Üzleti tippek

A negyedik hatalmi ág szegénylegényei

admin
admin

2006. 05. 17. 00:00

Miközben a politikai közéletben az elmúlt tíz évben szakadatlan árokásás folyt, addig az egykor nagy harci zajban megalakult, különböző politikai értékrendeket és világnézeteket képviselő újságíró-szervezetek a közelmúltban már elkezdték az együttműködés irányait keresni.

Magyarországon ma körülbelül tizenkétezerre becsülhető azok száma, akik újságírói vagy szerkesztői munkakörben a médiában dolgoznak. Bár a média mint „negyedik hatalmi ág” rendkívül befolyásos, és a média lobbierejét több közelmúltbeli döntés – az áfatörvény módosítása, az ekho bevezetése – is igazolni látszik, ám ez a jelek szerint inkább a kiadók, mint az újságírók érdekérvényesítő képességének köszönhető. Az újságírók legnagyobb érdekképviseleti szerve, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) évek óta stabilan 6000 körüli taggal rendelkezik. Ha ehhez hozzávesszük az iparág egyéb kisebb, néhány száz fős szakmai szövetségeit, akkor arra következtethetünk, hogy az újságírók jó része egyik szakmai szervezetnek sem tagja. A tagok között ráadásul – elsősorban a kisebb szervezeteknél –, a szerkesztőségekhez hasonlóan, meglehetős fluktuációval is számolni kell. Mindezt egybevetve nem csodálkozhatunk azon, hogy a szervezetek saját értékelése szerint a szakma érdekérvényesítő képessége finoman szólva is elmarad az optimálistól. A szakemberek szerint egy más iparágakban jól működő minta alapján felállított sajtókamara létrehozása több problémát is megoldana.

Kis foci

„A mai magyar sajtó tulajdonviszonyai közepette az érdekérvényesítés lehetősége úgy aránylik a nyugatiakéhoz, ahogy a tulajdonosok által ott és itt kifizetett bérek nagysága” – elemzi találóan a helyzetet Szekeres István, a Magyar Sportújságírók Szövetségének (MSÚSZ) elnöke. Az analógia első pillantásra túlzónak tűnhet, ám ezt több társszervezet képviselője is feltétel nélkül megerősíti: „az igénybe vehető lehetőségekkel – nyilatkozatok kiadásával, konferenciák összehívásával, illetve lobbizással – természetesen időről időre élünk, ám az érdemi eredmények eléréséhez ennél jóval masszívabb érdekérvényesítésre lenne szükség” – fogalmaz például Bánó Attila, a Magyar Újságírók Közösségének (MÚK) idén tavasszal választott új elnöke. „Érdekképviseleti programjaink közül különösen fontos az ekhóval kapcsolatos tevékenységünk, valamint az államtitok-szabályozás érdekében végzett lobbitevékenységünk” – emeli ki Bellai László, a MÚOSZ titkárságvezetője. Bár a javaslatból a most befejeződött kormányzati ciklusban nem lett jogszabály, de a MÚOSZ egy olyan szabályozás mellett érvel, amely a nyilvánosság érdekeit tiszteletben tartja, és az állam méltányolható érdekének védelmét nem használhatja ürügyként a nyilvánosság korlátozására.

Nyitás, házon belül

Kétségtelen, hogy a megfelelő önszabályozás elébe mehetne számos olyan jogszabálynak, amely később a szakma korlátjaként jelentkezhet, ráadásul egy megfelelő kamara egy megfelelően tekintélyes és hatékony etikai bizottsággal elejét vehetné annak is, hogy a meglehetősen gyakori sajtóperek fölöslegesen terheljék – a szakmai szempontokat kisebb súllyal mérlegelő – állami igazságszolgáltatást. „Szerencsére igazán kirívó esetekről csak ritkán ejthetünk szót, ám ezek azt mutatják, hogy volna mit tenni” – mondja Bánó Attila.

Állandó pénzszűke

A magyarországi kiadók és a média profittermelő képességének függvényében meglepő lehet, hogy az újságíró-szövetségek milyen szűkös anyagi forrásokból kényszerülnek gazdálkodni. „A MÚOSZ döntően tagdíjbevételeiből gazdálkodik, de az elmúlt években több sikeres pályázatunk (NCA, NKA, IHM, MMKA) is volt” – tudjuk meg Bellai Lászlótól. Tény azonban, hogy ennek ellenére 2004-re a szervezet a csőd szélére került. A 2004-ben hozott „szükségköltségvetés” létszámleépítésre, költségcsökkentésre és mintegy 16 millió forint értékű ingatlan értékesítésére épült. Ennek, valamint a szintén 2004-ben kapott, jelentősnek mondható állami támogatásnak köszönhetően a szervezet tavaly már drasztikusabb lépések nélkül, konszolidáltan tudott gazdálkodni. A helyzet persze most sem mondható rózsásnak, hiszen az Andrássy úti székház teljes felújításra szorul, amire viszont a MÚOSZ-nak nincs forrása, így az épület kényszereladása és elhagyása nem várhat.

