Belföld

Nem alternatív X-faktort akarunk

Abcúg
Abcúg

2018. 08. 14. 15:17

Megszállott önkéntesek és egy újító szellemű általános iskolai tanár karolták fel Ózdon azokat a hátrányos helyzetű roma gyerekeket, akik egy valamiben biztosan bárkivel felveszik a versenyt: a zenélésben. Így született meg egy éve a Várkonyi Csibészek nevű együttes. Azóta többször léptek fel nyári fesztiválokon, és zenéltek együtt a Budapest Bárral is. A zenekar mégis többről szól, mint a koncertezés: a közös zenélés révén a gyerekek megtanulhatják, mit jelent a felelősségvállalás és a másokra való figyelés. Velük tartottunk útjukon az Ördögkatlan Fesztiválra, és végigkísértük, hogyan készülnek a fellépésre. Az Abcúg cikke, Mizsur András írása.

A kis piros vonat alig hagyta el Ózd-alsó állomást, máris előkerülnek a hangszerek, a kanna és a gitár. Patrik pörgette a húros hangszert, Topen adta hozzá az ütemet. Legújabb dalukat próbálgatták, amit nemrég írtak. A kalauzt sem zavarta a zenélés, legalább kicsit feldobták a monoton vonatutat. A tizenéves roma srácok az ózdi Várkonyi Csibészek nevű zenekar tagjai, a nagyharsányi Ördögkatlan Fesztiválra tartottak, ahol fellépésük volt. Az együttes egy éve alakult, a Sajóvárkonyi Általános Iskola magyar-angol szakos tanára, Berkeszi Dávid bíztatta az oda járó hátrányos helyzetű gyerekeket, hogy kezdjenek el komolyabban foglalkozni a zenéléssel.

Brendonéknál, az indulás előtti percekben. ‘Olyan basszust nyomok, hogy tátva marad a szájuk! – bizonygatta a fiú már a koncert helyszínén. Fotó: Végh László

Parno Graszt és Eminem

A tagokat Topen toborozta, miután előző zenekara, a Kukorica Együttes felbomlott.  Felkutatta a környéket, hogy kivel tudna együtt zenélni. Dominikről  azt hallotta, hogy nagyon jól énekel, ezért fogta magát, és mivel nem volt pénze buszjegyre, átgyalogolt a tíz kilométerre lévő Sajónémetibe, ahol Dominik lakott. Az állandó tagok közül Dominik, Patrik, Brendon és Topen utazott le a fesztiválra. Alex és Patrik bekerültek a Snétberger Zenei Tehetség Központ programjába, ezért nem tartottak velük. Oszi és Levi, két szendrőládi fiú helyettesítette őket.

Az együttes egy éve alakult, több nyári fesztiválon léptek már fel, zenéltek együtt a Budapest Bárral is. Fotó: Végh László.

Zene, zene, zene. Kisgyerekkorom óta ebben élek, a családomban mindenki zenél

– magyarázza Topen. Az együttesben ő dobol, emellett gitározik, beatboxol, rappel és énekel. Imádja Eminemet és 50 centet, mégis a klasszikus cigányzene áll hozzá legközelebb: a Parno Graszt az egyik kedvence.

Berkeszi Dávid mindig is romákkal akart foglalkozni. Elmesélte, hogy édesanyja is ugyanebben az iskolában tanít, ami nagy szerepet játszott abban, hogy korán megismerte a romák problémáit. A zenéléssel a főiskolán ismerkedett meg, egyik tanára mutatta meg, hogyan lehet a hangok bevonásával tanítani. A módszert azóta is használja mindennapi munkájában: alsós osztályokban így tanította a gyerekeknek az irányokat, irodalomórán pedig együtt rappelték a János vitézt. Ez nagyban megkönnyíti a tanulást, hiszen azonnal élménnyel válik a szavalás révén: az elrappelt versszakokra a mai napig emlékeznek. “Meg tudjuk mutatni a gyerekeknek, hogy a zene segítségével nemcsak jobban tanulhatnak, de jól is fogják érezni magukat közben.”

