Üzleti tippek

Mit kezdenek a bankok Magyarországgal?

admin
admin

2010. 04. 06. 12:36

A bedőlt hitelek ellenére igen vonzónak látják térségünk bankpiacát a nagy pénzügyi csoportok, ám mégis lesz köztük olyan, amelyik kivonul. A válság eldönti, kinek fontos igazán a kontinens keleti fele. A CIB és a Raiffeisen marad, és kemény versenyre készül. Interjú két nemzetközi csúcsvezetővel.

Tényleg azt gondolja, hogy a válság után minden másképp van? – kérdezett vissza a Nobel-díjas Joseph Stiglitz a francia Le Point újságírójának a felvetésére a hetilap március közepi számában. Az amerikai közgazdász egy sor ellenpéldát hozott: érvei között kiemelkedő helyen említette a bankok magatartását, a spekulatív termékek reneszánszát, és a bankároknak kifizetett prémiumok nagyságát – e tekintetben ugyanis még a válság sem hagyott maradandó nyomot a pénzügyi világban.

Stiglitz professzor gondolatát a legfrissebb tőkepiaci tendenciák is alátámasztják. A reálgazdasági vergődés ellenére a befektetők hetek óta látványosan fújják a tőzsdei lufikat, az úgynevezett bóvli kötvényekből, vagyis a kifejezetten kockázatos, spekulatív értékpapírokból pedig közel három éve nem vásároltak annyit, mint most márciusban. A rizikó tehát továbbra sem riasztja el a befektetőket, akik változatlanul oda gyűlnek, ahol a legnagyobb hozamot szimatolják.

Térségünk most is jó piac

Ha a növekvő munkanélküliség és a bedőlő adósok kockázatát nem számítjuk, akkor csupa jót ígér Európa feltörekvő fele (amelybe az idevágó elemzések a visegrádi négyektől a balkáni régión át a FÁK-államokig igen sok, eltérő fejlettségű államot besorolnak). A bankszektor nagysága (GDP-arányos mérlegfőösszege) ugyanis fele akkora sincs, mint az eurózónában; a kihelyezett hitelek arányai az euróövezeti átlagnak durván a 40 százalékát adják; a háztartások eladósodottságában pedig ennél is nagyobb tartalékok rejlenek. Az euróövezetben ugyanis a magánszemélyek hitelállománya meghaladja a GDP 50 százalékát, ehhez képest Közép-Európa feltörekvő piacain csak a GDP negyedét, a FÁK-országokban pedig mindössze annak tizedét teszi ki.

Ami a lakáshiteleket illeti, e téren is messze még a nyugati átlag. Ha a felzárkózás megtörténne, a GDP-arányos lakáshitel-állomány akár a tízszeresére is ugorhatna néhány országban. Miközben persze a betéti oldalon is bőven van még mit mozgósítani. A keleti matracok alól (esetleg offshore számlákról) hosszabb távon a térségbeli országok GDP-jének 20 százalékát is kitevő készpénz kerülhet elő, márpedig ennek előbb-utóbb banki számlákon kell landolnia.

A gyenge láncszemek kiesnek – interjú a CIB régiós vezetőjével

Támogatja a CIB Bankot és a térség több államában is erősítené pozícióját az Intesa Sanpaolo – mondja Fabrizio Centrone, az olasz bankcsoport kelet-közép-európai igazgatója.

Igen kiterjedt pozíciókkal bír az Intesa Sanpaolo a régióban, ami a gazdasági válság bizonyos fázisaiban nem lehetett éppen megnyugtató. Mit tanultak a kelet-közép-európai fejleményekből?

Bízom benne, hogy a legrosszabbon már túl vagyunk. Mindenesetre a legnagyobb tanulság számunkra az, hogy csakis a fenntartható növekedést szabad megcéloznunk, mert ezzel védhetjük meg a bankot és az ügyfeleket a válságtól.

Csalódtak a kelet-közép-európai gazdaságok teljesítményében?

