William Hague külügyminiszter a Konzervatív Párt kongresszusán Birminghamben beszélt a kormány terveiről, melyek közt szerepel az úgynevezett szuverenitási záradék is. A törvény lehetővé tenné a parlament számára, hogy felülbírálja az EU irányelveit, illetve a szerződéseket ne lehessen népszavazás tartása nélkül aláírni. Korábban a kezdeményezéshez hasonló döntést hozott a német Alkotmánybíróság.
A Konzervatív Párt is megtartotta rendes évi kongresszusát október 3-6 között Birminghamben. David Cameron első miniszterelnökként megtartott kongresszusi beszédében a megszorítások szükségességéről igyekezett meggyőzni a választókat. A költségcsökkentés szüksége mellett annak igazságosságát is hangsúlyozta, mivel az utóbbi időben a családi pótlék csökkentése miatt számtalan kritika érte a kormányt.
A gazdaság helyreállítása kapcsán kitért a bankokra is, a kormány célja ugyanis a pénzintézetek bátorítása a kisvállalkozásoknak való hitelezésre. Kormányközeli források már korábban jelezték, hogy ez egyfajta figyelmeztetés a bankok felé: vagy a kölcsönöket kellene fellendíteniük, vagy valamilyen adó formájában hozzájárulni a gazdaság élénkítéséhez.
A miniszterelnök kitért a politikai rendszert érintő egyéb kérdésekre is, így a választási rendszer módosítására vonatkozó referendum is szóba került. A szavazás várhatóan májusban esedékes, mint mondta, jobb előbb túlesni az egészen, mint értékes időt pazarolni egy olyan törvényre, melyet esetleg meg sem szavaznának az emberek. A konzervatívok egyébként nem támogatják a választási rendszer módosítását.
David Cameron mellett a különböző szakpolitikákkal kapcsolatban felszólat többek között William Hague, Boris Johnson, George Osborne és Kenenth Clarke.
A szuverenitás megőrzése
A külpolitikával kapcsolatos legfontosabb bejelentéssel William Hague külügyminiszter élt, ígéretet tett ugyanis egy úgynevezett szuverenitási záradék beillesztésére a készülő európai uniós törvénybe. Ez lehetővé tenné, hogy csak a parlament jóváhagyása mellett lehessen az unió által előírt irányelveket érvényesíteni. A törvényjavaslatot valószínűleg még az ősszel előterjesztik. Ez lesz az első alkalom, hogy a brit parlament függetlenségét törvényben rögzítik.
Tulajdonképpen azt tenné nyilvánvalóvá a rendelkezés, hogy az uniós jog kizárólag az Európai Közösségekről szóló 1972-es törvényen keresztül gyakorolhat hatást az Egyesült Királyságra, melyet a parlament módosíthat vagy hatályon kívül helyezhet. „A szuverenitásról szóló cikkely csak egy örök igazságot helyez el a törvénykönyvben: amit egy független parlament megtehet, azt vissza is vonhatja” – mondta Hague. „Ez nem fogja megváltoztatni az uniós joghoz fűződő viszonyt, csak nem ad lehetőséget a spekulációra.”
Az Európai Unióról szóló törvény tartalmazni fog egy úgynevezett „referendumzárat” is, mely előírja a mindenkori kormány számára, hogy bármi olyan szerződés megszavazása előtt, mely hatalmat ruház át Brüsszelre, kötelesek népszavazást tartani. Ez a lisszaboni szerződés „szégyenteljes” elfogadásakor merült fel előszőr. Az Egyesült Királyság nem rendelkezik írott alkotmánnyal, így ez idáig semmilyen jzör, és a tory választási programban is szerepelt.
Maga a Souvereignty Clause sem új keletű, hiszen David Cameron már tavaly is szóba hozta a szuverenitás kérdését, a koalíciós megállapodásba azonban csak annyi került, hogy megvizsgálják a záradék lehetőségét. Az érvelés már akkor az íratlan alkotmányban rejlő esetleges veszélyekre hívta fel a figyelmet, és szükségesnek. Miveogi garancia nem volt arra, hogy a törvényhozás kinek a kezében marad.
A német gyakorlat
A konzervatívok felfogása szerint a záradék nem jelentene eltérést az európai gyakorlattól, hiszen Németországban is hasonló döntés született. A Lisszaboni Szerződés ratifikációs folyamatát szakította félbe a Német Szövetségi Alkotmánybíróság, mivel a probléma ebben az esetben is a nemzeti parlament háttérbe szorulása volt.
A szerződéssel kapcsolatos kifogásokat Peter Gauweiler konzervatív képviselő vitte a német alkotmánybíróság elé. A képviselő azt az indoklást adta, hogy véleménye szerint a dokumentum sérti a német demokrácia alapelveit. A legkomolyabb problémának azt tartotta, hogy az uniós szerződés életbe lépésével a német alkotmánybíróság több jogkörét is az Európai Bíróság venné át, közvetve veszélyeztetvén a németek nemzeti alkotmány által biztosított elidegeníthetetlen jogainak érvényesítését is.
A későbbiekben más panaszok is érkeztek, egy volt politikusokból, civilekből és gazdasági vezetőkből álló csoport is benyújtotta kifogásait. Úgy vélték, hogy a Lisszaboni Szerződés túlságosan nagy hatáskört biztosít az Unió számára, ráadásul a parlament és a tagország rovására.
A szerződést ugyan összeegyeztethetőnek találták az alkotmánnyal, ám a hozzá kapcsolódó törvény alkotmányellenes. Az alkotmánybírósági döntés értelmében egy kiegészítő törvény megalkotását javasolták, mely mind a Bundestagnak, mind a Bundesratnak nagyobb beleszólást engedne meg az uniós döntésekbe.