A gyerekek tanára, Berkeszi Dávid mindig is romákkal akart foglalkozni. Azt mondja: a Várkonyi Csibészek többről szól, mint a koncertezés. Fotó: Végh László

Később a Common Vibe önkéntesei is becsatlakoztak a Várkonyi Csibészekbe. A hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó egyesülettel egy zenei workshopon találkoztak Dávidék. A Common Vibe alapítói, Miklósi Ákos és Lima Victor közel egy évig tervezgették, hogy valamit kezdenének a zenéléssel. Nem volt kiforrott tervük, csak azt tudták, hogy gyerekekkel akarnak foglalkozni és hogy ehhez a zene lesz a kulcs.

Az Ördögkatlan Fesztivál plakátját dedikálják Dominikék. Az együttes csak egy platform, ahol a gyerekek megtanulhatnak figyelni egymásra, vallja a Common Vibe csapata. Fotó: Végh László

Ákos több évig élt Angliában, kint ismerkedett meg a cigány zenével. Megfogta a cigányélet romantikája, mesélte. Úgy jött haza, hogy tudta: önkéntesként akar dolgozni. „Szerelem volt első látásra” – emlékezett vissza az első órájára, amit önkéntesként tartott Ózdon. Victor eredetileg képzőművész, de vonzotta a tanítás és a társadalmi felelősségvállalás, így került be a Common Vibe csapatába.

Az egyik sátornál fiatalok zenéltek, de mire kettő pislantottak, már az egész csapat a dobokat és a gitárokat próbálgatta. Fotó: Végh László

Ákosék megkeresték közösségi zenéléssel foglalkozó Songoro Fatimet, akinek megtetszett az alapötletük, és segített nekik megszervezni az első workshopjukat, ahová Dávid is elvitte a srácait. Annyira jól sikerült a találkozás, hogy utána több fellépést szerveztek a Kukorica Együttesnek, később pedig a Várkonyi Csibészekkel kezdtek el koncertezni. Tavaly is felléptek az Ördögkatlanon és a Gyüttment Fesztiválon, és zenéltek már együtt a Budapest Bárral is.

A tervek szerint szeptemberre készül el a Common Vibe közösségi stúdiója, erre gyűjtenek most az adjukössze segítségével. A stúdiót a közeli Hangonyon, a polgármesteri hivatal épületében alakították ki, a keverőszobát már ők szerelték fel. Itt tartják majd a zenei foglalkozásokat. Közösségépítő funkciót is szánnak a stúdiónak: lehetőséget adnának a környékbeli zenészeknek, hogy legyen hol zenélniük, profi körülmények között próbálniuk. “Üljön le együtt, aki a Tankcsapdát szereti meg aki a mulatóst” – magyarázta Dávid. Lesz tanulószoba, ahol a zenélés mellett hátrányos helyzetű gyerekeket korepetálnak majd.

Megtanulnak egymásra figyelni

Dávidhoz hasonlóan Ákos sem tanult zenélni, gyerekkorában néhány évig járt gitározni, de semmi több. Be is vallották, hogy zeneileg semmit sem tudnak tanítani a gyerekeknek. Sőt, a Common Vibe másik oszlopos tagját, Lima Victort példéul Patrik tanítja ukulelézni. “Mi inkább lehetőségeket mutatunk” – jegyezte meg erre Dávid. Ez igaz a koncertezésre is: a fellépés előtti utolsó megbeszélésen a gyerekekkel közösen vették végig a repertoárt; melyik dalt hogyan kéne eljátszani, ki kezdi el a számot, mikor lépnek be a többiek. Félmondatokból is mindenki értette, kinek mi lesz a feladata.

Dominik, a Várkonyi Csibészek énekese. Topen tíz kilométert gyalogot, hogy beszervezze az együttesbe. Fotó: Végh László

Tapasztalt fellépőként már nem izgulnak a koncertek előtt, most is inkább arra voltak kíváncsiak, hogy a zenéjüktől  vajon „megőrülnek-e majd az emberek.” Olyan basszust nyomok nekik, hogy tátva marad a szájuk – bizonygatta a színpadra lépés előtti percekben Brendon. A koncert előtti beállást is profin zavarták le, rutinosan instruálták a hangmérnököt. Ez nem volt mindig így, árulta el Dávid. Körülbelül félévbe telt, mire eljutottak idáig, Ők is a gyerekekkel együtt tanulták meg, hogyan is megy ez, hiszen teljesen más közönség előtt előadni egy számot, mint egymás között zenélni. Fontos ugyanakkor, hogy ne csak a közönség érezze jól magát a koncert alatt, hanem a gyerekek is élvezzék, amit csinálnak. „Ha Aranyszemeket akarnak játszani, akkor persze, menjen”, tette hozzá.

