A Voice of America készített interjút a jelenleg Dél-Törökországban élő menekültekkel.
Most Szíria a világ legveszélyesebb országa. A háborúskodás legnagyobb vesztesei egyértelműen a civil lakosok. Az életben maradtak menekülnek, ha tudnak. A legújabb hírek szerint a polgárháború kirobbanása óta eltelt öt évben négyszázezren haltak meg, és hetvenezer embernek kell nélkülöznie olyan alapvető dolgokat, mint az ivóvíz.
Szíria északi tartományaiban élők körülményei még rosszabbak. Minden oldalról körbevették őket.
Bármerre menekülnének, mindenhol csak ellenségekbe és a biztos halálba futnának, ha pedig mégis sikerül élve eljutni a török határ közeléig, nagy eséllyel válnak a török határőrök áldozatává.
Szíria gyakorlatilag élhetetlenné vált
A névtelenségét megőrző férfinak kilenc fia, három unokája van. Az Aleppótól negyvenhat kilométerre fekvő Al-Babban éltek, míg az orosz légitámadásokban meg nem semmisült az otthonuk. Al-Babot az Iszlám Állam harcosai tartják megszállás alatt, és ha ez nem tenné eléggé szörnyűvé a helyzetet, az orosz és az amerikai légierő is nagy erőkkel bombázza.
A férfi elmondta, hogy a várost heteken át folyamatosan bombázták minden oldalról és a lakosság nagy része odaveszett a harcokban.
Csempészeknek köszönhetően a férfi és családja sikeresen kimenekült az Iszlám Állam által ellenőrzött területekről és a török határhoz vezető útjuk során elkerülték őket a bombatámadások. Az elmúlt napokat a dél-törökországi Kilisben töltötték.
Az oroszok nem válogatnak, mindenre lőnek
Az oroszok nem tesznek különbségek. Nem közvetlen az Iszlám Államot támadják, mindenre és mindenkire lőnek. A háború előtt közel hetvenezer lakosa volt a városnak, mára párezren maradtak – mondja.
Embertelen utakon lehet csak elhagyni az országot és kegyetlen állapotok uralkodnak. Több százan vannak úton jelenleg is. Sok nő és gyerek menetel a mezőkön át az út szélén kis csomagjaikkal. Ha esik az eső, pár lépés után foglyul ejti őket a sár.
Bombák közt szlalomozni
Egy 19 éves manbiji diák, Mohammed is a nyilvánosság elé lépett.
Kétszázötven emberrel együtt indult útnak a szabadság felé. Fejenként kétszáz dollárt kellett fizetniük a csempészeknek, akik négy csoportra osztották a tömeget, így menekítve ki őket az Iszlám Állam területéről.
Először autóba ültették őket, majd hét órán át kellett gyalogolniuk a farkasordító hidegben. Egy farm épületétől körülbelül harminc méterre voltunk mikor rakétatalálat ért minket. Szerencsém volt, hiszen a négy csoport közül kettőt azonnal megsemmisített – mondta.
Itt még nem ért véget a megpróbáltatásuk, egy ponton a Szabad Szíriai Hadsereg katonái tüzet nyitottak rájuk, mert azt hitték, hogy dzsihádisták, vagy a rezsim katonái.
Aztán átértünk a szír-török határon. Nem tudom elmondani, mennyire jó érzés volt ismét biztonságba lenni. Rendkívül boldog voltam és egyben fáradt is. Azt akartuk, hogy Aszad távozzon, de valószínűbb, hogy a szírek fognak előbb.
(Bokor Gábor)
