Szép dolog önmagában a kormány reformok melletti elkötelezettsége – főleg ha meg is valósulnak majd az átalakítások -, az államháztartás rendbetétele, s főleg önmagában a költségvetési kiigazítás azonban nem sokat ér a munkaerőpiac reformja nélkül. A magyar foglalkoztatottság jelentősen elmarad az átlagos európai szinttől. A felzárkózáshoz csaknem 500 ezer új munkahelyre lenne szükség. A problémával az új kormány is vélhetően tisztában van, hiszen az MSZP a választások előtt 400 ezer új munkahely megteremtésével kecsegtetett, ráadásul közgazdászok és szakértők légiói hívják fel nap mint nap a figyelmet a foglalkoztatottság és ezzel összefüggően a nyugdíjrendszer problémáira.
ELMARADÁS AZ ÁTLAGTÓL. A magyar munkaerőpiac egyik rákfenéje, hogy a magánszektorban lévő munkahelyek száma elmarad az európai átlagtól. A helyzetet jól jellemzi, hogy a magánszektorban dolgozókra, vagyis a népesség nagyjából 30 százalékára jut az állami szektorban dolgozók és a nem dolgozók, vagyis közel 70 százalék eltartásának terhe – áll a Central European Management Intelligence (CEMI) egy közelmúltban nyilvánosságra hozott tanulmányában.
Ha a magánszektorban foglalkoztatottak száma elérné a teljes népesség 38 százalékát – miként azt sok más országban el is éri -, akkor a CEMI becslései szerint az egy magánszektorban dolgozóra jutó eltartott száma a jelenlegi átlagosan 2,2 főről 1,5 főre csökkenhetne. Ennek messzemenő következményei lennének. Így például az adófizetők számának növekedése lehetővé tenné az adóterhek mérséklését és/vagy a szociális juttatások növelését. A számok azt mutatják, hogy az új kormánynak az államháztartás reformjába mindenképpen bele kellene vennie a munkaerőpiac átalakítását is.
 |
Kifizetődő erőfeszítés
• 240 milliárd forint – akár ennyivel is javíthatja az államháztartás egyenlegét 100 ezer új munkahely a magánszektorban és 100 ezerrel kevesebb az állami szférában.
• 130 milliárd forint- ennyivel csökkenne a költségvetési hiány
100 ezer munkanélküli elhelyezkedése esetén.
• 1 százalékpont- ilyen mértékben dinamizálja 80 ezer új munkahely a GDP növekedését
Forrás: CEMI |
|
|
|
|
„A kormányprogramban egyfelől érvényesül az a szándék, hogy áttekinthető, világosabb ösztönző rendszer érvényesüljön a foglalkoztatáspolitikában – fejtette ki a Figyelőnek nyilatkozva Simon Gábor, az MSZP országos választmányának elnöke, az Országgyűlés foglalkoztatási bizottságának leendő elnöke. – Másfelől a foglalkoztatáshoz kapcsolódó intézményrendszer megújítása – így például az Állami Foglalkoztatási Szolgálat átszervezése -, a rendszer felhasználóbaráttá tétele javítja majd a munkát keresők elhelyezkedési esélyeit.” A kormányprogram intézményrendszerre vonatkozó elemei a remények szerint már rövid távon is eredményeket hoznak, más részek azonban Simon Gábor szerint már csak átfutási idejüknél fogva is – ilyen például a szakképzés átalakítása – viszont csupán évek múlva éreztethetik kedvező hatásukat a gazdaságban.
Közgazdászok szerint kérdés, hogy a foglalkoztatottak létszámának növekedése bekövetkezik-e egyáltalán, és ha igen, tartós marad-e. Az államháztartási reform, a költségvetési kiigazítás rövid távon valószínűleg megemeli a munkanélküliségi rátát. Hosszabb távon a versenyképesség javítása és például a nyugdíjrendszer finanszírozhatatlanságának fenyegető réme miatt valószínűleg elkerülhetetlen lenne az élőmunka terheinek megkönnyítését célzó adóreform, de emellett például a nyugdíjkorhatár kitolása is.
A kormányprogramból mindenesetre az tűnik ki, hogy a kabinet a foglalkoztatás növekedését elsősorban a beruházásokon keresztül látja megvalósíthatónak. A program így fogalmaz: Magyarország „az EU tagjaként a következő években történelmének legnagyobb fejlesztési programját valósíthatja meg”. A dokumentum a fejlődés húzóágazatai között a magas hozzáadott értéket képviselő ágazatokat – modern ipar, innovatív ágazatok, üzleti szolgáltatások, valamint idegenforgalom – jelöli meg, ugyanakkor igazán nagy létszámbővülés az építő- és az építőanyag-iparban várható. A program úgy becsli, hogy éves szinten 600 milliárd forint többletkeresletet generálhat e két szektorban az EU-tól érkező fejlesztési források felhasználása.
