Üzleti tippek

A magyar televíziózás sürgős reformra vár

admin
admin

2006. 05. 11. 14:59

A televíziók politikai nyomással, súlyos anyagi- és identitásválsággal küzdenek – állapította meg egy nemzetközi felmérés a magyar média viszonyait elemezve.

A magyarországi televízióknak visszatérő politikai nyomással kell szembenézniük; a közszolgálati Magyar Televízió súlyos pénzügyi és identitásválsággal küzd; a kínálat sokszínűsége mind a kereskedelmi, mind a közszolgálati szektorban korlátozott; az 1996-os rádió- és televíziótörvény nem biztosítja az elektronikus média sokszínűségét és függetlenségét.

Ezek a legfontosabb megállapításai annak a jelentésnek, amelyet a Televíziózás Európában: a szabályozás, a médiapolitika és a függetlenség kérdései címmel a Nyílt Társadalom Intézet (Open Society Institute, OSI) készített a budapesti Független Médiaközponttal (FMK) együttműködésben, és amelynek magyarországi fejezetét Bajomi-Lázár Péter, a Sajtószabadság Központ munkatársa írta. A jelentés részletesen leírja a magyarországi televíziózás helyzetét, és számos olyan médiapolitikai javaslatot fogalmaz meg, amelynek célja az, hogy a televíziós kínálat jobban megfeleljen az állampolgárok igényeinek – áll az FMK által kiadott közleményben.

Bár 1989-ben formálisan is kikiáltották a sajtó szabadságát, a magyarországi műsorszolgáltatók ma is gyakran szembesülnek politikai nyomással – szögezi le a jelentés, mely így folytatódik: Az elmúlt 15 évben a politikai elitek – kisebb vagy nagyobb mértékben, de folyamatosan – befolyásolni kívánták a szerkesztőket, különösen a közszolgálati médiumok szerkesztőit önnön médiareprezentációjuk javítása érdekében.

A rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény eredeti célja az volt, hogy véget vessen a „médiaháborúnak”, vagyis a politikai eliteket megosztó konfliktusnak, amelynek tétje az volt, hogy ki ellenőrizze a médiát és milyen társadalmi értékeket jelenítsenek meg a műsorszolgáltatók. A rádiós és a televíziós szektort túlszabályozó törvény azonban ténylegesen keveset javított a médiumok helyzetén, és – különösen a mindenható Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) létrehozásával – inkább intézményesítette, mintsem megszűntette a médiumok politikai felügyeletét – állítja a szerző.

A jelentés a rádió- és televíziótörvény mielőbbi módosítását javasolja. A jelentésben megfogalmazott ajánlások magukban foglalják az ORTT politikai ellenőrzésének csökkentését, a műsorszolgáltatási engedélyek kiadását szabályozó és a politikai szempontok érvényesítését megengedő eljárás reformját, általában a tartalomszabályozás szigorának csökkentését és különösen a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének eltörlését, különös tekintettel arra, hogy ma e követelmény vélt vagy valós megsértése a szerkesztői szabadságba való politikai beavatkozás leggyakoribb indoka.

A műsorszolgáltatás mai intézményrendszere nem biztosítja a média szabadságát és sokszínűségét – szögezi le a könyvben a szerző. A magyar közönség ma országszerte három közszolgálati csatorna – a Magyar Televízió egyes és kettes csatornája és a Duna Televízió, valamint két kereskedelmi műsorszolgáltató – az RTL Klub és a TV2 – műsorát nézheti. (a jelentés elkészülte óta azonban a Duna Televízió elindította Autonómia nevű csatornáját, ezt azonban a környező országokban – politikai okok miatt inkább Duna II néven emlegetik.) Ezek mellett 38, zömmel tematikus magyar nyelvű kábelcsatorna műsorát követheti figyelemmel. A televíziócsatornák magas száma azonban nem jár együtt a kínálat azonos mértékű sokszínűségével. A televíziók túlnyomó többsége kereskedelmi műsorokat sugároz, míg a tényfeltáró riportok és a kisebbségi műsorok szinte teljes mértékben hiányoznak a kínálatukból.

A jelentés sürgeti a közszolgálati médiumok finanszírozásának reformját is. E műsorszolgáltatók – különösen a Magyar Televízió – egyre mélyülő pénzügyi válsággal néztek szembe az elmúlt évtizedben – szögezi le a szerző. 2002 nyarán a kormánytöbbség eltörölte a készülék-üzembentartási díjat, megszüntetve ezzel az intézmény függetlenségének látszatát is. A finanszírozási nehézségek megoldása érdekében a köztelevízió versenyre kelt a kereskedelmi műsorszolgáltatókkal, mindeddig azonban kevés sikerrel. Bár számos műsorában utánozza a kereskedelmi televíziók által meghonosított formátumokat, a késő esti órákra száműzve az oktatóműsorokat és a dokumentumfilmeket, a Magyar Televízió a két országos kereskedelmi csatorna megjelenése óta minden évben veszteséget termelt. A nemzeti főcsatorna, az m1 közönségrészesedése 15 százalék körüli, azaz az európai átlagnál jóval kisebb.

A jelentés végül felhívja a figyelmet arra is, hogy Magyarország nincs kész az új technológiák bevezetésére. A rádió- és televíziótörvény nem is használja a „digitalizáció” kifejezést, ami lelassítja a technológiai fejlődést és a választék bővülését. A digitális átállás felgyorsítása érdekében ugyancsak szükség van a jogszabály módosítására, fejeződik be a közlemény. (Kovács Kálmán informatikai miniszter többek között ezért is indítványozta önálló digitális tartalomszolgáltatási törvény elfogadását. Ezt az EU is előírta számunkra, de a magyar parlament a Fidesz aggályai miatt végül nem szavazta meg a törvényjavaslatot.)

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.