Közélet

Irigy, aki nem tud örülni Szabó Péter sikerének

Pál Mónika
Pál Mónika

2017. 11. 19. 14:00

Teltházat, tízezer embert vár a Papp László Budapest Sportarénába a december 21-ei Áttörés című motivációs show-jára Szabó Péter, az a motivációs tréner, aki tavaly 10 millió forintot költött tréningekre, és aki szerint életkörülményeink nem befolyásolják a jóllétünket.

Szabó Péter oldalát 241 ezren kedvelik a Facebookon. Annak, aki nem szeretne több óra előadást végignézni a Youtube-on, vagy 12 és 20 ezer forint közötti összeget fizetni egy jegyért (sajnos az olcsóbb, 10 ezer forintosak gyorsan elfogytak),

elárulom, mi a siker és a boldog élet titka: légy önmagad, te vagy a felelős saját életedért, minden a gondolataidon múlik, a boldogság választható.

Szabó Péter munkásságával nem az a legnagyobb gond, hogy közhelyekről beszél a szakszerűség látszatát keltve, és előadásaiban néhány gondolatot ismételget. Nem is az, hogy szerinte közelebb kerülünk a problémák megoldásához, ha tükör előtt állva azt ismételgetjük, hogy szeretjük magunkat. Szabó Péter tudatosan épít arra, hogy az emberek többsége szeretne teljes kontrollt a saját élete felett, hogy csökkentse a szorongásait és biztonságban érezhesse magát, anélkül, hogy változtatna a környezetén. Erre épít és ezt az illúziót adja meg a hallgatóinak.

Magyarország csodálatos, csak a gondolataink az ellenségeink

A motivációs tréner alapvetően nem mond újat azzal, hogy gondolataink, érzelmeink és tetteink hatnak egymásra, és gyakran az által érezhetjük jobban magunkat, ha változtatunk a hozzáállásunkon: ezt a kognitív pszichológusok már 60 éve leírták. De Szabó sarkosan és leegyszerűsítően fogalmaz, szerinte kizárólag saját gondolataink állhatnak a boldogulás útjába, a gazdasági, politikai és társadalmi környezetnek semmilyen jelentősége nincs. Nem számít, milyen családba születtünk, milyen párt van hatalmon; bárhol és bármikor jól érezhetjük magunkat, ha változtatunk a gondolkodásunkon. Ezt elsősorban azzal támasztja alá, hogy a szegények is lehetnek boldogok, a gazdagok is élhetnek boldogtalan életet; illetve egyik kedvenc szerzőjére, Viktor Frankl pszichológusra hivatkozik, aki a koncentrációs táborban is képes volt megtalálni az élet értelmét.

Szabó Péter világképe egyszerű: ha létezik olyan ember, aki hasonló háttérrel több pénzt tud keresni, mint te, akkor nem az országgal van baj, hanem veled. Megtudjuk tőle, hogy Magyarország valójában csodálatos hely, rengeteg a lehetőség, csak mi nem vagyunk elég felkészültek rájuk. Megtehetnénk, hogy kilépünk a munkahelyünkről, amennyiben nem vagyunk elégedettek – akkor is, ha nem lesz hol laknunk utána –, de a legtöbben nem merik ezt meglépni. Szabó ismeri és szívesen idézi az ’50-es években publikált Maslow-piramissal kapcsolatos evidenciákat (igaz, az elmélet kritikáit már nem), és beszél arról, hogy az alapvető fizikai szükségleteink kielégülése hiányában nem vagyunk képesek önmegvalósítással, önfejlesztéssel foglalkozni, mégis kitart amellett, hogy nem számítanak a körülményeink. Bár a magyar lakosság 23,8%-a éhezik, több mint egyharmada nem jut tartósan a szükséges élelmiszerekhez; a 7 év alatti gyerekek 42,2%-a él szegénységben, 110 ezren pedig olyan háztartásban, ahol nincs fürdőszoba, Szabó szerint ma Magyarországon nagyon kevesen vannak, akiknek nincs elég pénzük élelmiszerre vagy lakhatásra.

Hazánk legnépszerűbb motivációs trénerét a száraz tények nem befolyásolják, ő minden problémára talált már hatékony megoldást.

Pozitív gondolkodás, észrevenni az életben a jó dolgokat, hogy bevonzzuk őket – ilyen egyszerű; és ha változtatunk a gondolkodásunkon, az ország is megváltozik. Szerencsére még fizetnünk sem kell azért, hogy megtudjuk a titkot, hiszen 20 óra ingyen előadást tett fel a Youtube-ra, hogy így segítse azokat a honfitársait, akiknek nincs pénzük részt venni előadásain. Így őt is hallgathatjuk híradónézés helyett, már csak azért is, mert utóbbi szerinte nagyon káros: olyan szörnyűségekkel szembesülünk, amiket nem tudunk befolyásolni. Egyébként is, minél többet néz valaki tévét vagy szörföl az interneten, annál inkább romlik a mentális állapota.