Simon Gábor korábban lapunknak úgy nyilatkozott (Figyelő, 2006/9. szám), hogy a beharangozott 400 ezer újonnan teremtendő munkahelyből mintegy 350 ezer az építőiparban és a hozzá beszállítói szálakkal kötődő nemzetgazdasági ágakban jöhet létre, nem elhanyagolható részben az illegális szerződések kifehérítésével. Közgazdászok szerint azonban az építőipar önmagában, a foglalkoztatáspolitika makrogazdasági feltételrendszerének átalakítása nélkül – ide tartozik legfőképp az adórendszer – aligha lesz képes megoldani a munkaerő-piaci problémákat. „A beruházások által vezérelt foglalkoztatottság-növelési szándék nem biztos, hogy célravezető, hiszen a vállalkozások elnyerhetnek uniós támogatásokat és uniós társfinanszírozással létrejövő beruházásokat, ám korántsem feltétlenül szükséges ehhez új munkaerő felvétele, elegendő lehet a korábbi, kihasználatlan kapacitások igénybevétele. Ráadásul az is kétséges, hogy a várt építőipari fellendülés mennyi új munkahelyet fehéríthet ki” – hangsúlyozza Vojnits Tamás, az OTP Bank elemzési központjának igazgatója.
Az építőipar ráadásul alapvetően a konjunkturális helyzet által meghatározott ágazat,vagyis amennyiben van kereslet a szolgáltatásaira, akár növelheti is (létszám)kapacitásait, viszont a kereslet elapadása nyomán csökkenti foglalkoztatottjainak számát. A beruházási keresletre alapozott foglalkoztatás-bővítés így elemzők szerint a legjobb esetben is átmeneti lehet, nem helyettesítheti a munkaerőpiac szerkezetének átalakítását. Éppen a szerkezetátalakítás lehetséges irányaira mutat rá a CEMI elemzése. Ebben az áll, hogy a foglalkoztatottak számának az EU átlagától való elmaradása nem és kor szerint jól körülhatárolható csoportokhoz, így a fiatalokhoz, a kismama korosztályhoz, a középkorú férfiakhoz, valamint az idősebbekhez köthető. E négy réteg foglalkoztatottsági szintjének az európai átlagra való feltornázása önmagában több mint 470 ezer új munkahelyet teremtene.
A kérdés már csak az, hogy milyen módon. A kormányprogram alapján Simon Gábor több lehetséges kiutat is felvázol. A fiatalok foglalkoztatottságának javítását mindenekelőtt a szakképzés rendszerének további korszerűsítése szolgálhatja. Ennek során alapvető cél, hogy a gazdaság szereplőinek aktív részvételével egy, a munkaerőpiac igényeinek ténylegesen megfelelő szakképzési struktúra jöjjön létre. Ide kapcsolódik a fiatalok munkavállalását támogatni hivatott Start programok folytatása is.
SZÁNDÉKOK. A kormányprogram tartalmaz szándékokat a hátrányos helyzetű munkavállalók – elsősorban a romák -, valamint a munkaerőpiacra visszatérni kívánó kismamák helyzetének könnyítésére is, elkötelezettség mutatkozik továbbá a felnőttképzés élénkítésére és átalakítására is.
A romák foglalkoztatási helyzetét jól jellemzi, hogy a nagyjából 400 ezer fős aktív, vagyis munkavállalói korú roma lakosságból a foglalkoztatottak aránya a 25 százalékot sem éri el. Vélhetően e körnek segít majd valamelyest a kormány által tervezett nemzeti közmunka program, amely a becslések alapján 50 ezer főnek biztosíthat kereseti forrást.
A foglalkoztatást bővítő támogatások és a munkavállalást ösztönző szabályozók közgazdászok szerint várhatóan javítanak valamelyest a foglalkoztatottsági helyzeten, ám félő, hogy a kormánykoalíció első két évét várhatóan meghatározó rövid távú cél, a költségvetési bevételek növelése csupán átmenetileg könnyíti meg a büdzsé terheit, s valódi munkaerő-piaci reformok híján ismét újratermelődik majd a finanszírozás problémája.
