Az izraeli választások közeledtével az utcákat elárasztják a plakátok és a sarki zöldségestől az előkelő éttermekig mindenhol Cipi Livni, Bibi Netanyahu és Ehud Barak a téma. A felmérések szolid Likud előnyt mutatnak a Kadimával szemben, a Munkapárt pedig – Barak védelmi miniszter minden erőfeszítése ellenére – egyre veszít népszerűségéből. Az Avigdor Lieberman nevével fémjelzett Jizsráel Bejténu nevű szélsőjobboldali párt már utol is érte, kilépve ezzel a kispártok rengetegéből.
Tarka felhozatal
Tel Avivban sétálva a járókelő fellelheti az egész politikai skála plakátjait a falakon. A legjobban látható felületeken persze Cipi Livni és Netanjahu győzködi az embert. Livni, a jelenlegi külügyminiszter az „ő másféle miniszterelnök lenne” szlogennel próbálja meggyőzni a jelenleg apatikus politikai hangulatban lévő izraelieket, míg Netanjahu a biztonság jelszavával kampányol. Barak a „az igazság pillanatában, Barak”, meglehetősen sablonos jelszavával igyekszik szavazókat gyűjteni a Munkapártnak.
Ám nem csak támogató plakátok lepik el az utcákat. Előfordul, hogy egymás mellett három különböző plakáton szerepel Cipi Livni, de ebből kettő a politikus cselekvőképtelenségét és inkompetenciáját hangoztatja, és csak a harmadik a Kadima hivatalos hirdetése.
Tanácstalan fiatalok
Folyik a kampány a televízióban is, ahol két héten át minden este 45 percen át politikai hirdetésekkel szórakoztathatja magát az átlag izraeli vacsora közben. A nagy pártok akár tíz percet is, a kicsik 3-5 percet kapnak programjuk ismertetésére. Az utca embere, főleg a fiatalok, azonban ennek ellenére is tanácstalanok.
A 18-26 éves korosztály nagyjából 40 százaléka egyáltalán nem tudta egy héttel a választások előtt, hogy kire fog szavazni. Nem érzik a lehetőséget egyik nagy pártban sem, kisebbekre viszont nem akarják elvesztegetni a szavazatukat.
Bőséges felhozatal
Pedig választék az van: összesen 34 párt állított listát. A jobboldalon ott a konzervatív, nacionalista Likud, a keményvonalas szélsőjobboldali párt, a Jiszráel Bejténu, a Shas ultraortodox vallásos párt vagy a zsidó telepek bővítését támogató Nemzeti Unió, hogy csak a nagyobbakat említsük. A centrumot a Kadima képviseli, Cipi Livni vezetésével.
A baloldalon az egyre inkább magába omló Munkapárt mellett ott a Meretz nevű liberális erő és a Hadash nevű arab-zsidó összefogást hirdető párt. Izraelben továbbá rengeteg az egy bizonyos érdekréteget képviselő (single issue) politikai szerveződés is, melyek a hagyományos bal-jobb skálán nem sorolhatóak be, noha nyilván bizonyos érzékeny politikai kérdésekben nekik is állást kell foglalniuk.
A Hadash plakáterdeje (Fotó: Bihari Ádám – FN)
Érdekes új esélyesek
Létezik egy erős Nyugdíjasok pártja, mely szinte mindig bejut a parlamentbe. A Zöld Levél Párt, a marihuána legalizációját támogatja, de indul „hagyományos” Zöld Párt is, mely a környezetvédelmet kívánja a politikai párbeszéd részévé tenni. Ők a felmérések szerint történelmük során először be is fognak jutni a Knesszetbe. A Zöld Levél Párttal közös listán indul az ugyancsak meglehetősen speciális réteget képviselő Holokauszt-túlélők Pártja.
A választásokról először eltiltotta az arab pártokat az Izraeli Választási Bizottság izgatás és az állam elleni szervezkedés vádjával, de a Legfelsőbb Bíróság elutasította a döntést, így a Balad és az Egyesült Arab Lista-Ta’al is megmérettetheti magát február 10-én.
Hadash a piacon, Bejténu a belvárosban
Míg Tel Avivban nagyjából egyenletesen oszlanak el a politikai pártok hirdetései, az észak-izraeli Haifán észrevehető az etnikumok, különböző társadalmi csoportok lakta negyedek sajátos plakátválasztéka. A nacionalista Jiszrael Bejténú (Izrael az Otthonunk) párt héber és orosz nyelvű plakátjai elsősorban Haifa orosz negyedében, a Hadarban tűnnek fel.
A párt vezetője, Avigdor Lieberman harminc éve érkezett Izraelbe a Szovjetunióból, ezért igen népszerű a kilencvenes évek elején milliós számban Izraelbe vándorló orosz kisebbség körében. A jelenleg stratégiai ügyeket kezelő miniszter politikáját diszkriminatív, arabellenes program dominálja.
