Élet-Stílus

Mansfeld, a XX. század betyárja

admin
admin

2009. 03. 21. 07:37

Az ´56-os forradalom leverése után öt gyerek, öt „rózsadombi betyár” nem tudta elfogadni az új rendszert: egy belevaló, kemény kölyök, Mansfeld Péter bolondját járatta a rendőrökkel, "arcul köpte" a kádári elnyomást. Tizennyolc évesen felakasztották. Mansfeld ma joggal példakép, de nem mint ifjú forradalmár – Eörsi László történész értelmezi az FN.hu-nak a Mansfeld-vitát.

Az alig 18 éves Mansfeld Péter kivégzése máig tartó vitotta történészek között. Egy részük, és a közvélemény többsége szerint az alig 18 éves fiút forradalmi cselekményekért ítélték halálra, majd megvárva, míg betölti a 18. életévét, 1959. március 21-én kivégezték.

Mások szerint a súlyos ítéletet nem lehet kizárólag 1956-os szerepével, majd azt követő gyermekes elképzeléseivel magyarázni. A FigyelőNetnek nyilatkozó Eörsi László történész úgy véli, Mansfeld Péter kivégzése a kommunista diktatúra durva és indokolatlan túlkapása, de szó sincs arról, hogy a hatalom a büntetéssel “megvárta volna” a gyermekforradalmár nagykorúságát.

Jóeszű, vagány srác

Az 1956 októberében 15 éves Mansfeld egy volt a pesti srácok közül, akik csatlakoztak a forradalomhoz. A Széna téri Szabó „bácsi” csapatához tartozott: autóval járta a várost – bár jogosítványa már életkorából adódóan sem lehetett –, híreket vitt, gyógyszert és fegyvert szállított.

Ellentmondó források vannak arról, hogy meddig maradt a forradalmárok között, de csaknem biztos, hogy november 4-től már nem vett részt a harcokban, hanem barátaival fegyvereket gyűjtött és szállított különböző rejtekhelyekre a harc későbbi újraindításában reménykedve. November 7-én például Piros László exbelügyminiszter házába surrantak be, de kifelé menet rendőrjárőrbe futottak: a fiúktól elvették a zsákmányolt fegyvereket és útjukra engedték őket.

Eörsi László


Eörsi László történész, az 1956-os Intézet munkatársa. Fő kutatási
területe a budapesti felkelés története, a tárgykörben számos
tanulmánya, több kötete jelent meg.

Mansfeld egyébként átlagos termetű, sportos testalkatú srác volt, rendkívül jó műszaki érzékkel. A hátsó udvarban nyulat tenyésztett, cselgáncsozott, focizott, szívesen olvasott és rádiók, autók bütykölésével töltötte az idejét. Jó képességei voltak, de tanulni nem szeretett, ezért lehetett, hogy míg egyes tárgyakból bukdácsolt, másból tanulmányi versenyen indult.

Egyszóval egy jó eszű, vagány, eleven kölyökről van szó – summázza a történész. Jelleméből és az autók iránti szeretetéből adódóan apró köztörvényes bűntényekkel telt az 1957-es éve: barátaival szerszámokat, autókat loptak, amelyekkel addig furikáztak a városban, míg ki nem fogyott a benzin.

A börtönben gyűlölte meg a rendszert

Szórakozásuk akkor ért véget, amikor egy lopott autóval a Tímár utcában fának ütköztek, a társaságot pedig elfogták. Mansfeld egy év felfüggesztettet kapott, a tárgyaláson semmiféle politikai szál, ´56-os múlt nem került elő – hangsúlyozza Eörsi. A vizsgálati fogság azonban mély nyomokat hagyott a 16 éves fiúban. A börtönben szembesült a forradalmat követő megtorlással, megtudta, hogy a bálványozott Szabó bácsit kivégezték, hogy sógorát, Virág Jánost lecsukták, hogy egykori társai foglyok vagy üldözöttek.

Masszív gyűlölet alakult ki benne a Kádár-kormánnyal szemben, elhatározta, hogy „gengszter lesz”. Összebarátkozott a három évvel idősebb Blaski Józseffel, akivel 1958 elején betyárbandát alapítottak. Csatlakozott hozzájuk a hasonló korú Bóna Rezső, akivel Mansfeld a Széna téri csoportban is találkozott, és a nála is fiatalabb Furka László és Egei Attila. A „betyárbanda” működése mindössze három napig tartott.