Ózdi csibészek a koncert előtti percekben. Fotó: Végh László

Az ördögkatlanos koncert másnapján Patrikék elmondták, hogy szerintük az volt az eddig legjobb fellépésük. Mindenki odafigyelt a másikra, nem játszottak bele egymás szólamába, igazi csapatként működtek.  „Ez a lényege annak, amit csinálunk: próbálunk figyelni egymásra. A zenekar ennek csak egy eszköze. Egy platform, hogy közösséget építsünk” – mondta erre Miklósi Ákos. Van olyan gyerek a csapatban, aki nehezen érteti meg magát másokkal, a zene az egyetlen önkifejezési eszköze. Dávid szerint a zenekar révén elvárásokat támaszthatnak a gyerekek felé, amik aztán normává válhatnak életükben. Ilyen norma például a felelősségvállalás és a másokra való figyelés.

A koncert előtti beállást már profin zavarták le az ózdi gyerekek, rutinosan instruálták a hangmérnököt. Fotó: Végh László

Ezeknek a gyerekeknek lételemük a zene; alig volt olyan pillanat, amikor nem volt a kezükben hangszer. Már a fesztiválon, a koncert helyszínére sétálva is végig énekeltek, nem kis feltűnést kelte ezzel Nagyharsány utcáin. Az egyik sátornál fiatalok zenéltek, de mire kettő pislantottak, a gyerekek már a dobokat és a gitárokat próbálgatták.

Az egész világ megismerje a mi zenénket, és megértsék, hogy mi nem vagyunk olyanok, mint amilyennek hisznek. Látják, hogy a cigány nem csak lopni tud, hanem van egy jó tulajdonsága: tud zenélni

– foglalta össze Topen, mit jelent neki a Várkonyi Csibészekben zenélni. Sokszor szóltak már be neki, hogy “büdös cigány”, többször ráhívták a rendőröket. A zenekar nélkül “szar élete, megölné az unalom”, válaszolta, mikor megkérdeztem, milyen lenne a csibészek nélkül.

Nem akarnak mindenkiből zenészt csinálni
A Várkonyi Csibészek többről szól, mint hogy fellépnek, koncertekre járnak, hangsúlyozta Dávid. A zenekar keretet adhat a gyerekek életének:

Nem egy alternatív X-faktort akarunk. Nem akarunk mindenkiből zenészt csinálni.

Brendon, a basszusgitáros mozdonyvezető szeretne lenni; fejből tudja, melyik típuson milyen a gázkar. A mindössze tizenhárom éves Patrik épphogy magasabb a gitártoknál. Bármilyen hangszert pillanatok alatt meg tud szólaltani. Az az álma, hogy zenetanár legyen, Dávidék már kinéztek neki egy zeneművészeti iskolát Miskolcon. A cigányzenével a Várkonyi Csibészekben ismerkedett meg, előtte inkább rockzenét hallgatott otthon. Topenre különösen oda kell figyelniük, mert nagy az esélye, hogy abbahagyja az iskolát miután betöli a tizenhat évet, és nem lesz tanköteles. Ezért is próbálják terelgetni a fiút, hogy ne próbálja eljátszani a gengszter rappert, mert az nem ő, magyarázta Dávid.

A “megőrülő” közönség a Várkonyi Csibészek koncertjén. Fotó: Végh László

Az együttessel töltött idő alatt feltűnő volt, hogy Ákosék mennyire lazán állnak a gyerekekhez. Ennek ellenére nem volt balhé, mindenki szót fogadott nekik. Dávid az érzelmi kötődésnek tulajdonítja, hogy a gyerekek hallgatnak rájuk. Őszinték velük és partnerként kezelik őket. Ahogy Bredonék fogalmaztak:

Tudjuk, hogy csakis a jót akarják nekünk.

“Az egész világ megismerje a mi zenénket, és megértsék, hogy mi nem vagyunk olyanok, mint amilyennek hisznek. Látják, hogy a cigány nem csak lopni tud, hanem van egy jó tulajdonsága: tud zenélni.” Fotó: Végh László
vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.