Forrás: Facebook/Péter Szabó

A Szabó Péter által képviselt szemlélet nemcsak annak lehet visszatetsző, aki részt vett motivációs tréningeken, vagy előadásokat hallgatott gondolataink teremtő erejéről, és mégsem vett gyökeres fordulatot az élete; hanem annak is, aki legalább alapszinten jártas a szociálpszichológiában. Általános emberi tulajdonság, hogy életünkben mindennek próbálunk valamilyen értelmes okot tulajdonítani, magyarázatot találni. Emiatt sokszor torzan látjuk a valóságot, ami rövidtávon segíthet abban, hogy jól érezzük magunkat, de hosszú távon nem hoz kézzel fogható változást. Alapvető attribúciós hibának hívja a pszichológia azt a – hatvanas években leírt – gondolkodásbeli torzítást, amikor valaki kizárólag saját belső tulajdonságait teszi felelőssé a történésekért, és nem veszi figyelembe a környezet hatásait. Szabó Péter ezt a torzítást követi el folyamatosan.

Igazságos világba vetett hitnek pedig azt a közkeletű hiedelmet nevezik, ami szerint a „jó” mindig elnyeri méltó jutalmát, a siker a kemény munka és a kiemelkedő képességek eredménye, a „rossz” pedig megkapja büntetését, és megérdemli a szenvedést. A jelenséget egy Lerner nevű pszichológus írta le az 1970-es években. (A hiedelem egy skála segítségével szemléltethető, aminek az egyik végén áll az, aki teljesen igazságosnak látja a világot, a másik végén pedig az, aki teljes mértékben igazságtalannak.) Ha kicsit is körülnézünk szűkebb és tágabb környezetünkben, figyelemmel követjük a napi híreket, a politikát és a társadalmi folyamatokat, nyilvánvalóvá válik, hogy

nagyon sok ember szenved, és nem igaz, hogy azok élnek jól, akik megérdemlik.

Gyerekkorunkban azt tanuljuk, hogy a világ igazságos: a mesékben győz a jó, az iskola és szüleink szerint jól kell tanulnunk, és boldogulunk az életben; de ezt felnőttként már érdemes megkérdőjelezni. Kutatások szerint az igazságos világba vetett hit együtt jár a tekintélyelvűséggel, a vallásossággal, a protestáns etikával (a kemény munka önmagában is érték, és a sikerhez szükség van rá), vagy a belső kontrollos attitűddel (mi befolyásoljuk, hogy eredményesek vagyunk-e vagy szenvedünk). Minél inkább hisz valaki abban, hogy a világ igazságos és az egyén tehet arról, ha rossz körülmények között él, annál inkább ellenséges az adott rendszer áldozataival, elfogadja a létező politika és gazdasági struktúrákat, és annál kevésbé érzi szükségességét az aktivizmusnak. Ez a gondolkodásmód az élet minden területén lehet áldozathibáztató: gondoljunk csak a #me too-kampánnyal kapcsolatos, a nőket felelőssé tevő kommentekre, vagy a szegénység strukturális okait letagadó politikusokra („Akinek nincs semmije, az annyit is ér.”).

A pozitív gondolkodás, a világ igazságosságának hangsúlyozása szélsőségen negatív színben tüntet fel minden olyan embert, aki nem él szerencsés körülmények között, vagy akinek csak valamilyen ok miatt nincs lehetősége változtatni. Ha rosszul alakult az életed, az kizárólag neked köszönhető, hiszen nem gondolkodsz megfelelően, nem dolgozol, vagy nem küzdesz eleget.

A fogyasztói kapitalizmus logikája ez: a te hibád, ha nem vagy sikeres.

Minden egyre jobb lesz, az élet fejlődés, cél a boldogság

„Egyszer fent, egyszer még feljebb” az egyik mottója Szabó Péternek, akinek az élete olyan, mint egy pozitív mesehősé: a megvalósult magyar álom. Túlsúlyos kisfiú volt, tele kisebbségi konfliktusokkal. Feszült családi légkörben nőtt fel, többször is gondolt az öngyilkosságra. 18 évesen költözött el otthonról, börtönben is ült autólopásért, egy ideig hajléktalan volt, éhezett, és tíz éven keresztül minden nap ivott. Egy frontális ütközés után döntötte el, hogy munkát keres, és nyelvtudás, képzettség nélkül (elektronikai műszerész a szakmája) egy pénzügyi cégnél kapott csoportvezetői munkát. Nemsokára 1500 ember dolgozott alatta.

Ezután ismerte meg mesterét, Brian Tracyt, az amerikai motivációs trénert és sztárszerzőt, akinek olyan gondolatokat köszönhetünk, mint például „Minél inkább szereted és tiszteled magad, annál jobban fognak mások is szeretni és tisztelni téged”. Tracy  CD-jét hallgatva érte Szabó Pétert a sokadik megvilágosodás: így kezdett el motivációs trénerként dolgozni, és lett néhány éve alatt több tízezres tábora. Ez az életút annyira különleges, hogy nemsokára film is készül róla.

