Amíg Irakot Bush, Afganisztánt Obama háborújának tartják, továbbra sem világos azonban, milyen strartégiát folytat majd az elnök a térségben. Hogyan látja a helyzetet?
Obama már megválasztása után alig hat héttel az afganisztáni csapaterősítés dilemmájával szembesült. Az amerikai csapatok ottani főparancsnoka, McCrytal helyzetértékelő riportot készített, amelyben szélesebb körű NATO-jelenlétet és további 40 ezer fős csapaterősítést javasolt az elnöknek, a helyzet ugyanis, mint fogalmazott: “rendkívül súlyos”. Ramh Emmanuel, Obama tanácsadója a héten kijelentette, hogy az Egyesült Államok afganisztáni stratégiájáról szóló döntést elhalasztják, egy stabil, az amerikaiak számára megbízható afgán kormány létrejötte előtt ugyanis nem lehet felelősségteljesen dönteni.
Andrew J. Pierre (fotó: Gáti András)
Obama egyik legjobb tulajdonsága, hogy gondolkozik, mielőtt beszél és cselekszik. Bush az iraki háborúval kapcsolatos hasonló helyzetben minden további nélkül hallgatott katonai vezetőire. Obama azokat az alapvető kérdéseket teszi fel, hogy miért vagyunk Afganisztánban és ha már ott vagyunk, mik a céljaink? Ebből a megközelítésből más megvilágításba kerülnek a katonai döntések. Valószínűleg az iraki háborúra nem került volna sor ebben a formában, ha Bush is feltette volna ezeket a kulcskérdéseket. A Nemzetbiztonsági Tanácsnak már öt ülése volt Afganisztánról és a republikánusok közül sokan gyengeségnek tartják, hogy még nem született döntés. Véleményem szerint Obama erőssége éppen abban rejlik, hogy közvetlen csapatán és a kormányon kívüli emberek tanácsát is meghallgatja.
Milyen megoldások jöhetnek szóba Afganisztán esetében?
McCain ugyanazt hangoztatja, mint Irak esetében: a legfontosabb a “győzelem”, ennek érdekében pedig mégtöbb katonát kell küldeni. A Szenátus katonai bizottságának elnöke szerint nem katonákra, hanem szakértőkre lenne szükség, akiknek segítségével megbízható afgán haderőt kell létrehozni. Joe Biden alelnök szerint Hamid Karzai elnököt kell hatékonnyá tenni. Ha nem hajlandó megfelelő együttműködésre, akkor pedig le kell váltani. Az utóbbi időben rá kellett jönnünk, hogy a Karzai-kormány nemcsak gyenge, hanem korrupt is. A választás visszaélések sorozata volt. Az Obama adminisztráció most azt mondja, hogy nem küldhetünk több katonát addig, amíg nem érzünk stabil talajt a lábunk alatt. Afganisztán túl nagy és túl megosztott ország ahhoz, hogy kontrollálni lehessen.
(fotó: Gáti András)
Obama folyamatosan próbálja szorosabb együttműködésre ösztönözni a NATO-szövetségeseket, de a briteken kívül egyelőre még nem érkezett felajánlás.
A brit társadalom körében kevésbé esett vissza a háború támogatottsága, mint az Egyesült Államokban, ahol a lakosság nagy része rögtön véget vetne az afganisztáni háborúnak. Természetesen Obama döntését nem fogja befolyásolni a közvélemény. Itt csak az a kérdés, hogy az elnök mit tart helyesnek és bizonyára valamennyi katonát fog is még küldeni a térségbe. Ebben az értelemben McChrystal tábornok feladata is csupán arra korlátozódik, hogy felhívja az elnök figyelmét a lehetséges veszélyekre, a célok meghatározása már Obama kezében van. A NATO-szövetségesek esetében különböző megfontolások lehetnek, nem feltétlenül fogják követni Obamát, de remélem, nem maradnak le túlságosan mögötte.
Obama a közelmúltban visszalépett a kelet-közép európai rakétapajzs és rakétaelhárító rendszer telepítésétől. Elemzők szerint ennek hátterében egy alku állhat, mely alapján Washington lépéséért cserébe Moszkva hajlandó lenne támogatni további, Irán elleni szankciókat. Egyetért ezzel a feltételezéssel?
Obama nem vonta vissza teljesen a rakétapajzsról szóló tervet, hanem megváltoztatta annak tartalmát. Az új terv szerint nem hosszútávú, hanem rövid-és középtávú rakéták elhárításáról lenne szó. Nem gondolom, hogy Obama bármiféle egyezséget kötött volna ezzel kapcsolatban, de tagadhatatlan, hogy Oroszország örömmel fogadta a döntést. Moszkva feltételezte, hogy az európai rakétapajzs ellene irányul. Az Egyesült Államok szerint ha Irán nem hajlandó együttműködni és tiszteletben tartani potenciális nukleáris programját, akkor január 1-jétől kemény szankciókat kell bevezetni vele szemben. Putyin rendkívül óvatos, Medvegyev ugyanakkor Hillary Clintonnal való múlt heti találkozóján nyitottabbnak mutatkozott a kérdéssel kapcsolatban.
Milyen következményei lesznek Iránra nézve, ha bevezetik a szankciókat?
Nem lehet pontosan tudni a szankciók hatásait, mert Irán belpolitikai helyzete a választások óta kiszámíthatatlanabbá vált, Ahamadinedzsád elnök jóval gynegébb pozícióban van, mint korábban. Elképzelhető, hogy a kemény szankciók hatására az elnök hatalma méginkább meggyengül, de az sem kizárt, hogy éppen a szankciók hatására támogatottsága hirtelen megnő.