A krízis keményen érintette a térség gazdaságait, a nem teljesítő hitelek és a céltartalékok emelkedésén keresztül pedig az egyes országok bankrendszereit is. Ez értelemszerűen nyomot hagyott a banki eredményeken is. A kormányok ugyan próbálták enyhíteni a károkat a különböző ösztönző csomagokkal, de erre például Magyarországon – a költségvetési mozgástér szűkössége miatt – korlátozottan volt lehetőség. Ráadásul a magyar bankok portfóliójában még több volt a problémás hitel és gyorsabban emelkedtek a céltartalékok is, miközben a hitelkereslet visszazuhant. Mindezek ellenére bizakodóak vagyunk a jövőt illetően.

Pontosan mire készülnek? Pozícióik megerősítésén vagy éppen a kivonulás előkészítésén dolgoznak?

Annak alapján, amit a közelmúltban a bankcsoportunk a leánybankjai érdekében tett, valamint amit a hivatalos nyilatkozatokon keresztül a nyilvánosság elé tárt, aligha vádolhatja bárki az Intesa Csoportot azzal, hogy a régióból történő kivonulást készítené elő. Változatlanul hiszünk a térség nagy növekedési potenciáljában, és úgy gondoljuk, hogy a rossz hitelek is csak átmenetileg húzzák vissza a fejlődést. Magyarországon is megkezdődik a kilábalás, erről meg vagyok győződve. Például azért, mert általában véve a gazdaságnak és ezen belül a pénzügyi szektornak is fel kell zárkóznia az európai sztenderdekhez. A CIB Bankot ilyen megfontolásból támogatjuk és a térség több államában még erősíteni is szeretnénk a jelenlétünket.

Bankot is vennének? Milyen szempontokat mérlegelnének, ha egy versenytárs eladósorba kerülne?

Inkább az organikus fejlődésben hiszünk, és nem akarunk minden áron bankot venni. Most egyébként nem is látunk semmit a láthatáron, ami persze nem jelenti azt, hogy a későbbiekben ne vizsgálnánk meg a felbukkanó lehetőségeket.

Megnevezne néhány célországot vagy célbankot, amelyik vonzó lehet az Intesa Csoport számára?

Úgy vélem, hogy a térség több országában bizonyítottunk már. Készek vagyunk arra, hogy máshol is megmutassuk, mit tudunk.

Ön szerint lesz érdemi átrendeződés a régió bankpiacán?

Azt gondolom, hogy a válság felgyorsítja a koncentrációt. A leggyengébb és a legrosszabb hatékonysággal működő szereplőket kivonulásra késztetheti.

Ezek a gyenge láncszemek önként esnek ki, vagy azért, mert bizonyos állami segítségekért cserébe erre kényszerülnek?

Nem zárnám ki, hogy néhány kritikus esetben be kell majd avatkozniuk a szabályozóknak is. De leginkább azt látom, hogy a pénzügyi csoportok egy része optimalizálja a térségbeli jelenlétét és bizonyos részpiacokra koncentrál. Mások a portfóliójukat igazítják a likviditási helyzetükhöz. Elképzelhető, hogy ez a folyamat kivált majd néhány tranzakciót a jövőben. Eddig azért nem láttunk sok adás-vételi ügyletet, mert még valószínűleg túl nagy az űr a kínálati és a piaci árak között.

(Fekete Emese)

Vagy mégsem itt kell növekedni?

„Az lesz a mérvadó, hogy ezt az évet milyen eredménnyel zárják a bankok. Onnantól kezdve, hogy egy ember elveszti a munkahelyét, 6–8 hónap telik el addig, hogy ne tudja törleszteni a hitelét. Előbb feléli a végkielégítését, a családi tartalékait, aztán kimerül, és elkezd nem törleszteni” – vázolja a tipikus menetrendet Bunna Gyula, a PricewaterhouseCoopers igazgatója, aki szerint a bedőlési veszély, csak Magyarországon, 250–300 ezer embert fenyegethet.