Mansfeld korábban tökéletesen kiismerte az akkor még erdős, rétekkel tarkított Rózsadombot, többször itt is éjszakázott, ezért szorgalmazta, hogy a társaság itt alakítsa ki főhadiszállását. A többiek azonban nem osztoztak Mansfeld „betyárromantikájában”, inkább otthon, ágyban akartak aludni – leszavazták.

Elraboltak egy rendőrt

Szabó bácsi síremléke a 301-es parcellában (wikipedia.hu)

Szabó bácsi síremléke a 301-es parcellában (wikipedia.hu)

A banda elsődleges célja a bankrablás volt, amihez fegyverek, elsősorban pisztolyok kellettek. A két „forradalmár”, Mansfeld és Bóna részéről felmerült, hogy szórólapozzanak, és egyéb eszközökkel is törekedjenek az újabb forradalom kirobbantására. Blaski azonban, a társaság „korelnöke” elsősorban disszidálni akart, nem sokat foglalkozott politikával.

A „forradalmi cselekményekből” így végül nem lett semmi. Folytatták az autólopásokat, ténykedésüknek az olimpiai bajnok vívó, Kárpáti Rudolf autója is áldozatul esett. Filmbe illő jelenet volt, amikor a Marx téren rendőrök akarták őket leállítani egy lopott kocsival, társai már a pisztolyt is készenlétbe helyezték, de Mansfeld nem állt meg, piros lámpákon áthajtva lerázta az egyenruhásokat – jegyzi meg Eörsi László.

A későbbi ítélet alapjául szolgáló két fő vádpont is ezekben a napokban történt. Először fegyverszerzés céljából elrabolták az Árvácska utcai osztrák nagykövetség előtt posztoló rendőrt: lefegyverezték, betuszkolták egy autóba, majd messzebb kidobták. Az áldozat Vekerdi Elek vallomásából kiderül, hogy nem bántak vele csúnyán, gyerekes szájhősködéssel fenyegették, de komolyan nem bántották.

Ki kell emelni, hogy később Vekerdi tisztességes vallomást tett, nem volt célja, hogy „kitöresse a srácok nyakát” – fogalmaz a történész. Az emberrablás után a karhatalom már beazonosította a banda tagjait, a fiúkat városszerte keresték.

A periratok tanúsága szerint Mansfeld ötlete volt a másik „nagy dobás”, amiből a második komoly vádpont született. A történet igencsak kusza: Mansfeld még a vizsgálati fogságban ismert meg egy férfit, akinek forradalmi szerepét felesége buktatta le. Elhatározta, bosszút áll, és társaival el is mentek a nőhöz, hogy megöljék, s az is felmerült, hogy ha csinos, megerőszakolják. Tervük nem sikerült. Hogy azért-e, mert az asszony nem volt otthon, vagy azóta már szabadult férje nyitott ajtót, nem lényeges.

Ami fontos, hogy a későbbi ítéletben az emberrablás mellett komoly súllyal szerepelt ez a nehezen bizonyítható gyilkossági szándék is. A társaságot végül egy napon belül fogták el: Mansfeldet és Bónát egy parkban, Blaskit szökés közben, a két „kicsit” pedig otthon.

—-A börtönben kezdődött Mansfeld hőstörténete—-

A börtönben kezdődött Mansfeld igazi hőstörténete: bátran, lankadatlan erővel küzdött a kiszabadulásért, a kihallgatások és a per alatt egyszer sem alázkodott meg, froclizta, kifigurázta a bíróságot, forradalmi tetteivel dicsekedett – mondja Eörsi László. Az első naptól – amikor szöggel lyukat fúrt a falba, hogy Blaskival beszélhessen – mindent megtett a szökés érdekében, nem tudta, nem tudhatta, hogy zárkatársa besúgó. Kifeszített egy vasrudat az ágyából – amit utána még ketté is tört –, hogy leüsse vele az őrt.

A vasrúd miatt zárkatársát is felelősségre vonhatták volna, de Mansfeld megóvta ettől: tudta nélkül, a legnagyobb titokban törte, szerezte meg a „fegyvert” – vallotta. Sötétzárkába dugták, ahonnét kijövet a vamzer zárkatársának ezt semmiségnek minősítette. Később bizalmasan vallotta be: rettenetesen érezte magát a “lyukban”. Mindezek ellenére nem került elő arra vonatkozó adat, hogy a börtönben bántották volna.

Mivel Mansfeld egyetlen célja a szökés volt, elrejtett fegyverek felfedése ürügyén igyekezett mind több helyszíni szemlére kivitetni magát. Több olyan helyre is „kibolondította” a rendőröket, ahol bár tudta jól, hogy fegyver nincs, a terep azonban alkalmas volt a menekülésre. Egyszer aztán, a Rózsadombon sikerült is, ami ismét akciófilmbe illő jelenet volt.

Ifjú forradalmár a Corvin közben (wikipedia.hu)

Ifjú forradalmár a Corvin közben (wikipedia.hu)

Hajtóvadászat Rózsadombon

Egy óvatlan pillanatban kiszabadította összeszíjazott kezét, majd mintegy négy méter magasról leugrott. Ám valaki még utána nyúlt, amiért olyan szerencsétlenül ért földet, hogy eltörte a kezét. Kerítéseken, kerteken keresztül rohant, miközben a rendőrök pisztolylövésekkel próbálták megállítani. Átfutott saját kertjükön is, éppen teregető édesanyja még kétségbeesetten kiáltott utána – részletezi Eörsi László. Az utcán belefutott egy posztoló rendőrbe, akinek azt mondta: a haverok fenyegetésére kiugrott egy első emeleti ablakból, most orvoshoz siet – a járőr elengedte.

A kórházban azonban elfogták. Az volt a terve, hogy az olasz követség elől elköt egy autót, és Sásdon vagy Sárbogárdon megkeresi apja szüleit. Szülei egyébként már jóval korábban elváltak. A tárgyaláson, mint már szó volt róla, bátran viselkedett, a forradalmat éltette, még az utolsó szó jogán is társait védte. Mátsik György ügyész valóban vérgőzös beszéde után azonban Mansfeld érezhetően megrettent, megérezte, hogy itt nem babra megy a játék.

A tárgyaláson előkerült ´56-os múltja, de a fő vádpontot a rendőr elrablása és a gyilkossági „szándék” adta, életfogytiglani börtönre ítélték. Másodfokon – pedig itt már Mansfeld nem volt arrogáns, igyekezett együttműködni a bírósággal – a Vágó Tibor elnökletével összeült testület 1959. március 19-én másodrendű vádlottként halálra ítélte. Március 21-én, a Tanácsköztársaság kerek évfordulóján Mansfeld Pétert felakasztották.

Már korábban felakaszthatták volna

Mansfeld Péter nyughelye (wikipedia.hu)

Mansfeld Péter nyughelye (wikipedia.hu)

Blaski, az elsőrendű vádlott életfogytiglani, a többiek 3-10 éves börtönbüntetést kaptak. Ha igazuk van azoknak, akik szerint Mansfeldre ´56-os szerepe miatt mondták ki a halált, akkor 1957-ben miért úszta meg egy felfüggesztettel, és miért kímélték meg a forradalom alatt nemzetőrként szolgáló Blaski vagy az ugyancsak gyermekforradalmár Bóna életét – kérdezi Eörsi László.

Vagy még inkább: a hasonló korú és hasonlóan Széna téri Benke Miklós és társai sokszorosan súlyosabb „ellenforradalmi” tevékenységekért miért kaptak „csak” 5–6 évet? Az sem állja meg a helyét, hogy kivárták nagykorúságát, mert a törvények szerint már 16 éves kortól kiszabhatták volna a halálbüntetést. Ha ilyen súlyú forradalmi cselekményért kötél járt volna, az ’56 utáni megtorlás 50-100-szor több áldozatot követelt volna, mint amennyi valójában volt – sorolja a történész.

Megölték, mert féltek tőle

Eörsi László szerint teljesen bizonyos, hogy Mansfeld nem a forradalmárokat sújtó megtorlás áldozata. A megtorló hatóságok inkább úgy érezték, Mansfeldet nem tudják átnevelni, egész életében a rendszer konok ellensége lesz, akit jobb minél hamarabb eltenni az útból. Azért bántak vele ilyen szigorúan, azért ítélték halálra, mert nem tudtak mit kezdeni a fiú vadságával, a Kádár-kormány iránt érzett gyűlöletével.

Ez a magyarázat semmivel nem demokratikusabb és nem védhetőbb, mint egy gyermekforradalmár kivégzése, de az okokat nem szabad összemosni, a mítoszteremtés nem lehet erősebb a tényeknél – emeli ki. A kommunista elnyomás elleni bátor helytállásával Mansfeld Péter így is teljes joggal kiérdemelte az utókor tiszteletét – fogalmaz Eörsi László, és hozzáteszi: ő maga nagy tisztelője a talpraesett, vagány srácnak.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Németh Sándor: Előfordult, hogy a szocialisták zsaroltak

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.