Lieberman választási plakátja Izraelben (Fotó: Bihari Ádám – FN)
Lieberman külön közigazgatást hozna létre az izraeli araboknak, hogy saját maguk igazgathassák ügyeiket, viszont ne részesülhessenek az izraeli állam szociális támogatásaiból.
A Jiszráel Bejténu vezetője szerint azok az arabok tarthatnák csak meg izraeli állampolgárságukat, akik egy teszt során bizonyítják feltétlen lojalitásukat Izrael felé. A miniszter egyébként híres szókimondó nacionalista elszólásairól.
Pár utcával arrébb, Wadi Nisnasban, Haifa arab negyedében a piacot szegélyező régi mandátumkori épületeket már a Hadash politikai poszterei terítik be. A Hadash baloldali párt szavazói legnagyobb részt az izraeli arabok, bár a párt magát arab-zsidó pártként definiálja. A plakátokon héber és arab nyelven jelennek meg a szlogenek, melyek leginkább a Ciszjordániában (Nyugati Parton) épülő zsidó telepek felszámolása és a palesztin állam létrehozása mellett kampányolnak.
A nagyokban sem hisznek már
Ahogy a bámészkodó a tehetősebb negyedek felé veszi az irányt Haifában, az ezer kávézó negyedeként is ismert Merkaz HaCarmel, vagy Merkaz Horev utcáin szinte már alig találkozik a politikai skála szélein található pártok hirdetéseivel. Mindent elborítanak a Likud és a Kadima színei.
Az 1973-ban több jobboldali párt összeolvadásával létrejött Likud igen jó eséllyel pályázik a kormányzati hatalomra. Szinte minden statisztika Benjamin ’Bibi’ Netanjahu pártját hozza ki győztesként. A hagyományos izraeli jobboldal agendáját követő párt meglehetősen ellentmondásos történelmében mindig az erős kéz politikáját hirdette a palesztinokkal szemben és támogatta a telepesek törekvéseit a Jordán nyugati partján. Ennek ellenére a Likud miniszterelnöke, Menachem Begin kötött elsőként békeszerződést a szomszédos arab államok egyikével, Egyiptommal.
Ariel Sharon még szintén a jobboldali párt miniszterelnökeként döntött az egyoldalú kivonulásról Gázából és az ottani Gus Katif zsidó település felszámolásáról, az ott élő zsidók Izraelbe toloncolásáról. Jelenleg mindenesetre a párt hivatalos politikája a telepek bővítése a lakosság gyarapodásával megegyező arányban.
Livni Saron nyomában
Mögöttük nem sokkal lemaradva szerepel a felmérésekben az Ariel Sharon által 2005-ben bal- és jobboldali erők összeolvadásából létrehozott Kadima. A párt jelenlegi miniszterelnök-jelöltje Cipi Livni a béke melletti elkötelezettségét hangoztatja, és sokszor hivatkozik a sharoni örökségre. Livni annak idején a volt miniszterelnök jobbkezének számított, amíg a Kadima alapítója 2006-ban agyvérzést nem kapott és kómába esett.
Sharon egyébként a mai napig töretlen népszerűségnek örvend az izraeliek körében. Az utolsó komolyan vehető miniszterelnöknek látják, míg a jelenlegi jelöltekkel szemben eléggé bizalmatlanok. Ez lehet a veszte Livninek is, aki megpróbálja egyben a kemény kéz és a béke politikáját is képviselni, de kompetenciájáról és tettrekészségéről nem sikerült meggyőznie a többséget.
A Munkapártot mindenki beelőzi?
A jelenlegi külügyminiszter mindenesetre célként tűzte ki a mérsékelt és a szélsőséges palesztin erők minél teljesebb szeparációját egymástól. A Fatahhal tárgyalna, a Hamasz támadásaira viszont kíméletlen ellencsapást ígér. Ez egyelőre a Jeruzsálem Post felmérése szerint 5 hellyel kevesebbre elég, mint amit a Likud elérni látszik. A Kadima 25, a jobboldali párt 30 helyet szerezne a Knesszetben a statisztika szerint.
A baloldali Munkapárt folyamatosan veszített népszerűségéből. A választásokat megelőző közvélemény-kutatások alapján a szélsőjobboldali Jiszráel Bejténu már le is előzte a valaha évtizedekig kormányon lévő baloldal jelenlegi legmeghatározóbb erejét. Ehud Barak sem menti már meg a pártot, ugyanakkor jelentős ellenzéki erőként, vagy a Kadima oldalán, akár a kormányban is feltűnhetnek.
Így a baloldali politika, mely Izrael létrejötténél döntő szerepet töltött be, semmiképp nem tűnik el a zsidó államból. Az mindenesetre látszik, hogy a jobboldali dominancia fog érvényesülni a előrehozott, 2009-es izraeli választásokon.
