Amint véget ért a tüntetés hivatalos része, mindenki hazaindult, gyorsan kiürült a tér, már csak maroknyi ember lézeng ott, ahol néhány perccel ezelőtt még több ezren álltak.

A tömeg nagy része a telefonjával világít, de sokan indulnak hazafelé, miközben Molnár Áron mindenkinek köszöni, aki eljött és lezárja a tuntetést.

Horváth János Antal a vízben főlő béka meséjét idézte fel, amivel Magyarországot illusztrálják páran, de szerinte nem áll meg a párhuzam, mert a béka nem hülye, az ország pedig nem fogja hagyni, hogy egy fedővel lenyomják a forró víz alá.

Tóth Árpád karmester vezényel a színpadról, három szólamban az egész tömeget megénekelteti.

Színpadon a Loupe alapítói, Lovas Rozi beszél először, és azt mondja: fél.

Pénteken öngyilkos lett egy megyei jogú város rendőrfőkapitánya, aki ellen Lázár János propagandalapja gusztustalan lejáratást indított.

“Jó, hogy ennyien együtt vagyunk, és látjuk, hogy nem mindenki hülye” – mondta a 24.hu-nak Henri Gonzo arra a kérdésre, hogy van-e értelmük a tüntetéseknek.

Pottyondy Edina a münchausen szindrómával kezdte a beszédét, azzal a  pszichiátriai állapottal, amikor a szülő szándékosan betegíti meg a gyerekét, hogy gondoskodhasson róla.

„A bácsik, akik vezetik az országot, sokszor butaságot mondanak, és közben dühös plakátokat rajzolnak.

Sőt, a Dózsa György út is a tér előtti részen, de még mindig sokan érkeznek az Andrássy út irányából.