Nincs más dolgunk, mint irány: nyárból a térbe, majd térből a térre, hisz nincs is jobb, mint a képek és az izzasztó megnyitók után egy fagyi, vagy egy gyöngyöző pohár sörital.
TűzTate: Illemhelyzetek
Május 25-én este 9-kor négy fiatal művész – Rizmayer Péter, Kecskés Tibor, Horváth Levente és Hugyacsek Balázs – reflektál a TűzTate-ben a fogyasztói társadalom kulturális ingerszintjére, vagy ha jobban tetszik ingerszegénységére. Az installációk, melyek egyben újraértelmezik a popkultúra fénykorát, izgalmas válaszokat keresnek és adnak a bennünket körülvevő civilizációról. A Dividum-individum, Meglepetésművészet!, Az organikus természeti objektum körbevéve csillogó acél fűrészekkel és Az amorf zsákban lévő alapforma tökéletes szépsége című programok helyzeteket teremtenek; Illemhelyzeteket. Én meg van amikor Robinson szeretnék lenni egy lakatlan szigeten…
Kósa a meglepetésember
Kósa János a magyar festészet egyik fenegyereke bizonyára meglepetést a székesfehérvári Országzászló téri galériában. Kósa nagyon tud. Művész és alkotó a kortárs festészet középgenerációjának egyik meghatározó alakja. A festészeti megoldás sokfélesége izgatja. Képei első pillantásra témájukban és kivitelezésükben tradicionálisak, ám mindig szerepeltek bennük olyan elemek, amelyek a ma emberéhez szólnak. Festészetének élettere a história, beszédmódja az ezredforduló számára oly ismerős historizálás. Most közel 50 alkotást állít ki, a legutóbbi idők terméséből. A meglepetés pedig nem marad el, újabb munkáin a személyes történelem emléktárgyai jelennek meg. Hódolva napjaink mindent elsöprő retro-feelingjének, e műveken a festő történeti tudatosságának helyébe a privát történelem lép. Emlékezése felvállaltan csapongó, asszociatív, festői stílusa pedig ehhez igazodva heterogén, a megidézett tárgy vagy emlékkép vizuális jellegéhez idomul. Kósa az irónia és a szentimentalizmus jól adagolt elegyével kelti életre a késő Kádár-kor tárgyi világot: neoncsöves reklámokat, a szocreál modernizmus utópisztikus buszmegállóit, orsós magnót, a Jáva-építőt, Köbükit, a papírdobozos diafilmeket…Belépés csak retro hangulatban, én mindenesetre viszem a „lendkerekesbádogűrhalyómat”
Fájdalompiac: made in China – made in Hungary
Május 26-ától a Ludwig Múzeum látogatói „kínai piacot” találnak az épület harmadik emeletén. Csi Peng fiatal kínai fotóművész nyugati utazásai alatt csodálkozott rá az európai piacokat elárasztó kínai „gagyi-ra”. Ezért elhatározta, hogy létrehoz egy kölcsönös csereberén alapuló piacot. Egyik fotósorozatának, a Sprinting Forwardnak egyik lapjából kinyomtat ezer példányt, kitűnő minőségű papírra, amit Pekingből Budapestre szállíttat. Az útvonal ugyanaz, amelyen mások a – Csi Peng számára fájdalmasan – silány árut szállítják. A Ludwig Múzeum harmadik emeletén egy hétig kiállított, falra csipeszelt, sorszámmal ellátott, színes lapokat (Made in China) aztán a látogató kicserélheti a magával hozott saját rajzra, fényképre vagy bármilyen kis tárgyra (Made in Hungary). Ily módon a kínai–magyar kereskedelem spirituális előrelépésének részesévé válhat bárki, aki részt vesz az akcióban. Gagyi az egész világ – Shakespeare meg foroghat a sírjában.
Puha készség, lebegés
A Godot Galériában május 30-ától Horváth Éva Mónik „lebegő”a kiállítása látható. Sophia Pistis gnosztikus képzetével sem írható le teljesen az a LEBEGÉS, amelyet az alkotó munkája során előszeretettel emleget: „mint meghaladó nyitott érzelem, mégis a kitágult pupillák kíváncsiságával, a katárok eretnekségével szeretném meghatározni a világra való rácsodálkozás minőségét. A puha készség mélyítheti a megélés univerzumát. Akkor hát lebegjünk, mint a szappanbuborék a szélben…
Életünk filmje
Minden kor és minden idő felszínre hoz esszenciális értékeket. A kreativitás és a tehetség mindig mindenhol utat tör. Olyan ez, mint a lakatlan szigeten a hajótörött, aki a partra sodródott tárgyakkal, kacatokkal éli meg a holnapot. A homo pictureus korban, az ember a mozgóképből is művészetet fabrikált, maradandó lírát és drámát alkotott, mint Szépfalvi Ágnes és Nemes Csaba képzőművészek, a Volksbank budai galériájában látható kiállításukon. Esszenciális művészettel, filmkockákba sűrített valósággal, storyboardokkal töltötték meg a teret. Filmre vitték az életet. Az övékét és a miénket is egyben. A kiállításon látható képek ismerősek. Mintha velünk történtek volna, mintha mi ülnénk a vacsoraasztalnál, mintha mi adnánk, vagy kapnánk a pofont, mintha a saját életünk filmjét pörgetné előttünk Szépfalvi Ágnes és Nemes Csaba. A kiállítás augusztus 19-ig látható. Menjünk a moziba be…
Rikishi, Sihuhu és a többi…
Fotográfia portrék és egyenruhák Charles Frégertől a Dorottya Galériában május 30-tól. Charles Fréger a roueni Képzőművészeti Akadémián tanult, ma is Rouenban él és dolgozik. Kedvelt témája a fiatalok ábrázolása, fotósorozatokat készített vízilabdázókról, szépségversenyzőkről, középiskolásokról, tengerészekről, légionáriusokról, jégkorongozókról, táncosokról, szumósokról, a budapesti gyermekvasutasokról. Ezeknek a tárgyilagos stílusban, többnyire semleges háttér előtt készített képeknek abban rejlik a vonzereje, hogy szembeállítják az individuálist a ruházat által teremtett uniformitással, az ezzel jelölt csoportba tartozással. Fréger sorozataival arra koncentrál és keresi a választ, hogyan illeszkednek csoportba a fiatalok személyes identitáskeresésük kritikus időszakában. Mert lázadni és valahova tartozni kell…
