1656 – egészen pontosan ennyi napja tart a polgárháború Szíriában. A konfliktus kirobbanásakor született gyerekek lassan elérik az iskoláskort, feltéve, ha még életben vannak. A különböző becslések 200-300 ezerre teszik a halálos áldozatok számát, vagyis az ország népességének több mint egy százaléka veszett oda. A lakosság mintegy fele volt kénytelen elhagyni az otthonát, és közülük több mint négy millióan az ország határain kívül kerestek menedéket.
Mint arról Jászberényi kolléga is beszámolt egyik helyszíni riportjában, vannak, akik az európai léptékkel felfoghatatlan pusztítás ellenére is hazatérnek, amint lehetőségük adódik. Ugyanakkor, ahogy telnek a napok, hónapok és évek a libanoni, jordániai vagy törökországi menekülttáborokban, úgy fogy a remény. Az európai menekülthullám részben annak is köszönhető, hogy sok szír már nem hisz abban, hogy a közeljövőben létrejöhet a béke Szíriában. Nem látnak esélyt arra, hogy lesz hova visszatérni.
Világos, hogy addig nem lesz vége a menekültválságnak, amíg Szíriában nem lesz rend. Márpedig a jelenlegi helyzet arra enged következtetni, hogy egy jó ideig nem lesz.
Obama asztalán az új haditerv
Az Egyesült Államok egyelőre csak az Iszlám Állam (IÁ) ellen harcol Szíriában és Irakban. A szíriai kormány erőit nem támadják, pedig továbbra is az Aszad-rezsim az elsőszámú felelőse az országban zajló pusztításnak. A Washington által vezetett nemzetközi koalíció az IÁ célpontjai ellen már több mint hétezer légicsapást hajtott végre, a zömét (több mint ötezret) az amerikai légierő és elsősorban Irakban. A légi offenzívában nagy szerepe van, hogy nyár óta az amerikai légierő már török támaszpontokról is indíthat berepüléseket.
Bár a háború költségei közelítik a négymilliárd dollárt, az eredmények eddig nem túl biztatóak. Alább az amerikai védelmi minisztérium térképén barnával jelölték az IÁ által elfoglalt területeket és városokat.
Észak-Irakban a kurd pesmergák derekasan helytállnak, és képesek tartani saját területeiket, de az ország többi részén az amerikaiak által kiképzett iraki hadsereg rendszeresen csődöt mond. Május óta nem tudják visszafoglalni például a Bagdadtól 110 kilométerre fekvő Ramadit az Iszlám Államtól, az északi nagyváros, Moszul visszaszerzése ugyancsak hiú ábrándnak tűnik jelenleg. Az amerikai és az iraki kormány egymásra mutogatnak, Washington szerint az iraki hadsereg motiválatlan (többször előfordult, hogy az erőfölényben lévő iraki katonák megfutamodtak a harcmezőn), Bagdad arra panaszkodik, hogy lassan érkezik a légi támogatás.
Bár az amerikai törvényhozásban, elsősorban a konzervatív, azaz republikánus oldalon sokan szeretnének harcoló alakulatokat küldeni az Iszlám Állam ellen, ezt Barack Obama elnök kizárta, és az amerikai közvélemény sem támogatna egy ilyen lépést Irak és Afganisztán után. A Fehér Ház inkább Szíriában próbál fordítani a helyzeten, ha már Irakban ez nem megy, mégpedig a szír felkelői csoportok kiképzésével és felfegyverzésével. Törökországban már eddig is zajlott a szír lázadók katonai felkészítése, de ez a program egyelőre csúfos kudarcnak tűnik. A közel-keleti térségért felelős parancsnokság, a CENTCOM vezetője, Lloyd Austin tábornok múlt heti kongresszusi meghallgatásán ismerte el, hogy mindössze négy-öt általuk kiképzett felkelő vesz részt az IÁ elleni szíriai offenzívában. Azóta újabb 75 amerikai kiképzést kapott lázadó csatlakozott a harcokhoz, de ez is eltörpül az eredeti, 5400 fős célkitűzéshez képest.
Az elképzelés szerint lazítanának a kiképzőprogramban résztvevő harcosok átvilágításán, és olyan milicistákat készítenének fel, akik már most is irányítanak felkelő csapatokat. Miután visszaküldik őket Szíriába, a legfontosabb feladatuk az lenne, hogy a harctéren a megfelelő célpontokra irányítsák az amerikai légicsapásokat, illetve hogy összehangolják a szárazföldi offenzívát. A cél az, hogy évente 500 ilyen egységet képezzenek ki. Kiszélesedhet azoknak a felkelő csoportoknak a köre is, akik kapnak amerikai fegyvereket és felszerelést. Most először került szóba például az, hogy ne csak Törökországban fegyverezzék fel a lázadókat, hanem Szíriában is.
