Sivó Imre vegyész- és gazdasági mérnöknek – a Taurus Gumiipari Vállalatnál eltöltött évtized után – a második munkahelye a Zwack Unicum Rt. Az igencsak különböző két társaságban talán csak Sivó személye jelent némi hasonlóságot, és az a feladat, hogy lepusztult cégből kellett létrehozni európai szintű vállalatot.
“Nem vagyok az a fajta menedzser, aki profiltól függetlenül minden vállalatot elvezet – vallja a vezérigazgató -, az állás elvállalásakor az volt a döntő, hogy vonzó-e a feladat, képes vagyok-e kezdeni valamit a társasággal, hiszen egy régi típusú szocialista vállalatot kellett újjá, korszerűvé alakítani. Sokat számított, hogy a terméket legalábbis tiszteltem.”
A kortársak szerint bizony kellett fantázia, hogy a végtelenül lestrapált, kopott munkaerkölcsű állami vállalatban bárki is meglássa a jövőt. Maga Sivó Imre is bevallottan elbizonytalanodott kezdetben, hogy képes lesz-e megbirkózni a feladattal. “Az első hat hónapban nem adtam 50 százaléknál több esélyt a sikernek. Ilyen rossz állapotú céget korábban nem ismertem, pedig a Taurus sem volt piskóta a nyolcvanas évek elején” – emlékszik vissza a vezérigazgató. A tőzsdei bevezetés volt a fordulópont. Igaz, közvetlenül azután jött a Bokros-csomag, amely szintén megviselte az időközben teljesen átformált menedzsment idegeit.
Fokozza a cégvezetési nehézségeket, hogy az igazgatóság elnöke markáns, közéleti személy. Az ilyen tulajdonos “főnök” pedig nem a menedzserek álma. Zwack Péter mellett vezérigazgatónak lenni a nyilvánosságban hendikepet jelent. Ennek ellenére sikerült hatékonyan megosztani a feladatokat, meghatározni az arculatot.
“A Zwack Unicum Rt., ápolva a hagyományokat, ma is családi vállalkozásként dolgozik, az ereje a belső emberi kapcsolatokban, a munkatársaiban van” – vélekedik a vezérigazgató. Ez az az erő, amelynek hatására a tőzsdén is mindig értékén kezelik a cég papírját az igazi befektetők.
