább csökken a meghibásodások kockázata.

Jó példa erre a GPWS (földközelségi riasztórendszer) kifejlesztése: ezt a navigációs rendszert a landoláskor bekövetkező balesetek ellen hozták létre, ilyenkor ugyanis gyakran ütköztek különböző tereptárgyaknak a pilóták. A GPWS úgy működik, mint egy GPS, ami a felhőtakarón keresztül is észleli a terepviszonyokat, ezáltal könnyítve meg a dombok és hegyek kerülgetését.

Fél-e utazni a magyar?

A Mirror nemrég pszichológusokat kérdezett arról, miért rettegünk ösztönösen a repüléstől. A magyarázat egyszerű:

az emberi természet része, hogy a legnagyobb szorongást azok a helyzetek válják ki belőlünk, amelyeket képtelenek vagyunk befolyásolni. Ezért más élmény a saját autónkban ülni, ahol a lábunkat a féken tarthatjuk, még ha ekkor jóval nagyobb is az esélyünk a balesetre.

Emellett a megváltozott kommunikáció is befolyásolhatja a közvéleményt, hiszen az internet élénkebben reflektál a balesetekre, mint más médiumok. A hírekbe emellett jellemzően a váratlan és félelmetes események kerülnek be, mi pedig különösen érzékenyen reagálunk ezekre az év ezen időszakában, amikor a nyaralásunkat tervezgetjük.

Bakó Balázs, a Magyar Utazási Irodák Kommunikációs Bizottságától elmondta: nálunk a nemzetközi események egyelőre jelentősen nem befolyásolták az úti célokat. Talán csak annyiban, hogy a lista élére olyan közkedvelt európai célpontok kerültek, mint Bulgária, Spanyolország, Olaszország, Horvátország és Görögország, ebben azonban az országok közelsége is szerepet  játszhat. Ugyanakkor egyes utazási formák felértékelődtek: ilyenek például a tengeri hajóutak.

Ha a foglalások számát tekintve valamelyest vissza is szorult Egyiptom, Tunézia vagy épp Törökország, az érdeklődés számottevően nem csappant irántuk. Repülési szokásainkon sem változtattak jelentősen az elmúlt évek balesetei, a repülős foglalások száma nem csökkent.