Magyarország a 22. helyen áll a gazdasági/pénzügyi szektor átláthatatlanságáról készített nemzetközi listán” – számolt be a Figyelőnek Az off-shore halála című könyv szerzője. Hazánk a kevésbé transzparens országok közé tartozik; Ciprust, Panamát és Máltát még éppen megelőzve a sorban.
„Ki kérdez, mi a tét, s milyen társaságról van szó? Leginkább ezeken a szempontokon múlik, mennyire ismerhető meg egy hazai gazdasági társaság tulajdonosainak kiléte” – mondja Molnár Gábor, a Horváth & Partners DLA Piper Ügyvédi Iroda partnere a Figyelőnek. Egy cég gazdáinak feltérképezése sok szempontból lehet fontos. A hatósági engedélyezések során versenyszempontból is lényeges, valójában ki irányít. Különböző szektorokban eltérőek a szabályok, de például a pénzintézeteknél, a biztosítóknál, az energetikában kifejezetten fontos, hogy átlátható legyen a háttér, hiszen a kevés szereplővel bíró piacokon bizony néha összeérnek a versenytársak végső haszonhúzói. Az adóelkerülő vállalkozók adóbevallásainak, vagyonnyilatkozatainak ellenőrzése szempontjából is kulcskérdés, vajon milyen gazdasági érdekeltségeik vannak.
A Tax Justice Network hazánkat illető kritikájának kilenc elmarasztaló megállapítása között olvasható, hogy a hatóságok nem tartanak nyilván minden változást a tulajdonosi szerkezetben, s az nem látható nyilvánosan és ingyenesen. „Mindez alapvetően azon cégekre igaz, amelyek csak a részvénykönyvükben vezetik a tulajdonosi változásokat, márpedig ez nyilvánosan nem feltétlenül érhető el” – mutat rá Brother Layman.
A magyar társasági formák közül a gazdasági életben betöltött szerepük miatt elsősorban a korlátolt felelősségű társaságoknál, valamint a zárt, illetve nyilvános részvénytársaságoknál szokott felmerülni, vajon ki is a tulajdonos. A kft.-knél és a zrt.-knél jellemzően kevesebb van belőlük, és köztük nincs nagyon intenzív mozgás. Ezeknél könnyebb az azonosítás.„A magyar társasági jog alkotói a rendszerváltás idején azt gondolták, hogy a kft. a zártabb forma, tagjai kevesen vannak, az akkor még egységesen kezelt rt.-k pedig nagyon nagy cégek, igen sok tulajdonossal” – emlékeztet Molnár Gábor. A gazdaság fejlődésével párhuzamosan az egységes részvénytársasági szabályozás kettévált a nyilvánosokra és a zártkörűekre. Ez utóbbiak az idők folyamán egyre közelebb kerültek a kft.-khez, kevés lényegi különbség maradt köztük.
(További részletek a Figyelő legfrissebb, csütörtökön utcára kerülő számában olvashatók.)