A szakember éppen emiatt óva int a tavalyi profitok feletti korai örömtől. A magyarországi munkanélküliség, amely éppen a napokban 11,4 százalékos csúcsra ért, még nem csapódott le a banki eredménykimutatásokban, és hasonló nehézségek előtt áll a régió többi állama is. A fordulópont tehát inkább jövő tavasszal lehet, amikor is eldől, mely bankok akarják és bírják is tartani a térségbeli pozíciójukat.

Van itt tehát kincs bőven, amit ki lehet aknázni – kérdés, hogy kinek fog sikerülni, és ehhez mekkora kockázatot kell bevállalnia. Azoknak a bankcsoportoknak, amelyek évekkel ezelőtt megvetették a lábukat a régióban, és mára helyenként 10–20 százalékos piaci súlyt szereztek, vagy azoknak, amelyek ma még itt sincsenek, ám mernek és tudnak is kockáztatni.

Exit stratégián nem dolgozunk – Raiffeisen

Nem tántorították el a régió problémái a Raiffeisen Csoportot, amely egy új direktbankot indít a közeljövőben – derül ki Herbert Stepic, a Raiffeisen International Bank-Holding AG vezérigazgatójának szavaiból.

Felkavarta az állóvizet egy nemrégiben kiszivárgott belső előterjesztésük. E szerint alapvető szerkezeti átalakításokat fontolgatnak: összevonnák a Raiffeisen Zentralbankot (RZB) a kelet-közép-európai leánybankokat tömörítő Raiffeisen International (RI) holdinggal. Milyen következményekkel járna ez praktikusan?

Ez a fúzió még nem eldöntött tény. Pusztán egy, a lehetséges stratégiai irányok közül, amelyet – ha végleges döntés születik róla – a részvényeseinknek és a szabályozó hatóságoknak is jóvá kellene hagyniuk. De ami az ügyfeleket illeti, ideértve a magyarországi Raiffeisen Bank 360 ezer számlatulajdonosát is, semmit nem éreznének ebből a változásból. Ettől nem változna a bank piaci pozíciója és a fiókok tevékenysége sem. Pusztán annyi történne, hogy a magyar leánybank – mint ahogy a többi 14 érdekeltségünk is a régióban – tovább bővíthetné a termékpalettáját. Bizonyos speciális területeken, például a befektetési banki tevékenységben vagy az export- és projektfinanszírozásban hasznosíthatnák az RZB tudását. Ezen kívül a refinanszírozási kondícióik is javulnának, miután eddig a régiós cégeket tömörítő holdingnak nem volt közvetlen hozzáférése a hitelpiacokhoz.

Az esetleges átalakulás nyilván nem független a válságtól. Csalódott a régió teljesítményében?

Ami 2008 utolsó negyedében történt, az páratlan, legalábbis az én eddigi életemben. A kelet-közép-európai országokat azonban nem venném egy kalap alá, ez a csapat meglehetősen heterogén. Lengyelország és Csehország gazdasága például relatíve jól teljesített 2009-ben is, előbbi az egyetlen olyan ország volt az egész kontinensen, amelynek – 1,4 százalékkal – nőtt a GDP-je. Magyarország a múlt hibái miatt szenvedett. A magas költségvetési hiány és az exportvezérelt gazdaság összeomlása kis híján csődbe juttatta. Ugyanakkor meg vagyok róla győződve, hogy a Bajnai-kormány intézkedései megalapozzák a jövőbeli növekedést. Sajnos a felépülés sokáig fog tartani. Költségvetési megszorításokra még szükség lesz, és mivel a belső keresletet aligha lehet élénkíteni, a munkanélküliség is tovább nőhet.

Melyek azok az országok és üzletágak, amelyekben erősítenének?

