A hétvégén 33 egyiptomi katona vesztette életét és 31 megsebesült az idei legsúlyosabbak közé sorolható észak-sínai terrortámadás alatt. Abdel Fattah Ász-Sziszi elnök az eseményekre reagáló nyilatkozatában egzisztenciális fenyegetésként beszélt a terrorizmusról, amely ellen Egyiptom addig fog harcolni, míg azt teljesen meg nem semmisíti.
A dzsihadista csoportok közül az Anszár Ál Bájt Ál Mákdisz (A szent ház támogatói) törekszik a legelszántabban arra, hogy az országot káoszba sodorja. Az egyiptomi hadsereg minden erejét beveti, hogy az összes iszlamista terrorista csoportot felszámolja, állításuk szerint már 600 lázadóval végeztek, elpusztították az kiképzőtáboraikat, és számtalan fegyvert, illetve robbanószert foglaltak le. A múlt héten berobbantott alagutak száma állítólag már elérte az 1875-öt.
Ez valóban megnehezíti a terroristák életét, de még így is biztonságosan elvegyülhetnek a Sínai-félsziget északi részén, segítségül véve a beduinok kiterjedt hálózatrendszerét. Továbbá a határokon túlról is folyamatosan áramlik be hozzájuk az utánpótlás, tagokból és fegyverekből is. Gázának megvan a kapacitása a fegyverek fejlesztésére és gyártására, sőt a robbanóanyagok készítésére és a terroristák kiképzésére is. Mindez az alagutakon szivárog be Egyiptomba, melyekből úgy látszik erre a célra mindig akad elegendő darab.
Fotók: Jászberényi Sándor
Jönnek a mudzsahidek
Líbiából és Szudánból is egyre több harcos és lőszer érkezik. Az egyiptomi-líbiai határ 1200 km hosszan sivatagok és hegyek közt fut, szinte lehetetlen ellenőrizni, azóta még kevésbé, mióta a viszályok sújtotta Líbia nem is funkcionál szuverén államként. A fővárosát iszlamista és törzsi milíciák foglalták el, a parlament és a kormány pedig Tobrukba menekült, nem messze az egyiptomi határtól. A dzsihadista terroristák közül sokan, köztük szíriaiak és irakiak is tevékenykednek ezen a területen. Több tucat egyiptomi katona vesztette életét a Líbiából érkező lázadókkal szembeni összecsapások alatt. És ha még ez sem lenne elég, még több terrorista és fegyver jön a 400 km hosszú líbiai-szudáni átkelőn.
Iráni fegyverek is elérhetnek a Sínai-félszigetre. Irán előszeretettel venne részt Egyiptom meggyengítésében, még ha ezzel a szélsőséges szunnita mozgalmakat is segíti, mint ahogyan azt tette az al-Kaida esetében is.
A Mubarak-korszakban a csempészhálózatok sűrűn beszőtték egész Egyiptomot, és a Sínai-félszigetet is, amiről azt gondolták, hogy csak Izraelnek jelent majd problémát. Ez később hatalmas tévedésnek bizonyult, melynek most Egyiptom drágán megfizeti az árát.
Sziszi biztos volt benne, hogy a terror elleni harcban számíthat majd az Egyesült Államok segítségére. De a Kairóval való együttműködés helyett a Fehér Ház még mindig a volt miniszterelnök, Mohamed Murszi és a Muzulmán Testvériség vérbefojtásán rágódik.
Az egyiptomi elnök mostani washingtoni látogatása sem hozott enyhülést. Obama állítólag arról faggatta Sziszit, hogyan áll az emberi jogok védelme Egyiptomban. Sziszi azzal érvelt, hogy csatlakozna az Iszlám Állam elleni koalícióhoz, de nem tud csapatokat küldeni, mivel azokra itthon van nagy szüksége, hogy a saját országát védje a terrorizmus ellen.
