Billy Idol – alias William Michael Albert Broad – zenei karrierje még 1976-ban indult; Mr Broad egy punkcsapat gitárosaként kezdett el zenélni ,majd idővel felvette az „Idol” nevet, letette gitárját és Tony James basszusgitárossal életre hívta a Generation X formációt – első nagy sikerüket 1980-ban a „Dancing With Myself”-el aratták.
Megunva a társaságot, a továbbiakban szólólemezein kezdett dolgozni, első önálló kislemeze 1981-ben jelentet meg „Don’t Stop” címen. A siker lemezszerződést, és új gitáros, Steve Stevens ismeretségét hozta neki – közös albumukat 1982-ben dobták piacra; az albumról 2 videoklip is készült, a „White Wedding” és a „Dancing With Myself”, amelyeket az MTV is előszertettel tűzött műsorára. A páros tovább menetelt a siker felé – 1984-ben kiadták a „Rebel Yell”-t – ami dupla platinává érett és vitathatatlanul ez volt Billy Idol legsikeresebb anyaga. Talán a turnék, a feszített tempó miatt, de a következő album csak 3 év múlva, 1987-ben jelent meg (Whiplash Smile), ami – bár jó album volt – nem tudott versenybe szállni az előző lemez sikerével, így Billy-t egyedül hagyva Steve Stevens odébbállt. Ugyanebben az évben megjelent egy 8 számos „best of” lemez, ami hála az MTV szorgos közreműködésének is – annyira sikeres lett, hogy még Idolt is sikerült kihúzni melankóliájából.
Az 1990-es évek vegyesen indultak Billy számára; egy motorbalesetben majdnem maradandó károsodást szenvedett, ám „Charmed life” albuma, és az arról kimásolt „Cradle of love” akkorát szólt, hogy platinalemez lett a vége (immár a negyedik….)
Filmszerepekkel is próbálkozott; feltűnt Oliver Stone „The Doors” filmjében, majd nagyobb szünet után (1998-ban) a „Nászok Ásza”– ban szerepelt, ahol saját magát alakította. Ezzel ismét felfigyeltek rá, aminek eredménye a 2001-es „Greatest Hits” lett.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
