Péter székfoglalásának ünnepét tartjuk ma, február 22-én, ami két részletében is érdekes: egyrészt a hagyomány őrizte történet, másrészt a magyar nép ajkán keletkezett félreértésnek. Az elsőhöz mi is lehetne hitelesebb forrás, mint a korai szentek legendáját összegyűjtő Legenda Aurea a XIII. századi domonkos teológia professzor Jacobus de Voragine tollából.
Szent Péterről van szó és igen, arról a Szent Péterről, akire Jézus mint kősziklára alapozta az egyházat. Arról a Péterről, aki a létező mindhárom székben ült, úgy mint a királyi, a papi és a tanítómesteri székben:
Szent Péter ült a királyi székben, mivel minden király közt első volt; a papi székben, mivel minden hívő pásztora volt; és a tanítómesteri székben, mivel minden keresztény doktora volt.
A mai ünnep viszont arról szól, amikor a hagyomány szerint e napon elfoglalta Antiochia püspöki székét. Voragine mester szerint – legalábbis ahogy írja “úgy tűnik” -, ezen ünnep bevezetésének négy oka volt, aztán a végén mégis ötöt sorol fel. Mi most csak kettőt.
Feltámasztotta a 14 éve halott fiút
Mikor Péter Antiochia gazdag, pezsgő városában hirdette az igét, a város elöljárója, Theophilus számon kérte, miért okoz felfordulást az emberek között. Péter prédikációval felelt, amire a római állam megbízottja nem volt vevő: bilincsbe verette és börtönbe vetette a férfit, étlen-szomjan tartotta. Hamarosan teljesen legyengült, minden erejét összeszedve az ég felé tekintett:
– Jézus Krisztus, nyomorultaknak segítője, segíts meg engem, mert elhágy erőm a szorongattatásban.
– Az Úr így válaszolt neki: Péter, azt hiszed, elhagytalak téged? Kétségbe vonod jóságomat, hogy nem átallasz ilyet mondani! Közel van, aki nyomorúságodban megsegít.
Rövidesen meg is jelent a városban Pál, titokban meglátogatta Pétert, aki ekkorra már a végét járta. Még egy falat ételt is úgy kellett belekényszeríteni. Pál ezután felkereste Theophilust, hogy Péter érdekében szóljon, azzal érvelt, hogy még a hasznára is válhat, hisz azt beszélik róla, betegeket gyógyít, holtakat támaszt fel.
Szó szót követett, végül az elöljáró kegyesnek mutatkozott: ha 14 éve halott fiát Péter feltámasztja, szabadon távozhat.
Pál belement, majd amikor közölte a rabbal, mit ígért a nevében, az csak ennyit mondott:
Nagy dolgot ígértél, Pál, de mindez semmiség az Úr erejével.
És láss csodát, a sírt felnyitották, Péter elmélyülten imádkozott, a fiú pedig feltámadt. A jámbor hittudós e helyen némi kétkedésének ad hangot, miszerint a történet nem mindenben tűnik hihetőnek:
- Pál merő emberi ravaszsággal nem hazudhatta, hogy [Péter] ilyen mesterségekhez ért,
- Az ifjú ítélete [mennyei ítélete] nem maradhatott tizennégy évig függőben
– írja Jacobus de Voragine, amiből az is kiderül, a XIII. század derekán egészen más számított hihetetlennek, mint ma.
A magasba emelték
A lényeg viszont, hogy a csoda hatására Theophilus és Antiochia egész lakossága megtért, hatalmas templomot építettek, közepére magas széket helyeztek:
… magasba emelték Pétert, hogy mindenki lássa és hallja őt. Hét évig ült ebben a székben, majd később Rómába menve huszonöt évig ült a római püspöki székben. Az előbbi megtiszteltetést ünnepli meg az Egyház, mivel elöljárói akkoriban kezdtek – hely, hatalom és név tekintetében – kiemelkedni.
Ígértünk még egy okot:
Másodszor tisztsége miatt: Ő kapta ugyanis az egész Egyház fölötti elöljáróság tisztségét, s ennél fogva, ahogyan Péter feje és elöljárója volt az egész Egyháznak, amely három földrészre terjedt ki, Ázsiára, Afrikára és Európára, úgy az Egyház háromszor ünnepli őt egy évben.
A magyarokat nem “verte át” Szent Péter és az “ű székössége”
A keresztény világ egységesen ünnepelte Szent Péter székfoglalása, ám a magyar népi hagyományban szerencsétlen napnak számított: üszögös Szent Péternek nevezték. Az üszög vagy üszök egyaránt jelentette a veszélyes sebfertőzést, a gabonát végzetesen károsító gombafertőzést valamint gyümölcsfákon a kései fagy okozta sérüléseket.
Nem nehéz belátni, Üszögös Szent Péter semmi jót nem ígért. Ennek szellemében a szegediak február 22-én nem nyúltak lisztbe, mert üszögös lesz majd a búza, libát, tyúkot nem ültettek, mert üszögös lesz a tojás, nem kel ki. A Bánátban a kemencét sem fűtötték fel, hamuhoz nem értek – írja Bálint Sándor az Ünnepi kalendáriumban.
Csefkó Gyula nyelvész fejtette meg, miért lett a korai egyház eme nagy jelentőségű eseménye ilyen borús nap a Kárpát-medencében. Tudós férfiúk legjobb tudásuk szerint lefordították a hivatalos egyházi kifejezést a nép nyelvére: Szent Pétörnek ű székössége. A magyarok tanulgatták, ízlelgették a tudományt, majd a maguk feje után értelmezték is: Üszögös Szent Péter.
(Kiemelt kép: Fortepan)