Csipet-csapat
A két ország közti kapcsolat még mindig kevésbé gördülékeny, bár már az USA kelletlenül belement, hogy elküldje Egyiptomnak az egy éve ígért apacs helikoptereket. Megfosztva egykori leghűségesebb szövetségesétől, Sziszinek máshol kell keresgélnie. Észak-afrikai államokból álló saját koalícióját szeretné létrehozni, akikkel a Líbiából, Szudánból és Algériából érkező fenyegetéssel szemben lépnek majd fel. Szoros kapcsolatban áll Líbia szekuláris kormányával és a miniszterelnökkel, Abdullah al-Thanival, aki Kairóba is ellátogatott október közepén, hogy aláírják a két állam hadseregének együttműködéséről szóló egyezményt. Egyiptom segít a líbiai védelmi erők és a rendőrség kiképzésében, közösen ellenőrzik a határvonalat és két állam hírszerzése közt biztosított lesz az információcsere.
A megegyezést tényleges akciók követték. Az iszlamisták és törzsi harcosok által irányított Tripolit “azonosíthatatlan” gépek kezdték bombázni. Többen Egyiptomot vádolták, és a Fehér Ház is azonnal elítélte a légicsapást. Kairó viszont tagadta, hogy katonai erejét a határon túl is bevetette volna. Valószínűnek tűnik, hogy a támadást nem az egyiptomiak vitték véghez, hanem Egyiptom felől érkező líbiai pilóták egyiptomi és az Emirátusokból származó gépeken.
A líbiai hadsereg már teljeskörű támadást indított az iszlamisták ellen, az egykori tábornoka, Khalifa Haftar vezetésével. Már sikerült visszafoglalniuk Bengázit, Tripoli visszahódítása és a rend visszaállítása lesz a következő céljuk.
Sziszi a szudáni miniszterelnökkel, Omar al-Bashirral is folytatott megbeszéléseket. Bár keveset tudni róla, de az egyiptomi elnökség szóvivője azt mondta, hogy a két vezető megállapodott az együttműködésről, különös hangsúlyt fektetve a Líbiából érkező közös ellenségre. Döntöttek egy határ menti szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról is, és hogy megoldást találnak a Kék Níluson épült etiópiai gát ügyében, ami veszélyezteti Egyiptom és Szudán vízkvótáját is.
Azzal, hogy meghívta a szudáni elnököt, akit a Nemzetközi Büntetőbíróság Darfurban elkövetett háborús bűnök és emberiség elleni bűncselekmények miatt vádol, Sziszi nem sok jóra számíthat a világ közvéleményétől. De az ország védelme miatt, és megfosztva egykori támogatójától, nem igazán akad más választása.
Totális háború
A múlt héten Egyiptom a 600 kilométeren Líbiával határos Algériát is próbálta meggyőzni, hogy csatlakozzon terrorellenes koalíciójához. Az egyiptomi külügyminiszter, Szameh Shukri látogatott el Algériába, hogy beszéljen Abdelaziz Bouteflika elnökkel.
Az egy héttel ezelőtti Sínai-félszigeten történt támadás után Sziszi elrendelte az összes terrorista csoport felszámolását. Statárium lépett érvénybe a félsziget északi részén, és lezáratta a rafahi átkelőt. Miután kiderült, hogy a Hamasznak köze lehet a támadásokhoz, küldöttségüket, akik Kairóban Izraellel tárgyaltak volna, arra kérték, mégse jelenjenek meg.
A katonai elemzők szerették volna deportálni az összes észak-sínai beduint, hogy senki ne akadályozza a hadsereg munkáját. Kevésbé valószínű, hogy ez megvalósulhat, viszont arról is hallani, hogy lakatlan területet szeretnének kialakítani a Gázai övezet és Egyiptom között, növényzet és épületek nélkül, biztonsági határterülettel védve.
De ilyen elszánt küzdelemnek meglesz a maga ára. Ahelyett, hogy Sziszi az ország erőforrásait és erejét gazdasági és szociális reformokra fordítaná a fejlődés érdekében, Egyiptom az iszlamista terror ellen harcol, ami már tönkretette Líbiát, Szomáliát, Jement, Irakot és Szíriát, és most Egyiptomon a sor.
Lehet, hogy Sziszi koalíciója nem tudja pótolni az amerikai kiképzés, felszerelés és technológia nyújtotta előnyöket, de az elnök igyekszik minden tőle telhetőt megtenni. Akár az oroszokhoz is fordulhat, miután a közelmúltban egy megállapodást is kötött orosz fegyverek vásárlásáról.
