Egy egyszerű bokafájással indult, majd pár hónap múlva az akkor ötéves Boldi már nem tudott lábra állni. „Már az elején éreztem, hogy valami itt nagyon nincs rendben, mégis több hónap telt el negatív leletekkel, amíg eljutottunk a diagnózisig. És akkor már ott volt a papíron: leukémia” – emlékszik vissza Klári, Boldi édesanyja.
A család hirtelen túlélő üzemmódba kapcsolt: jöttek a kezelések, az ingázás Sopron és Budapest között, a mindennapos logisztika. Napról napra, óráról órára láttak csak előre.
A testet-lelket megterhelő hónapok nem múltak el nyom nélkül. András, az apuka még Boldi aktív kezelése alatt tüdőembóliát kapott. Később az elnyomott feszültség jelei a család többi tagjánál is előjöttek: a kilenc éves Bogi elkezdett tikkelni, a kicsi Bíborka visszalépett a szobatisztaságban, Klári pedig poszttraumás tünetekkel, magas vérnyomással küzd a mai napig.
Klárit egészségügyi dolgozóként is meglepték ezek a szomatikus tünetek. Nagyon fontosnak tartja, hogy minél több szülő tudjon erről, hogy ne legyen tabu. „Hogy még ez is benne van a pakliban, amikor véget ér a baj, amikor csak a családoddal törődsz, akkor te robbansz le, mert addig bírtad a stresszt”.
Ebben a törékeny időszakban javasolták a szülőknek az ápolónők, hogy menjenek el a Bátor Táborba. Klári először bizonytalan volt, félt, hogy túl korai lesz, mivel csak nemrég értek véget Boldi kezelései, de a tábor egészségügyi stábja és minikórháza biztonságot adott és végül belevágtak a kalandba, amit kicsit sem bántak meg.
A hatvani táborhelyen a gyerekeket rögtön beszippantotta a varázslatos légkör, a magát introvertáltnak valló András is saját meglepetésére nagyon gyorsan feloldódott. Klári pedig itt szembesült azzal, hogy milyen régóta tartja magát: „ennyi idő után olyan támogató csapatot kaptunk, akikre teljes szívvel rájuk tudtam bízni a gyerekeket. Ez nagyon megható volt, három napig a sírás és a nevetés kerülgetett folyamatosan.”
A Bátor Tábor hatása mai napig érzékelhető a mindennapjaikban: jobban figyelnek egymásra, önfeledtebben játszanak, esti beszélgetéseket tartanak, ahol megosztják egymással az érzéseiket, hallgatják a tábordalt. „Jó lett volna, ha nem kerülünk olyan helyzetbe, hogy megismerjük ezt a tábort, de milyen jó dolog, hogy ilyen van, elérhető, lehet általa és benne gyógyulni. Itt a beteg gyerekek úgy viselkedhetnek, mint az igazi gyerekek.” A táborban szerzett élmények megerősítették a családot abban, hogy „az ember sosincs egyedül, és távolról sem olyan ijesztő a dolog, mint ahogy gondoljuk.”
A daganatos és más súlyos betegséggel diagnosztizált gyerekeknek sok nehézséggel kell megküzdeniük. Hónapokat töltenek a kórházban családjuktól és barátaiktól elszigetelve. A Bátor Tábor ingyenes programjain azonban erőt kapnak a gyógyuláshoz, önbizalmat az élethez. Már évente több mint 4000 beteg gyereknek és családtagnak nyújtanak sorsfordító élményeket. Rád is szükség van, hogy folytathassák munkájukat, és minél több súlyosan beteg gyerek élhessen át gyógyító élményeket! Bővebben itt olvashatsz az 1%-os felajánlás módjáról.