Az amerikai katonai vezetés abban bízik, hogy az Észak-Szíriában harcoló felkelő csapatok, a kurd erőkkel együttműködve és amerikai légi támogatással képesek lesznek visszaszorítani az Iszlám Állam erőit a török határtól Rakkáig, amely jelenleg a szélsőséges szervezet fővárosa. A cél az lenne, hogy elvágják az IÁ utánpótlás vonalait Rakka és Moszul között, ami, ha sikerülne, lehetőséget teremtene az iraki hadsereg számára a város visszafoglalására. Bizakodásra ad okot, hogy a nyáron a kurd erők több településről is kiűzték a szélsőségeseket a török-szír határon. Ezeket a sikereket próbálja meglovagolni az új amerikai haditerv.
És akkor jött Putyin
Moszkva – Teherán mellett – eddig is az Aszad-rezsim legfontosabb pártfogójának számított, de a támogatás az elmúlt hetekben szintet lépett. Vlagyimir Putyin elnök lényegében úgy döntött, bevállalja, hogy Kelet-Ukrajna mellett beszáll egy újabb konfliktusba, és elkezdte fokozni a szíriai kormánynak nyújtott katonai segítséget. Moszkva csak azt ismerte el, hogy „katonai szakértőket” küldött Szíriába, hogy segítse a kormányerőket a már ott lévő orosz katonai felszerelések használatában. Az amerikai kormány szerint ennél jóval többről, harci repülőkről, helikopterekről és tüzérségi lövegekről, hírszerzési eszközökről, valamint egy legkevesebb ezer férőhelyes barakk építéséről is szó van. A földközi-tengeri Latakia kikötővárosa környékén műholdas felvételek tanúsága szerint két orosz támaszpont munkálatai folynak. Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja nevű emigráns szíriai szervezet pedig arról számolt be, hogy a kormányerők már több légitámadást végrehajtottak az újonnan kapott orosz gépekkel.
Könnyen lehet ugyanis, hogy Damaszkusz az Egyesült Államok által támogatott felkelők ellen fordítja az Oroszországtól kapott új fegyvereket, ami gyakorlatilag azt jelentené, hogy Szíria a hidegháborút idéző, évekig elhúzódó, ún. „proxy háború” színterévé válna Oroszország és az USA között. Hogy ez így lesz-e, kizárólag Vlagyimir Putyin döntésétől függ. A nagy kérdés az, hogy mit akar az orosz elnök?
Szíria Oroszország egyik legfontosabb szövetségese a Közel-Keleten, Tartusban van az egyetlen földközi-tengeri orosz katonai kikötő, aminek stratégiai jelentősége vitathatatlan. A nyáron a szíriai kormányerők jelentős veszteségeket szenvedtek el. Ha Aszad megbukik, oda az utolsó olyan tengeri támaszpont, amit az egykori Szovjetunió területén kívülről megtartott Oroszország – gondolhatta Putyin. Nem elhanyagolható az a tényező sem, hogy az orosz hírszerzés szerint ezerhétszáz kaukázusi muszlim csatlakozott az Iszlám Államhoz Szíriában, akik hazatérve komoly problémákat okozhatnak a Kreml-nek.
A harmadik, és talán a legfontosabb indíték Putyin döntése mögött mégis az lehetett, hogy a szíriai erőviszonyok megváltoztatásával erőpozícióba kerüljön, és engedményeket csikarjon ki az Egyesült Államoktól. Talán nem véletlen, hogy a szíriai katonai szállításokat épp a jövő heti New York-i ENSZ Közgyűlés előttre időzítette a Kreml ura, amikor négyszemközt folytat majd tárgyalásokat Obama elnökkel az ukrán és a szíriai helyzetről.
Bár az amerikai külügyminiszter, John Kerry tett rá utalást, hogy rugalmasak a szír elnök távozásának pontos határidejét illetően, azt is egyértelművé tette, hogy a szíriai zsarnoknak mennie kell. Nem is mondhatott mást, tekintve, hogy az amerikai Iszlám Állam ellenes stratégia a felkelőkre épül, akik aligha fogadnának el egy olyan politikai rendezést, amelynek az a vége, hogy Bassár el-Aszad hatalmon marad.
Nem fogadnánk arra, hogy az álláspontok a jövő heti tárgyalások során közeledni fognak. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy az orosz beavatkozás csak még jobban elmérgesíti a konfliktust Szíriában.