A válság igazolta, hogy az üzleti modellünkkel, az univerzális banki stratégiával nincs probléma. Mivel 17 országban jelen vagyunk a régióban, nagyon jó rálátásunk van arra, hogy hol, mik a legnagyobb kihívások és a legjobb lehetőségek. A stabil gazdaságok, például Lengyelország, Csehország vagy Szlovákia változatlanul nagyon érdekesek a számunkra, de Oroszország is az, amelynek a gazdasága nagyon gyors fordulatokra képes.

Az elmúlt másfél év ugyanakkor abban is megerősített bennünket, hogy milyen fontos forrást jelentenek a magánszemélyek bankbetétei. A lakossági ügyfélkör szélesítése érdekében egy új direktbankot is létre akarunk hozni, miközben erősítenénk a privátbanki üzletágat. Ami pedig a vállalati bankolást illeti, leginkább a befektetési tevékenységünket erősítenénk. Szeretnénk aktívan hozzájárulni a térség tőkepiacainak a fejlődéséhez, mert az sok országban még alig létezik.

Magyarországot nem említette. Netán a visszavonulást fontolgatják?

Hadd legyek egészen konkrét: exit stratégián sehol sem dolgozunk. Nem tervezzük a kivonulást a régió egyik olyan országából sem, így Magyarországról vagy éppen Ukrajnából sem, amelyet pedig talán a legerősebben érintett a válság. Hosszú távú terveink vannak Kelet-Közép-Európában, és a magyar Raiffeisen ráadásul sok éven át az egyik legjobban teljesítő leányvállalatunk volt. A válság mellett ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül: a magyarországi fiókok és a munkatársak számát például több mint tíz százalékkal kellett csökkentenünk 2009-ben.

Ha a Raiffeisen nem is tervez nagy mozgolódást, ön szerint lesznek átrendeződések a térség bankpiacán?

A nyugat-európai pénzügyi csoportok meghatározó szerepet játszanak a régió bankszektorában. Ha tehát az anyabankok otthoni piacain – Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban, Görögországban vagy Olaszországban – átszervezések történnek, azok nyilván átrajzolják a kelet-közép-európai viszonyokat. Mégis, úgy gondolom, hogy a legnagyobb nemzetközi szereplők elkötelezettsége a régióban erős, és ezért nem valószínű, hogy érdemben változtatnák a súlyukat. Persze kivételek mindig akadhatnak, gondoljunk csak a Hypo Alpe Adria Group államosítására. Oroszországban is el tudom képzelni, hogy néhány kisebb bank nem bírja a versenyt a krízis utáni környezetben, amikor is sokkal nagyobb annak a jelentősége, hogy megfelelő lakossági banki csatornákon keresztül ki hogyan jut kihelyezhető forrásokhoz. Az is bekövetkezhet, hogy egy-két niche játékos, aki valamilyen speciális réspiacon tevékenykedett, hirtelen rádöbben, hogy eltűnt a niche-piaca vagy többé már nem termel profitot. De hogy a térség bankszektorának a kilátásai mennyire ígéretesek, azt az is igazolja, hogy számos – korábban kevéssé aktív – szereplő is szívesen növelné a súlyát. Ebből én arra következtetek, hogy a verseny erősödni fog.

(Fekete Emese)

A Figyelő múlt heti számában megjelent összesítés szerint most az MKB Bank és a Volksbank tulajdonosai szabadulnának magyarországi érdekeltségüktől, míg az otthon nagy bajban lévő K&H Bank tulajdonosa egyelőre a magyar bank kisebségi részvénycsomagját bocsátaná áruba.

A hetilap legutóbbi számában az Erste nemzetközi vezetője megerősítette: bővíteni kívánják hazai jelenlétüket, az OTP igazi konkurenseivé válnának – de bankvásárlás nélkül. A belga KBC – a K&H Bank tulajdonosa – regionális vezetője a lapnak azt mondta: még nincs döntés a magyar bank kisebbségi részesedésének tőzsdére viteléről.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.