Nagyvilág

Túl nagy a csend a Szíriában elrabolt magyarok körül

Kiderült, hogy az Alföldről származnak, az ötvenes éveiket tapossák, de még mindig nem tudni, hogy kik rabolták el őket és mit követelnek szabadon engedésükért.

Tíz napja már (április 28.), hogy két magyar állampolgárt elraboltak a szíriai Deir ez-Zor városában, de a magyar túszok sorsáról továbbra sem tudni semmit, a Terrorelhárítási Központ csupán annyit közölt egy nappal az incidens után, hogy a túszok információik szerint életben vannak. Személyükről és az elrablás körülményeiről azonban napról napra újabb részletek látnak napvilágot.

A Külügyminisztérium a túszejtés után hat nappal (május 4.) adott ki nyilatkozatot, melyben sajtó kiemelt érdeklődésére így reagáltak: “Az illetékes magyar szerveknek – a sikeres embermentés érdekében – nem áll módjukban az összes megtett intézkedést nyilvánosságra hozni. Bízunk abban, hogy a sajtó, honfitársaink testi épsége és biztonsága érdekében, felelősen gondolkodik és partnere a magyar szerveknek az ügyben”.

A Terrorelhárítási Központ munkatársai egy nappal korábban (május 2-án) kapták meg a beutazási vízumot. Az sem vált teljesen világossá, hogy ottlétükkel milyen formában segíthetnék elő a túszok szabadulását, miután még az sem tudni, hogy fogvatartóik a polgárháború sújtotta ország mely frakciójához tartoznak: kormányerők milíciái, lázadó szabadcsapatok, iszlamista csoportok, vagy éppen egyszerű bűnözők, piaci alapon.

Túl nagy a csend a Szíriában elrabolt magyarok körül 1
Fotó: MTI / Bulent Kilic

Bár a Hír24 forrásai szerint Deir ez-Zor a szíriai olajipar egyik központja, a Mol tulajdonában lévő, horvát illetőségű INA olajtársaság február végén az uniós szankciókat követve bejelentette, hogy kivonul az országból, a Mol érdekeltségébe tartozó telephely pedig nem működik a környéken. A telephely egy magyar olajkutató cég, az MB 2001 Olajipari Szolgáltató Kft. szervizhátterét biztosította évekkel ezelőtt. Az MB csoport tulajdonosa Mohammed al-Barvani ománi üzletember.

A cég ügyvezető igazgatója, Remeczki Ferenc a Magyar Nemzetnek nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy a cége alkalmazottait rabolták-e el. 2010-ben a helyi megbízók felbontották a szerződést a magyar céggel, a munkások pedig nagyrészt hazajöttek, de a több száz millió forint értékű, magyar tulajdonban lévő olajfúrók és egyéb berendezések őrzését végezték a magyar szakemberek.

Marosi Antal újságíró hétfőn a Kossuth rádiónak elmondta, értesülései szerint az elrabolt magyarok ötven év körüliek és az Alföldről származnak.  Mindketten olajipari munkások, akik több mint tíz évet töltöttek már el Deir ez-Zor térségében. Az újságíró szerint ismerik a helyi viszonyokat, valamelyest beszélik a nyelvet is és köztudott volt a helyiek között, hogy kik ők és mivel foglalkoznak.

Késő éjszaka, 28-án fegyveresek jelentek meg a konténerből álló tárbornál, az őrt valahogy rábeszélték, hogy nyissa ki a kaput, majd bejutva fém alkatrészekkel, parabolákkal, egy dzsippel és a két magyarral távoztak. Az újságíró szerint a támadás jellege sem igazán utal arra, hogy a kormányerők, vagy lázadók követték volna el az emberrablást.

Furcsának tűnik ebben az esetben az információk teljes titkoban tartása, hiszen a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy helyi banditák ütöttek rajta a telephelyen, és véletlenszerűen rabolták el a magyarokat, akikért vélhetően váltságdíjat remélnek. Ebben az esetben irrelevánsnak tűnik, hogy kikerülnek-e az akcióval kapcsolatos körülmények, adatok. Az elmúlt időszakban több hasonló túszejtési ügy is lezajlott, de egyikben sem volt példa a nyilvánosság ilyen mértékű kizárására.

Közben választások is zajlottak a közel-keleti országban, de a szakértők szerint ezek nem kínálnak megoldást a folyamatosan romló polgárháborús viszonyokra, ráadásul a térségben, ahol a magyarokat elrabolták, nem is voltak komolyabb összetűzések a lázadók és a kormányerők között. A kormány mindenesetre

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik