Bodor Ádám Kossuth- és József Attila-díjas író Kolozsvárott született református családban. Apja, Bodor Bertalan banki tisztviselő volt, akit 1944-ben a Pesti Takarékpénztár és Hitelbank igazgatójává neveztek ki, ekkor családjával Budapestre költözött, ám egy év múlva visszatértek Kolozsvárra. 1950-ben a Márton Áron katolikus püspök elleni perben Bodor Bertalant is bíróság elé állították, s koholt vádak alapján öt év börtönre ítélték. Ádám a kolozsvári Református Kollégium növendéke volt, de 1952-ben, 16 éves korában államellenes szervezkedés és röpcédulák terjesztése vádjával elítélték, s a szamosújvári politikai börtönben tartották fogva két évig. Szabadulása után egy évig gyári munkásként dolgozott, 1955-től 1960-ig a Kolozsvári Református Teológia hallgatója volt. A diploma megszerzése után nem vállalt lelkészi szolgálatot, a kolozsvári egyházkerületi levéltárban helyezkedett el, s 1964-től négy éven keresztül egy fordító-másoló irodában dolgozott Kolozsvárott.
Első novellája 1965-ben jelent meg az Utunk című lapban, majd négy évvel később első novelláskötetét is kiadták A tanú címmel. A kötet megjelenésétől Bodor szabadfoglalkozású író, 1982-ben települt át Magyarországra, s 1984-től 1988-ig a Magvető Könyvkiadó lektora, majd szerkesztője, 1998-tól egy éven át a berlini DAAD Művészi Program ösztöndíjasa volt.
Novellistaként indult, s Erdélyben az egyik legtehetségesebb fiatal magyar íróként tartották számon. Egymás után jelentek meg novelláskötetei, 1974-ben a Plusz-mínusz egy nap, amelyből Fábri Zoltán készített filmet, 1978-ban a Megérkezés északra, 1980-ban a Milyen is egy hágó?, 1981-ben A Zangezur hegység. Már Magyarországon publikálta Az Eufrátesz Babilonnál című novelláskötetet, de a honi ismertségre és elismertségre 1991-ig várnia kellett, ekkor nyerte meg a Holmi című folyóirat novellapályázatát az 1992-ben megjelenő Sinistra körzet című regényének egyik történetével. A Sinistra körzet, ez a sajátos irodalmi műfajú, regényszerű novellaciklus nagy sikert aratott nemcsak hazánkban, de külföldön is, tucatnyi nyelvre lefordították.
E regénytől kezdve Bodor Ádámot a magyar próza élvonalában tartják számon, kötetei közül nem egy már a sokadik kiadásnál tart. A Sinistra évében adták ki a Vissza a fülesbagolyhoz című elbeszéléskötetét, amelynek bővített kiadása 1997-ben és 2003-ban is megjelent. 1999-ben újabb regénnyel jelentkezett, a Parti Nagy Lajos szavaival “szép, száraz, szenvedélyesen és takarékosan reménytelen” mű, Az érsek látogatásával. 2001-ben látott napvilágot A börtön szaga című interjúkötet, amelyben a szintén kolozsvári Balla Zsófia kérdezte az írót életéről, a börtönben töltött időszakról, a 60-as, 70-es évek kolozsvári irodalmi, szellemi és politikai mindennapokról.
Bodor sajátos atmoszférájú írásai, ahogy Görömbei András megfogalmazta, “a kelet-európai abszurd vagy abszurdoid próza irányzatához sorolhatók.” Tárgyilagos, távolságtartó környezetleírás, szűkszavú dialógusok, néhány életmozzanatra redukált cselekvéssorok, a rejtély, a titokzatosság atmoszférája, s nagyon finom humor jellemzik műveit, amelyekből több filmfeldolgozás is készült. Ezek közül is kiemelkedik A részleg; Gothár Péter 1994-es rendezése a következő évben a Magyar Filmszemlén elnyerte a fődíjat, a legjobb rendezés díját és a külföldi kritikusok díját is, 1996-ban pedig a Magyar Filmkritikusok díját nagydíjként, operatőri díjként, a legjobb női alakítás díjaként és a legjobb férfi epizódalakítás díjaként is.
Az író pályája során több rangos elismerést is kapott, köztük 1970-ben és 1975-ben a Román Írószövetség prózadíját, 1985-ben, 1989-ben és 2002-ben az Év Könyve-, 1986-ban József Attila-, 1992-ben Krúdy Gyula-, 1996-ban Márai Sándor-, 2002-ben Magyar Irodalmi Díjat. 2003 márciusában vehette át a Kossuth-díjat, az indoklás szerint “a közép-kelet-európai történelem meghatározó léthelyzeteit modelláló, egyetemes érvényű zárt szisztémák irodalmi megjelenítéséért, ember és természet kiszolgáltatottságának nagyerejű ábrázolásáért.”