A kisebb szakmai szövetségek talán annyival vannak könnyebb helyzetben, hogy méretükből adódóan az anyagi természetű gondjaik sem duzzadhattak ekkora nagyságrendűre. „A szövetségünk egyrészt tagdíjból, másrészt saját bevételből él. Állami támogatást nem kap, pályázatokon morzsányi részek szerezhetők meg, bizonyos szponzori szerződések révén azonban képződik többletbevétel” – mondja el Szekeres István. A MSÚSZ évente mintegy ötmillió forintból gazdálkodhat, amelynek egyharmadát automatikusan a Szombathy István Önsegélyző Alapítvány számlájára utalják át. Az alapítvány helyi kezdeményezések, szakmai programok, illetve tanulmányutak létrehozását segíti. A MSÚSZ a fennmaradó összegből saját rendezvényeit, illetve működését fedezi. A többi társszervezetet megvizsgálva azonban úgy tűnik, hogy a sportújságírók igazi Krőzusként gazdálkodhatnak. „Bevételeink szűken fedezik egy iroda és egy minimális csapat fenntartását – részletezi Bánó Attila a MÚK helyzetét –, de az irodánkban lévő titkárnő csak hat órában dolgozik, mert teljes munkaidőben nem tudnánk foglalkoztatni”. Hasonlóan beosztónak kell lenniük a többieknek is: „Kis létszámú szövetség révén saját alkalmazottunk nincs, ingatlant nem tartunk fenn, alkalmi, önkéntes segítők végzik az aktuális feladatokat” – mondja Gebauer Szabolcs, a csaknem hétszáz tagot számláló Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének (MKÚSZ) főtitkára.

Szakmára koncentrálnak

A világnézeti eltérések mentén egykor egymással élesen szemben álló szervezetek között mára lényegesen harmonikusabbá és konstruktívabbá vált a kapcsolat. „Az eszmei és világnézeti alapok természetesen fontosak maradtak, azonban ma már senki nem ezek alapján kívánja megkülönböztetni magát” – mondja Bánó Attila. A szakember szerint a politikai pártokhoz, oldalakhoz való kötődés árt a szakmának, és az újságírószakma méltóságát is elsorvasztja. „El kell távolodnunk a poltikától, és egymással kell keresnünk a kapcsolatot” – jelzi a továbblépés irányát a MÚK elnöke. Gebauer Szabolcs szintén az együttműködés és a közös gondolkodás fontosságát emeli ki. „Az MKÚSZ jó kapcsolatot ápol a magyarországi és a külhoni újságíró-szervezetekkel egyaránt. Határainkon belül a Protestáns Újságírók Szövetségével szorosabb, de a többi szövetséggel is rendszeres az együttműködésünk. Szövetségünk médiaetikai problémákra különösen érzékeny, ezért alapító tagja vagyunk a Magyar Újságírók Etikai Együttműködési Testületének is” – fejti ki Gebauer Szabolcs.

A szakemberek egyetértenek abban, hogy az újságírással kapcsolatban felmerült problémákat fontos lenne közös, etikai és szakmai alapokra helyezni, és úgy keresni a megoldást. „A magyar újságírószakmának komoly kihívást jelent, hogy a szórakoztatóiparból vagy a kereskedelmi televíziókból valós szakmai teljesítmény nélkül sztárrá avanzsált embereket ugyanúgy újságíróként kezelik, mint az évtizedes tapasztalattal rendelkező, mégis sokkal kevésbé megbecsült szakembereket” – mondja Bánó Attila. Gebauer Szabolcs MAKÚSZ-főtitkár véleménye lényegében megegyezik a fentiekkel: „Belátható időn belül szeretnénk elérni, hogy újságírók és médiamunkát végzők közösen elfogadott szakmai és etikai trendek alapján dolgozzanak. Célunk, hogy az újságírók között minél több legyen olyan, aki jó szakmai színvonalon s egyszersmind magasra helyezett erkölcsi mérce alapján dolgozik”.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Mentőkhöz menekült az elkószált 14 éves kutya

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.