Az elmúlt csaknem két év makrogazdasági folyamataival kapcsolatos elégedettségének adott hangot múlt heti sajtótájékoztatóján Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke. A változások egyik fő kárvallottja ugyan éppen a jegybank, ám veszteségét az állam mint kizárólagos tulajdonos állja.
Az államháztartás hiánya a jegybankelnök szerint az idén nem haladja majd meg a bruttó hazai termék (GDP) 4 százalékát. A központi költségvetés elsődleges – kamatfizetések és privatizációs bevételek nélküli – egyenlege 1996-ban eléri azt a többletszintet, amelyet jövőre már nem szükséges feljebb srófolni. Viszonylag kedvezőnek tűnik a fizetési mérleg alakulása is, lévén, hogy a hiány az év végére vélhetően nem haladja majd meg az 1,6-1,7 milliárd dollárt, a működőtőke-beáramlás ugyanakkor minden bizonnyal kétmilliárd dollár feletti értéket ér el. Mindez a nettó külső államadósság további csökkenésére ad lehetőséget, ami a jegybank számára ugyan örömteli, de – a jegybanki eredménnyel való sajátos együttmozgása miatt – banküzemtani szempontból az MNB-nek veszteséget okoz (lásd grafikonunkat).
A jegybank számára a legtöbb fejtörést a működőtőke-beáramlásból – pontosabban az azzal együtt járó deviza-forint konverzióból – adódó többlet-forintkínálat semlegesítése okozza. Ez a sterilizációnak nevezett művelet alapvetően a jegybank birtokában lévő államkötvények piacra dobását jelenti. Az MNB ezzel elesik az infláció várható értékét meghaladó pozitív reálkamattól, amiért csak részben kárpótolja a devizahitelek törlesztésével elérhető kamatmegtakarítás, mivel ezek kamatterhe kisebb a kockázatosabbnak minősülő magyar állampapírok kamatainál. Így az MNB minden 1 milliárd dollár átváltásával keletkező 150 milliárd forint sterilizálásával 20-30 milliárd forintnyi veszteséget kénytelen elszenvedni. Surányi György ennek tulajdonítja a jegybank veszteségét (az elnök szerint azonban az MNB kereskedelmi banki, illetve devizapiaci tevékenysége az idén jelentős pozitív szaldóval zár).
A veszteséget a költségvetés állja, ami azonban Surányi szerint – az azzal egyenértékű megtakarításnövekménynek köszönhetően – nem változtat érdemben az államháztartás pozícióján. A költségvetés és a jegybank kapcsolatának piac- és eurokonformmá tétele érdekében ugyanakkor egy PM-MNB egyezség alapján a jövő év elején befejeződik az úgynevezett nullás adósságállomány kamatozó hitelre való konvertálása. Ez annyit jelent, hogy – ha az Országgyűlés is megszavazza – a jegybanktörvénynek a jövő évi költségvetés elfogadásával párhuzamos módosításával devizaalapú tartozássá minősül át a magyar fizetőeszköz elmúlt évtizedek alatti értékvesztéséből adódó, ma már kétezer milliárd forint körüli hitelállomány. Ennek eredményeképpen gyakorlatilag megszűnne a költségvetés közvetlen jegybanki finanszírozása, egyszersmind a jelenleginél tisztábban elkülönülnének a pénzügypolitika fiskális és monetáris funkciói.
