Az itáliai kiskereskedőket tömörítő szervezet, a Confesercenti becslése szerint a maffiacsoportok bevétele tavaly – a kábítószer-csempészetet és az emberkereskedelmet nem számítva – 90 milliárd euróra rúgott, ez az ország GDP-jének hét százalékával egyenlő. Reggio Calabria tartományban a vállalkozók hetven százaléka fizet védelmi pénzt, de Nápolyban is legalább ötven százalék a behódolók aránya.
Már nem családi típusúak
A hatósági fellépést az is nehezíti, hogy a maffiacsoportok ma már nem olyan „családi típusú” vállalkozások, amilyeneket például a Coppola-filmekből ismerünk, hanem multinacionális nagyvállalathoz hasonló szervezetek. Különösen profi és kegyetlen híre van az orosz (posztszovjet) csoportoknak, amelyek a hidegháborús kezdetek után a kilencvenes években építettek ki példátlanul erős hadállásokat Európában és az Egyesült Államokban.
A főleg kábítószer-kereskedelemből és fegyvercsempészetből meggazdagodott orosz bűnszervezetek egyesek szerint a kelet–nyugati irányú embercsempészetben is kulcsszerepet játszanak.
KGB örökség
Vezetőik zöme korábban a KGB vagy a szovjet hadsereg tisztje volt, így nem meglepő, hogy az orosz maffia szervezete is sokban az egykori KGB-t idézi. Egyre durvább és „nagyvállalatibb” módszereket alkalmaznak szakértők szerint a japán jakuzacsoportok is, holott ezeket a japánok többsége hagyományosan nem elvetemült bűnözőknek, hanem egyfajta romantikus „betyároknak” tartja.
Az összképhez természetesen még sok egyéb csoportosulás hozzátartozik, a kínai triádoktól a kolumbiai drogbárókig; ezek szervezete, módszerei és tevékenységi köre sok eltérést mutat, ám a globalizáció hatására itt is fokozatosan csökkennek az eltérések.