Szabó Péter igazi self-made man, aki sikereivel azt próbálja bizonyítani, hogy a neoliberális kapitalizmus a lehető legjobb rendszer, hiszen mindenki képes a nagy teljesítményekre, csak akarnia kell. Az élet folyamatos fejlődés, ami alatt egyre nagyobb magánéleti vagy munkahelyi sikereket érünk el, ha elég ügyesek vagyunk.

A valóságban viszont a személyes vagy a szakmai fejlődés egyáltalán nem lineáris. Ahhoz, hogy ezt átlássuk, elég, ha megnézzük akár a körülöttünk élő emberek, akár politikusok, színészek életútját. Illúzió, hogy  egyre feljebb haladunk és minden jobb lesz: fejlődünk, változunk, néha visszaeséseket tapasztalunk, negatív események hatására pedig akár össze is omolhatunk.

A „boldogság” mint végső és kellően homályos cél valószínűleg ott lebeg minden ezoterikus előadó, motivációs tréner és egyéb „segítő” szeme előtt. Szabó Péter szerint az, hogy boldogok vagyunk vagy boldogtalanok, kizárólag döntés kérdése. Valójában – amellett, hogy vitatható, mennyire választhatjuk meg aktuális lelkiállapotunkat – könnyen lehet, hogy éppen az állandó, görcsös boldogságkeresés miatt érezzük rosszul magunkat. A jelenséget átfogóan kritizáló amerikai újságíró, Burkeman szerint ehelyett el kellene fogadnunk, hogy az életben sok a  bizonytalanság, és nem lehet, nem is kell mindent kontrollálni.

Olyan, mint bárki, mégis mások felett áll

Szabó Péter maga a teljes ellentmondás. Azt kommunikálja, hogy amit ő elért, azt bárki elérheti, hiszen nem különb másoknál, csak keményen megdolgozott a sikerért, és volt bátorsága változtatni. Ugyanakkor jobb, mint az átlagember, hiszen heti 2-3 könyvet olvas, évente milliókat költ személyiségfejlesztésre, kabrióval jár, nem néz tévét, és mindenből csak a legjobbat fogadja el. Az embereknek átlagosan 50 évre van szükségük ahhoz, hogy megbocsássanak a szüleiknek, neki hamarabb sikerült. (Természetesen ilyen adat nem létezik, nem is lenne értelme, de legyünk mi is megbocsátóak, és ne kérjük számon a tudományosságot.) Segítőként is jobban teljesít másoknál: elmondása szerint volt olyan női hallgatója, aki előadásai hatására gyógyult ki az áttétes rákjából.

A férfiak többségével ellentétben Szabó Péter fel meri vállalni az érzéseit, azt is, ha sír, és azt is, ha szeret valakit. Akkor is, amikor egy barátját szereti, aki történetesen férfi; miközben vigyáz arra, hogy ne értsék félre, hiszen „konzervatív”, a „vegyes párosokban” hisz és „nem másfeles a személyi száma”. Vagyis kimutatja az érzelmeit, miközben férfias annyira, hogy ne érhesse a homoszexualitás vádja.

Hiába próbálja Szabó Péter eljátszani a szakértőt, amikor Maslow-ra, Csíkszentmihályira vagy Frankl-ra hivatkozva közhelyekkel dobálózik, vagy egyetlen férfi meghívottként tanácsokat ad a „női agy” működéséről szóló tévéműsorban, nyilvánvaló, hogy nem sok embernek nyújthat valódi segítséget. Személyes példája, élete nem lehet általános érvényű útmutatás, hiszen még két, látszólag azonos körülmények között felnövő ember (például két testvér) is máshogy nő fel és máshogy fog érvényesülni. A pszichológia évszázados elmélete és gyakorlata alapján tudjuk, hogy az önbizalom, önszeretet, önértékelés vagy a pozitív szemlélet nem mantrák hatására alakul ki, hanem támogató szülői háttérrel, és ha ez nincs meg, ha valakit lelki vagy fizikai abúzus ért gyerekkorában, akkor terápia, támogató kapcsolatok segítségével fejődik, a saját élettörténet megismerésén és megértésén keresztül.

Nem tudom, hogy Szabó Péternek milyen politikai és gazdasági kapcsolatai vannak, jó viszonyt ápol-e vezetőinkkel, de az biztos, hogy szinte minden szavával a fennálló rendszert támogatja és egy szélsőségesen individualista álláspontot képvisel. Az igazságos világba vetett hit, a pozitív gondolkodás csökkenti ugyan az egyes emberek szorongását, megadhatja a biztonság érzetét, de ha azt gondoljuk, hogy a körülményeink nem hatnak ránk, semmilyen társadalmi változásért nem fogunk küzdeni.

Szerencsére Szabónak nem kel foglalkoznia a kritikákkal, hiszen azok csak az irigységből fakadnak: „Ahhoz, hogy másoknak mi a véleménye rólam, ahhoz semmi közöm.” Irigy, aki nem tud örülni Szabó Péter sikerének.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.